Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Rejtett ősi erdőt fedeztek fel brit kutatók egy olyan, szélfútta és kopár szigeten, ahol a korábbi ismeretek szerint emberemlékezet, sőt annál régebb óta nem nőtt fa.
Az Atlanti-óceán déli részén található Falkland-szigeteken emberemlékezet óta nem láttak fákat, csak bokrok és egyéb kisebb növények nőnek. Éppen ezért érte váratlanul a szakembereket, amikor egyfővároshoz közeli építkezés során mintegy hat méterrel a föld alól fatörzseket ástak ki. Fák egy olyan szélfútta és kopár szigeten, amelyik arról ismert, hogy nincsenek rajta fák?
Az Egyesült Királyság Southamptoni Egyetemének szakemberei egyből a helyszínre siettek, hogy közelebbről is megvizsgálják ezeket a nagyobb fadarabokat. A maradványok jelenléte azt sugallta, hogy a sziget egykor mérsékelt övi esőerdőnek adhatott otthont, azonban a rejtőző erdő története még régebbre nyúlik vissza, mint azt a kutatók kezdetben gondolták – számolt be a CNN.
Kiderült, hogy a famaradványok túl öregek a radiokarbonos kormeghatározáshoz, holott az akár 50 ezer évre visszamenően is meghatározhatja a szerves anyagok korát, ezért az immár nemzetközire bővült kutatócsoport a tőzegben talált mikroszkopikus polleneket és spórákat kezdte vizsgálni. A megkövesedett pollen például a geológiai idő egy bizonyos szakaszát jelzi, így a jelenléte segíthet meghatározni a fosszilis lelőhely korát.
A kutatók az ausztrál Új-Dél-Walesi Egyetem laboratóriumába szállították a famaradványokat és a tőzegrétegek mintáit, hogy elektronmikroszkóppal vizsgálják a fákat és sejtfelépítésüket. Különféle spórákat is elemeztek, amelyek ugyanabban a tőzegrétegben voltak tömörítve és lezárva. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a fatörzsek és ágak 15-30 millió évesek lehetnek.
A szakemberek még azt is azonosították, hogy milyen fajhoz tartoztak a fák. A vizsgált példányok a modern Patagóniában található esőerdő fáira hajaztak, ami arra utal, hogy a Falkland-szigetek éghajlata évmilliókkal ezelőtt nedvesebb és melegebb lehetett, mint ma.
Hogy miért nem nőnek most fák a Falkland-szigetcsoporton, az egyelőre nem világos, ugyanis eközben Dél-Amerikában ugyanazon a szélességi körön remekül fejlődnek. A kutatók szerint a szigeteken tapasztalható erős szél és a savanyú, tőzegben gazdag talaj adhat magyarázatot. „Mindezek a jellegzetes vonások arra is rávilágítanak, hogy miért fontos helyszín a Falkland-szigetek a déli féltekén zajló éghajlatváltozás vizsgálatánál” – mondta Zoë Thomas, az Egyesült Királyság Southamptoni Egyetemének fizikai földrajz oktatója, akinek eredeti kutatási célja az volt, hogy megértse a szigetcsoport környezeti változásait az elmúlt 20 ezer évben.
Azt is megemlítette, hogy az uralkodó nyugati szél hatással lehet az antarktiszi jégre, a légkör keringésére és a csapadékmintázatokra, és a szigetek egyike azon kevés szárazföldnek, amely az útjukba kerülhet. Ha a kutatók megértik, hogyan erősödtek vagy gyengültek ezek a szelek a múltban, akkor az – tekintettel a szigetek Antarktisz közelében elhelyezkedő fekvésére – segíthet előre jelezni az éghajlat jövőbeli változásait.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
