Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A WWF frissen megjelent jelentése bár a biodiverzitás súlyos csökkenésről számol be, arra is kitér, ha időben cselekszünk, még van remény a káros folyamatok megfordítására. Máskülönben 8 milliárd ember élete a tét.
Villámárvizek, sáskajárás, bozóttüzek és a koronavírus-járvány: a Föld sosem jelezte még ennél egyértelműbben, mint idén, hogy vészesen közeledik a tűrőképessége – és kapacitása – végéhez. A WWF frissen megjelent jelentése is ezt erősíti meg. A 2020-as Élő Bolygó Index (Living Planet Index – LPI) mintegy 21 000 emlős, madár, hüllő, kétéltű és halfaj populációját követi nyomon szerte a világon. A biológiai sokszínűség pedig nem csak arról szól, hogy hányféle lepke repked az erdőben, hanem hatással van az egész ökoszisztémára, és így az emberek táplálkozására, egészségére, a gazdaságra – és a túlélésünkre is.
A 2020-as globális Élő Bolygó Index szerint, bár a 2018-as jelentésükhöz képest nőtt a vizsgált fajok száma,
az 1970 és 2016 között megfigyelt emlősök, madarak, kétéltűek, hüllők és halak populációi átlagosan 68 százalékkal zsugorodtak.
A jelentésből az is kiderül, hogy a legnagyobb csökkenés Amerika trópusi területein figyelhető meg: ott a vizsgált fajok populációja 94 százalékban csökkent. Az okok? A legelők, a pampák, az erdők és a vizesélőhelyek átalakulása, a fajok kizsákmányolása, az éghajlatváltozás, valamint az idegenhonos fajok behurcolása.
Az ipari forradalom óta a Föld jégmentes területeinek 75 százaléka jelentősen átalakult és a vizes területek több mint 85 százaléka pedig eltűnt.
Az édesvízi biológiai sokféleség sokkal gyorsabban csökken, mint az óceánok vagy erdők esetében. A rendelkezésre álló adatok alapján 1700 óta a globális vizesélőhelyek mintegy 90 százaléka eltűnt. A legnagyobb csökkenés az édesvízben élő hüllő- és kétéltűfajok esetében volt megfigyelhető. Minél nagyobb méretű egy faj, annál nagyobb veszélyben van: a tokhalakat, óriásharcsákat, folyami delfineket, vidrákat és hódokat pedig leginkább az emberi tevékenység veszélyezteti.
A növényfajok kihalási kockázata az emlősökéhez hasonló mértékű, azonban jelentősebb a madarak esetében becsült értékeknél. A dokumentált növényfajkihalás az emlősök, a madarak és a kétéltűek együttes csökkenésének kétszerese.
Minden ötödik növényfajt (22 százalék) a kihalás veszélye fenyeget, ezek nagy része a trópusokon található.
Ebben az évszázadban, csak az éghajlatváltozás következtében, a vadon élő fajok egyötödét fenyegeti a kihalás. A korallszirti mozaikfarkú patkány az első emlős, mely az éghajlatváltozás közvetlen következményeként halt ki. A denevérek pedig különösen veszélyeztetettek, ugyanis képtelenek elviselni a 42 fok feletti hőmérsékletet. Földünk utolsó megmaradt, emberi behatástól mentes vadonterületeinek nagy része csupán néhány ország – Oroszország, Kanada, Brazília és Ausztrália – területére korlátozódik.
A jó hír azonban az, hogy országok közötti összefogással még meg lehet óvni a vadonterületeket. A szervezet egyik modellezése azt mutatja, hogy a földhasználati változásokból (így például az erdők ültetvénnyé alakításából) eredő csökkenés a szárazföldi biológiai sokféleségben nem csak megállítható, de visszafordítható. Ehhez azonban nem elég a természetvédelem: a WWF modellje ugyan ezt is kritikusan fontosnak tartja, de nem elegendő, az élelmiszer-termelés és a fogyasztási szokásaink átalakítására is szükség van ahhoz, hogy fennmaradjon a biológiai sokszínűség.
Példa nélküli mértékben pusztul a Föld
A természetvédelmi szervezet már 2018-ban kiadott Élő Bolygó Jelentése is több ijesztő adatot közölt, és megkongatta a vészharangot. Marco Lambertini, a WWF főigazgatója szerint az idei jelentés arra is egyértelmű bizonyítékként szolgál, hogy a természet felbolydult és a Földünk vészjelzésekkel próbál figyelmeztetni bennünket. „Az emberiség természetromboló tevékenysége nemcsak a vadon élő állatok populációjára, hanem az emberi egészségre és életünk minden területére tragikus hatást gyakorol” – írta a jelentés bevezetőjében.
A növények és az állatok túlzott kizsákmányolása azonban egyre inkább rombolja bolygónk ellátóképességét, pedig jelenleg is a természet látja el az emberiséget élelmiszerrel, energiával és alapanyagokkal – ezzel biztosítva a jövőnket. A változásokért pedig nem csupán a klímaváltozást okolhatjuk, hanem magát az embert: az elmúlt néhány évtizedben a szárazföldi biológiai sokféleség csökkenésének legfontosabb mozgatórugója a földhasználat változása, elsősorban a természetes élőhelyek mezőgazdasági rendszerekké való átalakítása volt.
