Kondor Katalin. Itt még elnök, ma már főmunka- társ © Túry Gergely

"Pont akkora, mint az Orbán Viktoré” – népszerűsíti az erdélyi templom javára gyűjtő, önmagát kutató-fejlesztőnek tituláló férfi az „elektromos fényzászló” nevet viselő találmányát a II. kerületi, Templom utcai Klebelsberg Kuno Kulturális Központban. Egy gombnyomás, és már kész is! A futkosó karácsonyi égők élővé varázsolják a kis zászlót. Ezzel lehet aztán igazán növelni a pulzusszámot, ha eljön az ideje!

„Már megint későn érkeztünk, még a fejét sem látjuk, üljünk inkább az első sorba” – dörmög két házaspár a hat órai kezdés előtt néhány perccel, és kalapjaikat felnyalábolva előretörnek. Az ötvenesekből álló, közel háromszáz fős közönség alaposan összezsúfolódik, így külön öröm, hogy mindenki ünnepnapnak tekinti a találkozást Kondor Katalinnal, és parfümözötten, csinos ruhában foglalja el szűkös helyét.

Az este folyamán többször is elhangzik, hogy nem pártpolitikai rendezvényen, hanem a médiáról szóló késő délutáni beszélgetésen vagyunk – indokolt is a szabadkozás, hiszen a Magyar Rádió főmunkatársaként dolgozó Kondor a közszolgálati munkaadó, a Magyar Rádió SZMSZ-e alapján nem vehetne részt politikai rendezvényeken. Ez a találkozó azonban a Fidesz honlapján a párt rendezvény-naptárában is szerepel. Kondor Katalin egyébként – saját elmondása szerint – nap, mint nap járja az országot, és - mint az este folyamán kiderült - sok magasan iskolázott, ámde tájékozatlan konzervatívval találkozik. Bizonyára nem a kampány, hanem valamiféle vátesz-tudat miatt utazgat mostanában olyan sokat.

„Számomra teljesen megfejthetetlen, hogy miért nem tudják elviselni a létezésemet” – mondja felvezetőjében a szerkesztő asszony. „Az MTV totális baloldali megszállás alatt van” – folytatja, és ezt a kijelentését két órával később egy jobbról megdönthetetlennek tűnő állítással koronázza meg: „nem lehet a sajtó ellenében nyerni” – utal a 2002-es választási vereségre. Örömmel nyugtázza, hogy ma már van Hír Tv és Heti Válasz, és az is kiderül, hogy a jobboldalon is tisztában vannak már a bulvár jelentőségével és kikerülhetetlenségével. Így lehet újra megteremteni a vélemény-, szólás-, és sajtószabadságot.

„Ma Magyarországon a lakosság 50 százaléka nem jut a saját értékítéletének megfelelő hírekhez és hírmagyarázatokhoz” – panaszolja. Teszi ezt a kijelentést azután, hogy a ballib sajtót a pártatlanság teljes hiányával vádolja. Megkapják a magukét a kábeltársaságok is, amelyek „adott” csatornákat - nyilván szándékosan  - kihagynak a nézőnek kínált csomagokból.

A gondolatrendőrség emlegetésével sem tud betelni a vendég. A mostani állapotokat a diktatúrához hasonlítja, de ma talán még rosszabb is mint volt, hiszen nem csak a politika, de a pénz diktatúráját is nyögjük – magyarázza. A közönség elégedetten bólogat, ők is érzik a veszélyt. „Ma 99 százalékban ugyanazok hintik az igét, akik 1990 előtt” – figyelmeztet Kondor. Nem tudni, hogy Hajdú János egykori Hétjének főmunkatársaként magát a kiválasztott egy vagy a maradék kilencvenkilenchez sorolja.

„A nagy nézettségű tévék szándékosan elhallgatnak, eltitkolnak olyan eseményeket, amelyek rólunk szólnak, hol itt az objektív, pártatlan tájékoztatás” – hördül fel Kondor. Ezt követően egy hosszabb felsorolás következik azokról az eseményekről, amelyek kimaradtak: az ország gyarapodása, a „státusztörvény történelmi megalkotása”, az árvíz sodorta házak újjáépítése, bekötőutak és sportpályák átadása. „Azt persze bemutatták, amikor valaki telipofával szidta az Orbán kormányt, mert nem épített neki disznós ólat!”. Székcsikorgás a nézőtérről.

