Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A gépészmérnök végzettségű Fülöp Péter 1988-ban nyitotta meg legendás, Concerto nevű lemezboltját a Dob utcában, de néhány év után akkor bezárt, és csak 2023-ban nyitott újra, ezúttal a Hollán Ernő utcában. Fülöphöz több, a világon egyedülálló dolog létrehozása köthető, legnagyobb sikerét Torontóban érte el. Németi Sándor interjúja.
Amikor bezárt a Dob utcában lévő Concerto azt nyilatkozta, hogy soha többet nem szeretne lemezbolttal foglalkozni. Mi változott azóta?
Én is és a világ is, de legfőképpen az, hogy tapasztaltabb lettem, és az időmet jobban be tudom osztani. Anno minden vásárló szeretett volna velem lemezekről beszélni, ez rengeteg időmbe került, így alig tudtam foglalkozni a frissen alapított cégemmel. Belefáradtam, és talán túl könnyen feladtam, de nem volt más választás. Mára viszont igyekszem minél több energiámat fordítani a boltra, s mivel az elmúlt 35 évben minden hónapban megjelenítek egy listát a lemezküldő cégben, már kialakult a rutinom.
És mi adta az ötletet a visszatéréshez?
Az ok viszonylag egyszerű: egyrészt egy saját raktárhelyiséggel rendelkezünk, így a lehetőség adva volt, másrészt különböző hazai és külföldi forrásokból, illetve gyűjteményekből beszerezve rengeteg olyan lemezem van, amelyekre úgy gondolom, hogy mind a fővárosban, mind pedig országszerte nagy igény van. Három vállalkozással foglalkozom jelenleg: a rendszerváltás idején elindított lemezküldő cégem, a Mikrokosmos Mail Order Company, a 2020-ban alapított Classite, valamint a Concerto Records lemezbolt, így ebből adódóan nagy mennyiségű komolyzenei lemez fordul meg a kezeim alatt.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen közben volt egy többéves külföldi kitérő is az életében…
Nem így terveztem, de a rendszerváltás után nagyot csalódtam az országban, és ennek legfőképpen politikai oka volt. A végső lökést, hogy innen jobb elmenni Csurka István ominózus beszéde adta, s bár a családommal Amerika lett volna a cél, a nehéz feltételek miatt végül 1993-ban Kanadában kötöttünk ki. Negyvennégy éves voltam, tele energiával és tervekkel. Akkor már négy éve működött a Mikrokosmos, de végül kint vittem komoly sikerre. Új világ, új lehetőségek, de szinte mindent a nulláról kellett kezdeni. Hosszú időn keresztül az akkor még működő különböző lemezküldő cégeket tanulmányoztam, mi a titkuk, mitől sikeresek a piacon. Közben azt is megtanultam, hogy milyen présre, címkére kell figyelni, mert többek között ezek határozzák meg egy lemez értékét. Az olyan audiophile nagy cégeknél, mint például az EMI, Decca, Mercury, RCA, fontos tudni, hogy melyik címke a korábbi, hiszen lényeges ár- és hangzáskülönbség van közöttük. Mondanom sem kell, semmit nem tudtam ezekről, de olyan előadókról sem, akiknek lemezei több ezer dollárért keltek el. Miközben a Mikrokosmos Észak-Amerika legnagyobb lemezküldő cégévé vált, kifejlesztettem a Labelographyt, mely a különböző komolyzenei lemezek címkéit tartalmazza, gyártóként. Ez a kiadvány 1998-tól 6 kötetben jelent meg, ez jelenleg teljes terjedelmében a másik vállalkozásom oldalán, a Classite-on található meg. A címkeleíró rövidítési rendszert ma már az egész világon használják.
2010-ben mégis visszatért. Jobb lett Magyarországon a helyzet?
Bizonyos szempontból igen! De nem a politikára gondolok, mert attól továbbra is távol tartom magam. A magyar főváros kulturális pezsgése hiányzott. Budapesten valahogy sokkal fontosabb a művészeti élet, jelentős zenekarok működnek, miközben Kanadában a Torontói Szimfonikus Zenekar anyagi gondok miatt többször a megszűnés szélére sodródott.
Amióta belekezdett a vállalkozásba, miként alakult át a trend, és ki diktálja ezeket?
Az olcsóbbak még olcsóbbak lettek, a viszonylag szűk sávban mozgó drága lemezek viszont tartották az árukat, vagy drágábbak lettek. Hozzátenném, manapság iszonyú nehéz jó lemezeket találni. Mivel anno nem volt internet, és így referencia sem, a boltok kitették a lemezeket, és sokszor egy-két dollárért tudtam venni igazi kincseket. Ez ma elképzelhetetlen. Egyes kereskedők, főleg Amerikában, de Európában is, úgy gondolták, hogy van elég befolyásuk, és tudják irányítani a piacot. Nem véletlen, hogy azóta mindegyik már lehúzta a rolót. A piacot a távol-keleti gyűjtők alakítják, és ha valamiről például egy újságcikk által kiderül, hogy értékes, pillanatok alatt megugrik iránta a kereslet. De ez fordítva is érvényes. A legtöbb vevőm is innen származik. A japán gyűjtők nagyon tudatosak abban, hogy mit kell keresni.
