Interjú Orbán Viktorral
Orbán Viktor szeretné, ha a liberálisok mind nagyobb számban otthont találnának a Fideszben, és a viták a „táboron belül” folynának. Visszautasítja, hogy a demokratikus intézmények gyengítését akarná. Ha győznek, a lehető legjobb viszonyra törekedne az Egyesült Államokkal. A költségvetési előirányzatok betartásáért a kormány tagjai, és ő maga is, fizetésükkel felelnének- mondta el többek között a hvg.hu-nak adott interjúban.
hvg.hu: Tegyük fel, a Fidesz győz a választásokon, megtörténik az átadás-átvétel, május- júniusban megalakul az új kormány. Milyen intézkedéseket terveznek az első hat hónapra, azon kívül, hogy felállítják az 500 milliárd forintos munkahely-teremtési alapot és - az Új Széchenyi-terv részeként - a kis- és középvállakozások feltőkésítésére, illetve hitelezésére szolgáló ezermilliárdos alapot?
Orbán Viktor: Mindenekelőtt szögezzük le, amit a szakértők is tudnak, csak néhányan nem vallanak be: a magyar gazdaság fenntarthatatlan pályán halad. Sem az ikerdeficitnek – azaz a folyó mérleg és a költségvetés hiányának - jelenlegi mértéke, sem az államadósság növekedésének gyors üteme nem tartható fenn. Amennyiben megalakulhat a Fidesz-kormány, haladéktalanul cselekednünk kell. Mondhatnám „archimédeszi” pontnak tekintjük a tb-járulék megígért 10 százalékos lefaragását – ezt azonnal végrehajtjuk. Másrészt a költségvetés ügyében is lépnünk kell. Tisztázzuk, hányadán is állunk valójában. Az elmúlt években a költségvetési fegyelem olyannyira meglazult, a költségvetéssel kapcsolatos politikai nyilatkozatok annyi kárt, rombolást végeztek, hogy ma ember legyen a talpán, aki tudja a valós számokat, szerintem már azok sem tudják, akik manipulálnak. Ezért külföldön élő magyar szakemberekből tanácsadó testületet fogunk felállítani, amely töviről hegyire átvizsgálja a költségvetést, és kibogozza a valós adatokat.
hvg.hu: Mi van akkor, ha ez a testület - kiásva a valós számokat-, olyan hatalmas hiányra bukkan, ami minden korábbi becslésen túltesz?
O. V.: Ebben az esetben őszintén a közvélemény elé kell tárnunk a valós helyzetet, és a nemzet összefogását kell kérni a bajok elhárítására. Őszintén remélem, hogy azért ennyire nem katasztrofális a helyzet.
hvg.hu: Bár most mindegyik párt kerüli a várható nadrágszíjmegszorító intézkedésekre való utalást, azért az eufémikus „kiigazításról ” szót ejtenek. A Fidesz-kormány tényleg nem hirdet meg egy új Bokros-csomagot? Hiszen kevés ideje lesz a korrekcióhoz.
O. V.: Úgy gondoljuk, kinőheti a gazdaság a válságot. Feltéve, hogy precíz, jól irányzott intézkedésekkel fel tudjuk gyorsítani a jelenlegi, évi 4 százalékos növekedést. Ez most ugyan kedvező az EU átlagát nézve, de csak sereghajtó pozíciót jelent, ha az új tagországok fejlődési ütemét nézzük. Fontos, hogy a vállalkozást serkentő, munkahelyeket teremtő, azaz növekedést indukáló intézkedések mielőbb éreztessék hatásukat. Ha az eredmények már fél vagy egy év múlva jelentkeznek, akkor van remény az egyensúly gyors helyreállítására, anélkül, hogy drasztikus életszínvonal-csökkentő intézkedéseket kelljen hozni. A lényeg, hogy szeptemberben átadjuk Brüsszelben a költségvetés konszolidálását célzó tervet, az euró bevezetését előkészítő konvergencia programot, és ezeknek ott hitelt adjanak. Ez nem lesz könnyű, mivel alaposan megrendült a magyar adatok iránti a bizalom, az elmúlt négy év állandó „trükközései” miatt.
hvg.hu: A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában tartott beszédében két kezdeményezést jelentett be. A parlament mellett egy szaktekintélyekből álló költségvetési tanács ügyelne a pénzügyi fegyelemre, hogy a kormánynak még csak eszébe se jusson eleve felduzzasztani, illetve túllépni a költségvetési előirányzatokat. Ugyanezt a célt szolgálja a másik, még látványosabb lépés: a miniszterelnöknek, tehát Önnek, és a minisztereknek személyes pénzügyi felelősséget kell vállalniuk a költségvetés pontos végrehajtásáért, ha ez nem teljesül, fizetésüket csökkentik, illetve megvonják. Vajon nem Kornai János ihlette ezt az indítványt, aki már a rendszerváltás előtt hasonló javaslatot tett?
