Egy középkori skandináv hőseposz szereplőjének maradványaira bukkanhattak rá norvég kutatók – írja a Guardian.

A történet Sverre Sigurdsson norvég király (ur. 1184 – 1202) uralkodásáról szól és a mai napig a legfontosabb forrása az ország korabeli történetének.

A sagában van egy olyan rész, hogy a mai Trondheim területén egykoron állt Sverresborg várának ostromakor a támadók megölték az egyik védőt és a holttestét fejjel lefelé egy kútba dobták. Most, 800 évvel később a tudósok úgy vélik, hogy megtalálták az illető maradványait.

Ugyan száz százalékig nem lehetünk biztosak abban, hogy valóban az eposzban szereplő férfi maradványait találtuk meg, ám a tudományos és a közvetett bizonyítékok is nagyon meggyőzőek

– mondta Michael Martin, a Norvég Műszaki és Tudományos Egyetem kutatója.

„Egy elképzelt per folyamán, ha az esküdtszéknek bemutatnánk a tudományos bizonyítékokat és az eposz szövegét, egészen biztos vagyok benne, hogy azt mondanák, megtaláltuk az áldozatot” – tette hozzá.

A 182 versszakból álló Sverris saga a norvég történelem egy belháborúktól és bizonytalan hatalmi viszonyoktól terhelt korszakát mutatja be és azt a folyamatot meséli el, hogy miként lett úrrá mindezen nehézségeken Sverre Sigurdsson király. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy mivel kortárs műről van szó, ezért a király óvó felügyelete alatt készült, így azt a narratívát képviseli, amit Sverre jónak látott ráhagyományozni az utókorra.

Ezt támasztja alá a mű szerzőjének személye is, aki a király belső köréhez tartozó izlandi apát volt, aki a hőseposz írása közben nagy figyelmet szentelt a csaták részletes bemutatásának is.

Az egyik ilyen csataleírás tartalmazza Sverresborg 1197-es ostromát is, amikor a király ellenfelei, kihasználva, hogy Sverre éppen Bergenben tartózkodik, megtámadták, kifosztották, majd lerombolták a várat. Ekkor történt meg az is, hogy az egyik védő holttestét beledobták a vár kútjába, majd kövekkel töltötték fel azt.

1938-ban a régészek már megtalálták a kutat és némi munka után rábukkantak a mélyén lévő csontvázra is, ám a teljes feltárására nem maradt idő, mert közbejött a második világháború és a német megszállás. Legközelebb 2014 és 2016 között folytattak ásatásokat a kút környékén és ekkor legalább részlegesen sikerült exhumálniuk a kútban talált maradványokat, amikről kiderítették, hogy egy 30 és 40 év közötti férfié voltak, aki mintegy 175 cm magas volt. A rajta található külsérelmi nyomok arra utaltak, hogy harcban veszíthette életét.

A szénizotópos kormeghatározási technológia segítségével azt is bizonyítani tudták, hogy a férfi mintegy 940 éve (+/- 30 év) lehet halott, ami nagyságrendileg megfeleltethető az 1197-es sverrisborgi ostrom idejének.  

A férfi fogaiból használható DNS-mintát is sikerült venni, így kiderült, hogy szőke, vagy világos barna haja volt, kék szeme és Norvégia déli részéről származott. Ez azért érte meglepetésként a kutatókat, mert Sverre emberei inkább közép-norvégiaiak voltak, ellenben a déli támadóikkal, így meglehet, hogy az ostromlók az egyik bajtársukat dobták be a kútba.

Akárhogy is történt, az a kutatók számára hatalmas eredmény, hogy egy hőseposzban megemlített ember genomját azonosítani tudták, bizonyítva ezzel, hogy a sagák tartalma nem teljes egészében kitaláció. „Elképzelhető, hogy a közvélemény már korábban is tisztában volt ezzel, de a történészek biztosan nem” – szúrt oda Martin egy másik tudományágnak.

A modern tudomány eszközei „eddig ismeretlen részletekkel egészítették ki azt a történetet, amelyet már közel 900 éve mesélnek” – tette hozzá. „A kútba dobott férfi egy jelentéktelen mellékszereplő volt, akit csak egyetlen mondatban említettek meg, de a munkánkkal képesek voltunk kideríteni a származását és a személyleírását is” – jelentette ki.