| „Fontos szempont az is, hogy újra rádöbbenjünk, teljesen téves képzet, hogy egy fizikai határokkal rendelkező hely, a mi bolygónk végtelen lehetőségeket nyújt. Ha megállunk egy pillanatra, belátható, hogy ami eredendően véges, az nem lehet cinkosa a végtelennek. Akinek gyereke van, tudja, a gyereknek is szüksége van határokra: ez ad neki biztonságot. Határok nélkül elveszhetünk, akár a sivatagban. Nincs iránytű, nincs viszonyítási pont, és a szabadság érzése helyett a pánik uralkodhat el rajtunk. Azzal is elindulhatunk az úton, ha elfogadva ezt a végességet közelítünk a fogyasztás felé, és ezt a szemléletet adjuk át a gyerekeinknek is” – írta Nagy Réka, szerkesztő-újságíró, az Ökoanyu blog szerzője a jelentés összefoglalójához írt esszéjében. |
A főigazgató arra is kitért, hogy sürgősen mélyreható kulturális és rendszerszintű váltásra van szükség, hiszen azzal, hogy megőrizzük a földi élet sokszínűségét, egy igazságos, egészséges és virágzó társadalom jöhet létre, de végső soron a saját jövőnkét biztosítjuk. A tét? 8 milliárd ember jövője.
„Az élelmiszer- és energiatermelés és fogyasztás aktuális módja, valamint gazdasági modellünkben a környezet nyilvánvaló figyelmen kívül hagyása, a természeti világ határait feszegetik. A COVID-19 egy egyértelmű megnyilvánulása a természettel való elidegenedett kapcsolatunknak, és rámutat az emberek és a bolygó egészsége közötti nyilvánvaló összefüggésekre” – tette hozzá. De a koronavírus-járvány mellett a közelmúlt bozóttüzei, egyre pusztítóbb villámárvizei és a sáskajárások is mind azt mutatják, hogy a biológiai sokféleség megóvása nem képezheti alku tárgyát.
„Legalább a második generációjánál tartunk ugyanis a figyelmeztetéseknek az ökológiai fenntarthatatlanságra. Először voltak ipari balesetek és atomkatasztrófák, majd az elszigetelt, helyi jelenségeket globálisak követték. Klímaváltozás, a 2008-as gazdasági világválság, majd a 2020-as pandémia.
Utóbbitól is azt vártuk, mi Jónások, hogy most talán észre tér a világ. Hiszen a vírus gyors széthordása a globalizáció mellékterméke volt, de egyes kutatások szerint a légszennyezők is hordozták a vírust. Ninive megrettent. Néhány hónapig élvezhettük azt, amit a környezetgazdaságtan ajándék-hatásnak hív. Csendes nagyvárosok, a nemzetközi személy- és áruforgalom drasztikus csökkenése, más fajok óvatos előmerészkedése. Ám Ninive hatalmasai – ökonomizmus vallásuknál fogva, azaz jószándékból, habár kissé vakon – mindent elkövetnek, hogy mindent visszaállítsanak a régibe. Pedig a Covid-előidézte gazdasági lassulás egyedülálló lehetőség lett volna, hogy csak a fenntartható, helyi gazdasági tevékenységeket állítsuk vissza. Még eladósodni sem kellett volna hozzá” – írta Prof. Dr. Tóth Gergely közgazdász, a Követ Egyesület egyik alapítója és jelenlegi főtitkára a jelentést kísérő esszéjében.
| Alulértékelt természeti tőke: Az ENSZ Környezetvédelmi Programja által összegyűjtött adatok azt mutatják, hogy az egy főre jutó természeti tőke globális készlete nagyjából 40 százalékkal csökkent az 1990-es évek elejétől kezdve, miközben az előállított tőke megkétszereződött, az emberi tőke pedig 13 százalékkal nőtt. |
A biológiai sokféleség és az élelmezésbiztonság mellett az emberi egészség közt is sokrétű kapocs van: legyen szó akár a növényeken alapuló hagyományos gyógyszerekről és orvosságokról, vagy a vizesélőhelyek vízszűrő képességéről.
| „(…)Régen természetes volt, hogy az emberek a szükségleteik döntő részét helyben elégítették ki, így nem volt választásuk, fenntartható módon kellett használniuk az erőforrásokat. Látták, hogy amit tesznek, annak mi a következménye, és tudták, hogy rá vannak utalva a természetre – és még ez sem volt elég sokszor. Mára azonban már esélyünk sincs látni, hogy mit okoz az adott termék előállítása, fogalmunk sincs, pontosan honnan származik, amit fogyasztunk. Az pedig nem csoda, hogy alig van olyan ember, akinek a hatása globálisan is érzékelhető. De az ökológiai válság nem valami elvont dolog, ami a nagyvilágban zajlik, hanem itt és most, nálunk is történik, és mi itt tudunk kezdeni vele valamit” – írta Pribéli Levente, a Fridays For Future mozgalom hazai aktivistája esszéjében. |
Simon Anita: A hulladék értékes tud lenni, érdemes ezt kihasználni
Új mentalitásra van szükség a hazai hulladékgazdálkodási piacon, amelyet alaposan megrostál majd az elkövetkező egy-két év, véli az Alteo szakértője. Vélemény.
Nem kérdés, hogy történelmi időket élünk – az a kérdés, lesz-e még folytatás
Ha azt hitte, a koronavírusnak nincs köze a környezetpusztításhoz, most kiábrándítjuk
Egy vérző ország minden gondja a lelkében – a mai propagandisták is megirigyelhetik, ahogy anno a magyar kormányfőről írtak
Harcolhattak volna robotzsaruval Horthy Miklós merénylői ellen száz évvel ezelőtt? A válasz meglepő módon majdnem igen, de ez még semmi. Az 1924 novemberében megjelent lapok meghökkentő híreiből válogattunk, amelyekből kiderül, hogy a vasútra mindig lehetett panaszkodni, a parlamenti zsidózás pedig nem sértett illemet akkoriban. A templomba járó nők kivágott, áttetsző ruhái ellenben igen.