O. V.: Nem tagadom, Kornai javaslata is minta volt, de vannak külföldi példák is, szerte Európában. Portugáliában például nemcsak a kormány tagjainak, hanem az államigazgatás felső vezetőinek is bánja a fizetésük, ha nem teljesülnek a költségvetési előirányzatok. De visszatérek eredeti kérdésére. Véget akarunk vetni az állami közszolgáltatásokra, így az oktatásra, egészségügyre jellemző átláthatatlan keresztfinanszírozásnak. Egyelőre teljes homály fedi például, hogy ezekre a területekre mennyit költenek, mi gazdaságos, és mi nem. Tény, hogy a törvény módosításához kétharmados többség kell a képviselőházban.
Szeptemberben akarjuk beterjeszteni az új közbeszerzési törvényt, amely lehetővé teszi, hogy hazai vállalataink is a multikhoz hasonló pénzügyi feltételek mellett indulhassanak az állami megrendelések elnyeréséért. A kereskedelmi törvényt is módosítjuk, garanciákkal védenénk a megrendelőknek ma még teljesen kiszolgáltatott hazai beszállítókat. Ami a körbetartozások akut problémáját illeti, az új kormány megkezdi az állami tartozások kiegyenlítését, és jó példával fog elöl járni: a beszállítókat azonnal kifizeti, nem várja meg a 30 napos határidőt. Új program keretében fogjuk drasztikusan leegyszerűsíteni a vállalkozókat sújtó adminisztrációt: az ezzel töltött idő, illetve az ezzel járó költség átlagosan a felére csökken. Megkönnyítjük a részmunkaidős foglalkoztatást és a távmunkát, bevezetjük a szakiskolára, illetve tanműhelyekre alapozott duális szakképzést.
hvg.hu: Elhangzott a kamarában, hogy az előző kormányzati ciklusban nem igazán hoztak eredményt az állami delegációk külföldi piacfeltáró útjai. Ön felvetette, hogy a jövőben ne az állami küldöttségekben legyenek üzletemberek, hanem fordítva, az üzleti delegációkba hívják meg a minisztereket, és ha úgy alakul, akár a miniszterelnököt is. Gazdaság-, illetve piacorientált külpolitikát sürgetett. Mi lenne az új Orbán-kormány külpolitikája?
O. V.: Erről szélesebb összefüggésben szeretnék beszélni. Számunkra a biztonság a legfontosabb. Ezt nekünk egyedül Amerika tudja garantálni. Éppen ezért, az Egyesült Államokkal a lehető legjobb viszonyra kell törekednünk. Tudjuk, látjuk, értjük, Európában kialakult egyfajta Amerika-ellenesség, különösen az értelmiségi világban. Ennek lenyomatai nálunk is megtalálhatók. De nem szabad fejünket a homokba dugni: Európának ma sincs egységes biztonságpolitikája. Az USA beavatkozása nélkül déli határainkon talán még mindig harcok folynának, veszélyeztetve többek között az ott élő magyarokat is. Természetesen, mint EU-tagország, szorosan kapcsolódunk Európához, jó szövetségesek vagyunk, de saját érdekeink mentén. Ennek jegyében ne várják tőlünk, hogy híd szerepet töltsünk be Európa és Oroszország között: inkább hídfő vagyunk, legyen szó energiapolitikáról, energiaszállításról vagy a demokráciával kapcsolatos külpolitikai szempontokról.
Ami a Kárpát-medencei térséget illeti, az itt élők azonos nyelvet beszélnek, egymással érzelmi közösséget tartanak fenn, természetes egységet képeznek, amely potenciális gazdasági lehetőséget kínál. Mi a határon túli magyarokban erőt, energiát, nem pedig problémát látunk. Bár vannak jó példák, így a Mol és az OTP határon túli vállalkozásai, azért a magyar „multik” egyelőre csak szárnyaikat próbálgatják. Ausztriát kellene követnünk: ma már ugyanannyi tőke érkezik oda, mint amennyi osztrák tőke külföldi beruházásokat finanszíroz; ennek nagy része pontosan oda megy - a Magyarországot határoló országokba -, ahova a magyar cégeknek kellene beruházniuk.
hvg.hu: Rendszeresen visszatér szóhasználatában a „patrióta gazdaságpolitika”, „magyar szolidaritás” kifejezés. Nincs-e ez ellentétben a globalizmus trendjével, azzal, hogy a tőke, munkaerő, szaktudás szabadon áramlik ide-oda, fittyet hányva az államhatárokra?
