Éljen Kelet-Európa! című írásában a mértékadó párizsi újság arra emlékeztet: húsz évvel ezelőtt senki nem sejtette, hogy a fal leomlásának történelmi pillanatát követően a kommunista rezsimek dominókockákként omlanak majd össze, és Európa újjászületik. Ez a "valóságos csoda" az érintett nemzetek és az Európai Unió érdeme, amely feltételül szabva az alapvető reformokat, a csatlakozás perspektíváját kínálta Kelet-Európának - hangsúlyozza a lap.

A politikai átmenet az egypártrendszerből a demokratikus pluralizmusba, a gazdasági átmenet a tervgazdálkodásból a piacgazdaságba vitathatatlan sikert jelent a balti államoktól Magyarországig, beleértve Lengyelországot és Csehországot is. Mindegyikük tagja az EU-nak és a NATO-nak - szögezi le Piotr Smolar.

A cikkíró ugyanakkor rámutat arra, hogy "a sikernek ára van": az 1989-es eufória után a kiábrándulás időszakába értek ezek az országok; az üresen agyonkommunikált, banális demokrácia populista szélsőségeivel már nem lelkesítő. Ráadásul a gazdasági világválság is súlyosan érintette ezeket a nemzeteket, bár nem kérdőjelezte meg a bankrendszerüket és a vállalkozók új generációjának megerősödését sem.

Amióta a kelet-európaiak csatlakoztak az Európai Unióhoz, a Le Monde megfogalmazása szerint a történelemben új szakasz kezdődött: ezeket az államokat elismeri a nemzetközi közösség. Ezt tükrözi például a lengyel Jerzy Buzek megválasztása az Európai Parlament élére. A grúz és ukrán "színes forradalmak" résztvevőinek támogatásával, valamint az EU és Fehéroroszág közötti párbeszéd elősegítésével Lengyelországnak és a balti államoknak már sikerült hallatni különvéleményüket. Ezeknek az európai országoknak ugyanis az "orosz fenyegetéssel" szembeni érzékenységük miatt "rögeszméjük" maradt a biztonságpolitika, amit Párizs, London és Berlin egyaránt alábecsül - mutat rá a Le Monde.

A Kelet-Európába tervezett amerikai rakétapajzs telepítésének feladását Lengyelország és Csehország kiábrándultan fogadta, de ez a kudarc hosszú távon pszichológiai hatásokkal is járhat. A kelet-európaiaknak a biztonságpolitikájukat nem kizárólag az amerikaiakkal való kétoldalú viszonyban kell elképzelniük, hanem az EU-ban nagyobb befolyással kell bírniuk a közös védelmi és külpolitika kulcskérdéseire. Ennek akadálya azonban a nyugati vezetők tudatlansága - írta a Le Monde.