Erről most írni kéne valamit.

vampirpillango.tumblr.com

De egyrészt meleg van, másrészt a Kettős Mérce blog már megírta, harmadrészt nem történt semmi meglepő. A Helyi Téma szerkesztési elvei közül, úgymint bájolgás, seggnyalás, uszítás, éppen ez utóbbi volt soron.

Mégis írni kéne valamit, hogy ne maradjon említetlenül, és mert ezt a papírfecnit százezrek postaládájába tömködik bele. Annak azonban nincs túl sok értelme, hogy undort, dühöt legyűrve bizonygatni kezdjük, mint a már említett blog, hogy Choli Daróczi József nem azt mondta a vele készített interjúban, amit a címlapon rá hivatkozva állítnak. Fölösleges azoknak magyarázni, akik a napi betevő cigányozásra várnak, és azoknak, akik ezt kiszolgálják, hogy a lap – ha illethetjük ezzel a kifejezéssel – nem szövegösszefüggésből kiemelt, hanem hamisított.

A címadás viszont figyelemreméltó. Nem úgy hangzik, hogy „Baj van a cigányokkal”, hanem így: „A cigányokkal van a baj”. Tehát nem másokkal. Devecser és Cegléd árnyékában elég könnyű ezt úgy érteni, hogy a cigányokkal van a baj, nem a nácikkal. Amennyiben ott a Helyi Témánál őszinték lennének magukhoz, akkor ezt így le is írják. Akkor legalább tudnánk, kivel van dolgunk, de a magyar jogalkotók két évtizede annyira óvják a tapintatos beszédet, a médiaetikát, a jó hírnevet és a becsületet, hogy csak a náciról nem írható le, hogy náci. Cigányozni, azt lehet, de az egyetlen valódi védelemtől, attól, hogy a rasszistáról elmondjuk, hogy rasszista, már megfoszt a törvény, mert rohannak a bíróságra, hogy adjanak nekik igazolást, hogy ők nem azok. Pedig de.

Mert mit is jelent ez a címadás, még ha a vonuló náciktól el is tekintünk? A cigányokkal van a baj. Genetikailag? Akkor ki kell őket irtani, deportálni, száműzni – de nem, ezt ők a világ minden kincséért sem állítanák, á, ugyan.

Akkor, hát, mi következik ebből? Mert provokálni ezzel már nem lehet, ha a Helyi Témánál nem vették volna észre, a politikailag korrekt beszéd – amelynek túl nagy híve egyébként nem vagyok – már évekkel ezelőtt összeomlott. Bátran le lehet írni, hogy „cigány”, meg még olyanabbakat is. És?

Cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, jól esett, szerkesztőkém?

No, de ha ezen túl vagyunk, akkor még egyszer megkérdezem, hogy mi következik ebből a „cigányokkal van a baj” megállapításból. Ettől most hirtelen nem lesz baj velük? Magukba szállnak, teremtenek egymillió új munkahelyet, vagy mennek építeni közmunkában az új Fradi-stadiont ingyér’, hogy ne húszmilliárdba kerüljön, csak tizenkilencbe?

A sajtónak, ha van dolga, akkor az éppen az, hogy segítsen megérteni bizonyos jelenségeket. Tájékoztat a történésekről, interjúkkal, riportokkal megpróbálja föltárni azok hátterét, akár a legextrémebb vélemények közreadásával elgondolkodtat, vagy vitát generál. Azonban nálunk a cigányokat utáló jelentős méretű közönség nem vár mást kedvenc lapjaitól (és kedvenc politikusaitól), minthogy közöljék: mi is. Ehhez az élményhez pedig már az újságoshoz sem kell leballagni, házhoz viszik ingyenesen.

Azt olvasom a Choli Daróczival készített interjú alatt, hogy „Fresh Andi megkóstolná a kukakosztot”. Amennyiben tényleg szemetet szeretne enni, akkor nem kell messzire mennie. Csak a postaládájáig.