O. V.: A globalizmushoz lehet érzelmileg viszonyulni, lehet szeretni, nem szeretni, de létezik, ezért számolni kell vele. A szembenállás nem jó politika, inkább az előnyeit kellene kihasználni, erre utaltam az előzőekben. Másrészt viszont nem feltétlenül szükséges, hogy mi legyünk az Európa Unió balekjai. Miközben a globalizáció mintaállamai, az Egyesült Államok, Franciaország, Németország a piacok határtalan szabadsága mellett törnek lándzsát, odahaza nagyon is odafigyelnek arra, hogy nemzetstratégiai szempontokat ne írjanak felül holmi szabadpiaci megfontolások. Mi is csupán ezt tesszük, ezért senki sem tehet nekünk szemrehányást.
hvg.hu: Vannak olyan bizonytalan, liberális érzelmű szavazók, akik nosztalgiával gondolnak a 15-20 évvel ezelőtti Orbán Viktorra, amikor még ugyanazon az oldalon álltak, összekötötte őket a kommunista rendszer elleni fellépés, a demokrácia kivívásának vágya. Most szomorúan tapasztalják, hogy a liberális szó gyakorta, mint szitokszó szerepel a jobboldal szótárában, elég szemügyre venni a Magyar Nemzet vagy a Demokrata néhány írását. A liberálisokat miért nem próbálja a Fidesz a maga oldalára állítani?
O. V.: Úgy gondolom, azokról beszél, akik elutasítják a radikalizmust, akikre a racionális gondolkodás, az állami gyámkodással szembeni idegenkedés jellemző. Általában azokról van szó, akik helytelenítették, hogy az SZDSZ csatlakozott a Horn-kormányhoz. Őket meg akarjuk szólítani. Figyelembe kell azonban venni, hogy a Fidesz „ezerszínű szövetség”, hasonló a legkülönbözőbb irányzatokat egyesítő nyugati gyűjtőpártokhoz. Ez egyben az egyik legnagyobb értéke: a sokféle nézet megfér egymással, hiszen képviselőik közös cél érdekében fognak össze. A lényeg az, hogy a párt „tőkesúlya” középre mutat. Szeretném, hogy a liberálisok mind nagyobb számban otthont találjanak ebben a pártban. Vitáinkat a táboron belül folytassuk, úgy, hogy mindig tiszteletben tartjuk azokat, akik számos vonatkozásban nem értenek velünk egyet.
hvg.hu: Bizonyos félelmek azért élnek Önnel szemben. Amikor kormányfő volt, ritkította a parlament üléseit, ebből jó néhányan arra következtettek, hogy ki akarja vonni magát a demokratikus intézmények ellenőrzése alól.
O.V.: De ezt még azok sem gondolhatják komolyan, akik a leghangosabban mondják, hiszen ők is jól emlékeznek arra, amikor éppen velem, velünk szemben ők védelmezték a népköz-társaságot, az egypárt-rendszert, a szovjet katonai jelenlétet. Azért valamit tisztázzunk: a szólás- és véleményszabadságért, a gyülekezési jogért, vagyis a demokráciáért mi harcoltunk annak idején, mi vívtuk ki őket. A titkosszolgálatok minket figyeltek, minket hallgattak le, a rendőrök minket kergettek meg, minket vittek be. Mi akkor is demokraták voltunk, amikor ez nem volt kifizetődő. Visszatetsző, hogy azok akarnak kioktatni minket demokráciából, köztársaságból, akik 18 éve a pártállamot védték.
A parlament fontos eszköze a demokráciának, de csak egyik eszköze. A demokráciát nem lehet bezárni a parlamentbe, nem lehet 400 ember magánügyévé tenni. Elég megnézni Franciaországot, ahol a legkülönbözőbb témában konzultálnak a politikusok a néppel a parlamenten kívül is. Ahogy járom az országot, egyre inkább tudatosul bennem, hogy a politika milyen mértékben idegenedett el a közemberektől. Amiért a 80-as években harcoltunk, a demokrácia eszménye, ijesztően messze sodródott a mai politikától. Ezért próbáltuk visszaállítani a közvetlen népképviselet formáit, ezt szolgálta a Nemzeti Konzultáció, az országépítő találkozások.
Most végre az MSZP is rájött arra, hogy a demokrácia nem pusztán a parlamenti vitákat, néhány népszavazást, a négyévenkénti parlamenti választást jelenti, ők is az utcára hívják híveiket, ez némi elégtétellel tölt el.
Amennyiben kormányra kerülünk, nem fogunk lemondani a nemzeti konzultációk folytatásáról, ugyanakkor szeretnénk, ha a parlament újra nagy, komoly, távlatos viták színhelye lenne, ahol nem letudjuk a demokráciát, hanem egyre inkább kiszélesítjük. Én nem csak a demokrácia intézményeit veszem komolyan, hanem az embereket is. Ezért dolgozom.
Hirschler Richárd
