„Megbüntetett egy szegedi szoláriumszalont az Artisjus, Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, mert mindenki által hallható módon szólt a zene a rádióból - írta a Délmagyar internetes kiadása, a büntetés mértéke azonban nem derült ki.” – írja a Nívó blog.  Az Artisjus egyik kedvenc témáink közé tartozik, hiszen nincs a világon még egy ilyen érdekes szervezet, amely a zenék jogdíjai mellett például abból is részesedik, ha valamit kinyomtatunk otthon, vagy fénymásolunk egy oldalt… Nálunk az „akár másolsz, akár nem: fizetsz!” elv érvényesül (hivatalosan "reprográfia", részletes és vitaindító írásunk a témáról itt), hogy ez jól van-e így vagy nincs annak eldöntése persze nem a mi dolgunk.

Egy szoláriumot megbüntetni azért, mert hangosan szól a rádió… Nos ez már érdekes kérdés. Főleg azért, mert a rádió, aki sugározza a zenéket, egyszer már kifizette utánuk a jogdíjat, jelen esetben tehát többszörös megfizetésről van szó, ami jogilag azért egy kicsit kérdéses. A rádió ugyanis pontosan azért fizet, hogy mi bekpacsolhassuk és hallgathassuk, akárhol, akármikor. Hogy ez egy szoláriumban történik, vagy otthon a pajtában, az persze más kérdés, de ilyen szintű lebontásra a nemzetközi jogban sincs túl sok példa (kivétel Magyarország). Az érvelést továbbgondolva: ha a rádió egyszer már kifizette a jogdíjat, de a szoláriumnak ismét meg kell fizetnie, akkor végül nekünk, akik esetleg szolizás közben hallgatjuk, szintén meg kell fizetnünk (csak hogy ne szakadjon meg a lánc.) Sőt, ha esetleg a szoliban mobilunk segítségével rögzítünk egy zeneszámot, és otthon lejátsszuk a nagyinak, akkor a nagymamának megint fizetni kell az Artisjus felé? Vajon meddig tart ez a láncolat? Mennyi idő után válik a zene ingyenessé? Lehet, hogy soha? A vita itt folytatódik…