Balsai István házigazda - történetesen a Fidesz parlamneti képviselője és jelöltje - is szóhoz jut, aki a jelenlévők reményei szerint igazságügyi miniszter lesz. A média súlyos félrecsúszását 1990. május 23-tól datálja, amikor a közszolgálati tévé az első demokratikusan választott magyar kormány eskütétele helyett a BEK-döntőt közvetítette.

A Schmittné Makray Katalin által említett, napokban kirobbant láncszavazás-botrány is komoly indulatokat kavar. „Több tucat embert kellett egy vajdának jól tartania a szavazatokért” – utal Balsai az ügyről beszámoló nagykátai roma férfire. Azért megegyezésre jutnak a jelenlevők: nagyon kell figyelni a kocsmákat a választás napján. „Minden kocsmaajtót ki kell nyitni!” – utasít Kondor. „Ahol egész nap hejehujázó, disznóhúst evő embereket találunk, és valami gyanúsat észlelünk, rögtön lehet rendőrt hívni” – replikázik Balsai, aki a hallgatóság látható megkönnyebbülésére azt is hozzáteszi, hogy ez a probléma természetesen nem a II. kerület sajátossága. „Én ott voltam a gazdatüntetésen, a vidéki gazdák nagyon felkészültek, majd szívlapát tenyerű fickókat fogadnak, akik odatenyerelnek, ahol disznóság van” – nyugtatja elvbarátait egy nagygyűlésen edződött asszonyság.

A képviselőjelölt Balsai biztosítja szavazóit arról is, hogy idén semmit nem bíz a véletlenre. Négy évvel ezelőtt ugyanis egy Margit-körúti szavazókerületben vereséget szenvedett, melyet a helyi hajléktalanoknak tulajdonít. Idén azonban szemfülesebbek lesznek, és nem csak a hontalanokra, de a Gyorskocsi utcai „börtöntöltelékekre is fel vagyunk készülve” – mondja.

A kérdések ideje is elérkezik, kapkodnak a mikrofon után a jelenlévők. A kitűzőárus egy általa megalkotott, bombabiztos választási rendszer bevezetését sürgeti, míg egy halk szavú asszonyság a szcientológia egyház magyarországi jelenléte miatt aggódik. Ez utóbbival azonban már a közönség sem tud mit kezdeni, „Ki ez, és mit akar?!” - elégedetlenkednek az időrabló "kérdés" hallatán. Az új oktatási miniszter személye is terítékre kerül. „Csak ne a Pokorni legyen, az olyan lagymatag” – szól a rés a pajzson mellettem.

Pitti Katalin is megbújik a sorok között, és amikor Egérkével együtt terítékre kerül, nem rest megszólalni. Ő mindig is feketelistán volt, így bátran vállalja utat mutató politikai hitét – mondja, és még azt is hozzáteszi, hogy „ők a kirekesztők”. Az alanyt persze mindenki nagy biztonsággal azonosítja.

Az is kiderül, hogy nem múlhat el este a szókimondó miniszterelnök-helyettes jelölt emlegetése nélkül. „Újszerű ő a politikai életben, amolyan Kolumbusz tojása, aki a szellemi kondíció karbantartásáért fog felelni”– örvendezik Balsai Mikola István neve hallatán. Sokak talán pont ennek a tojásnak a kikelésétől tartanak.

Egy felszólaló, aki „tiszta fideszesként” definiálja önmagát és Debrecent, megrémült, amikor azt a hírt hallotta, hogy a cívis város Főnix-csarnokában tízezer maszopos örömködött a hétvégén. Leplezetlen csalódottság bujkál a hangjában, de még be sem fejezi a mondatot, amikor meghívott és közönsége egy emberként kiált fel: „hát a buszok miatt, azokkal vitték őket!”. Kondor Katalin lágy hangon azt is hozzáteszi: csak hatezer férőhelyes a rendezvény színhelye.

„Nem szeretem annyira az ilyet, de az ember mérlegel, ha cselekedni kell, hát cselekedni kell” – beszélget két nyugdíjas a buszmegállóban. Embereket fognak majd felhívni az elkövetkező napokban, hogy segítsenek dönteni, hova is kell húzni azt a fránya ikszet. Listát kapnak, és már azt is tudják, hogy nem célszerű üzenetet hagyni az üzenetrögzítőn. „Soha ne bízzanak egymásban” – visszhangzik még a fülembe Balsai István szavazatszámlálókhoz intézett jótanácsa. Kezdődhet hát a visszaszámlálás.