És mire van kereslet?
Bizonyos előadók lemezei tartják az árukat, és nagyon keresettek külföldön, ilyen például a magyarok közül Perényi Miklós, Fischer Annie, vagy a hazánkban alig ismert magyar hegedűművész Johanna Martzy. A legkeresettebb és legértékesebb magyar lemez a nemzetközi piacon a Perényi Miklós Bach szólószvitje Hungaroton LP kiadásban. Komoly pénzeket fizetnek egy-egy példányért. De a 1970-es évek végén a Deutsche Grammophone által felvett Bernstein-féle Mahler-szimfóniák Hungaroton kiadásai is drágán kelnek el. A karmesterek közül például Wilhelm Furtwängler nagyon keresett, akinek a lemezei körül komoly mítosz alakult ki. A Beethoven 5. szimfóniája több mint 40 különböző Melodiya címkével jelent meg. Többek között ezeket is próbálom összegyűjteni és megmutatni a Classite-on. Ez tulajdonképpen a komolyzene rajongóinak, azon belül a komolyzenei lemez gyűjtőknek otthont adó közösségi oldal és piactér, rengeteg információval, ahol bárki díjmentesen katalogizálhatja gyűjteményét, vehet, eladhat vagy kívánságlistát készíthet.
Jelenleg a világ 85%-ban a streamingszolgáltatásokon keresztül hallgat zenét, közben olyan óriás cégek árnyékában, mint az Ebay, Amazon vagy Discogs mennyire van létjogosultága egy lemezküldő cégnek?
Még mindig működünk, igaz, kisebb kapacitáson. Volt olyan idő, amikor világszerte legalább 100 ilyen jellegű cég működött, ma alig pár. Mi vagyunk az utolsó mohikánok egyike, s bár nehéz lépést tartani az óriáscégekkel, mégsem adom fel.
A digitális korban meglepőnek számít, de mintha újból „bakelitlázban” égne a világ, rekordokat dönt ezeknek eladása. Sőt, az elmúlt években túlszárnyalták a CD-k értékesítését is. Ezek szerint ismét egyre népszerűbbek?
Bizonyos szempontból igen! Ismét nagyobb tempóra váltott a lemezgyártás, és akár a pop vagy komolyzene műfajban méregdrágán adják ki a reprinteket. Például Magyarországon tízezer forintért kapható olyan új lemez, ami nálunk a Concertóban eredetiben 1200 forintért. A nemzetközi piacon közben az eredeti kiadások általában drágábbak.
Nevéhez nemcsak a Classite, illetve a Labelography létrehozása köthető, hanem egy különleges gyűjtemény is, amit 2013-ban a Budapest Music Center (BMC) fogadott be. Mit kell tudni bővebben a világ legnagyobb Mahler-gyűjteményéről?
Nem volt tudatos lépés, hogy ezt fogom gyűjteni, valahogy így hozta a sors. Kezdésként a Jerome F. Weber Mahler-diszkográfiában szereplő lemezeket igyekeztem összegyűjteni, mára a zeneszerző műveinek csaknem összes fellelhető lemezeit beszereztem, méghozzá a legkorábban kiadott változatban. A fontosabb felvételek minden lehetséges formátumban megtalálhatók, 78-as lemezen, LP-n, CD-n is. A gyűjtemény előzetes bejelentkezés alapján látogatható a BMC-ben, illetve a felvételeket meg is lehet hallgatni. Jelenleg közel 8 ezer hivatalos lemezt tartalmaz, beleértve a videófelvételeket is, de a gyűjtemény részét képezik olyan koncertfelvételek is, amik hivatalosan lemezen nem jelentek meg. Szintén itt található a gyűjteményemben Bartók Béla, A kékszakállú herceg vára eddig összes, a világon megjelent 48 felvétele is. Közben az Akadémia Kiadó gondozásában 1984-ben megjelent a saját Mahler-diszkográfiám, ezt követte 1994-ben a Kaplan Foundation megjelenésében a második, illetve 2010-ben a legújabb kiadás. Utóbbit a Mikrokosmos Company adta ki Torontóban. Érdekes információ, hogy az utolsó nyomtatott változat óta a Mahler-felvételek száma megduplázódott. A teljes gyűjtemény egyébként a Classite-on is katalogizálva van, érdemes beletekinteni.
