Olyan ez, mintha a katonák arról vitatkoznának, érvényes-e a harckocsijuk műszaki vizsgája – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentátora a koronavírus-követő telefonos appok körüli hercehurcáról. És valóban: ha háború folyik a koronavírus ellen, első pillantásra nem érthető, miért hátráltatják a csodafegyver bevetését. A csetepaté a körül bontakozott ki, hogy a fertőzöttek kapcsolatait, vagyis a lehetséges további fertőzöttek felkutatását olyan alkalmazással végezzék-e, amely központilag tárolja az adatokat vagy pedig olyannal, amelynél az adatok nem hagyják el az okostelefonokat.

A háttérben azonban két fontos kérdés van. Az egyik, hogy kiben bízhatunk meg inkább: a nagy amerikai óriáscégekben vagy a kormányokban? A másik, hogy lesz-e egyáltalán haszna a rendszernek.

Egyelőre nehéz lenne megállapítani, mekkora szerepe van két konkurens, az Apple és a Google szokatlan együttműködésének abban, hogy néhány hét alatt szinte összeomlott az április elején dicséretesen széles körű európai együttműködés, a Pepp-PT. (A váratlanul kétfelé váló kutatók vitáira célzott az idézett német kommentár.) Pedig eleinte még az adatvédők sem találtak hibát abban, hogy a rendszer egy központi szerver közbeiktatásával működne.

Ennek megértéshez annyit érdemes tudni, hogy a lehetséges fertőzöttek megtalálásának alapja a telefonok bluetooth alapú kapcsolatfelvétele. Ha két telefon (és velük együtt nyilván a gazdájuk) pár percnél többet tölt egymás másfél-két méteres körzetében, akkor a készülékek ezt regisztrálják. Ha valakiről kiderül, hogy fertőzött, akkor ezeknek az azonosítóknak a segítségével lehet értesíteni azokat, akik vírusszerzésre alkalmas közelségben voltak. Fontos, hogy az ilyen találkozások helyét nem rögzítik, csak a tényüket és a körülbelüli idejüket. Az is az adatvédelmet szolgálja, hogy a telefonok rendszerbéli azonosítói gyakran változnának, így nehezen köthetőek személyekhez.

Akiket értesítenek, azoknak vagy teszteltetniük érdemes magukat (más kérdés, hogy ez sok országban nem megy könnyen), vagy két hétre otthon kell maradniuk – vagy rossz esetben mindkettő bekövetkezik. Ha ez tömegesen így történne, akkor értékes napokat lehetne nyerni, mert a már fertőzött, de még tünetmentes vírushordozók közül kevesebben terjesztenék a kórt, illetve a betegek hamarabb kerülnének orvoshoz.

Ki miért gyanús?

Ha az adatok a fertőzöttek telefonjából egy központi, állami szerveren mennének keresztül, akkor az értesítés is egyszerűbb lenne, valamint a járványügyi hivatalok az anonimizált adatokból is kiolvashatnának valamiféle járványterjedési mintázatokat. Az, hogy a német, a svájci vagy akár az amerikai kormány Nagy Testvért játszhatna, csak akkor vetődött fel, amikor az Apple és a Google egyértelműen a decentralizált adattárolás mellett döntött. Ekkortájt vált gyanússá a Pepp-PT. Azóta az attól különváló DP-3T-nek áll a zászló Európában.

A két Szilícum-völgyi óriás közül inkább az Apple tűnt ki eddig adatvédelmi buzgalmával. Legendásak az esetek, amikor látványosan nem segített az amerikai rendőrségnek néhány gyanúsított iPhone-jának a kikódolásában. Másfelől mindkét cég hajlamos volt időnként engedni felhasználóinak védelméből, például olyankor, ha másképp nem éltek meg a kínai piacon. Ennek ellenére igaz lehet, hogy – legalábbis az USA-ban és az EU-ban – üzleti érdekük az adatvédelem. És mivel a koronavírus-követés alapjait az iPhone-ok és az androidos mobilok operációs rendszerébe készülnek beépíteni, célszerű ezt egységesre alakítaniuk, akkor pedig a szigorúbb normát kell követniük.

Ez a nemeslelkűbb magyarázat. A másik feltételezés, hogy jobban szeretnék ők – elsősorban a Google – felhasználni a mobiltelefonálók milliárdjainak egészségügyi adatait, mint hogy átengedjék ezt a lehetőséget a kormányoknak. A végeredmény mindenképp az, hogy aki továbbra is központi adatkezelésben gondolkodik – például a francia vagy a brit egészségügyi szolgálat –, annak műszaki nehézségekkel kell szembenéznie. Különösen igaz ez az iPhone-okra. Amelyik járványfigyelő alkalmazást az Apple nem támogatja, annál nem fog a háttérben működni a bluetoothra épülő app. Ez azt jelenti, hogy a gazdájának folyamatosan a kijelzőn, nyitva kell tartania ezt az alkalmazást, ami nem is életszerű, és az akkut is hamar lemeríti.

Képünk illusztráció

AFP

Az Apple és a Google már májusra ígéri, hogy az operációs rendszerekben lerakja a koronavírus-figyelés alapjait, amelyekre rá lehet építeni az alkalmazásokat, lehetőleg országonként egyet. További fejlesztés eredménye lehet, hogy később talán már nem is kell külön appot telepíteni, hanem az iOS és az Android eleve be lesz állítva a figyelésre. Mindkét cég arra készül, hogy az alkalmazás működtetése, majd szükség esetén a fertőzött személy anonimizált adatainak továbbítása egyaránt csak az érintett hozzájárulásával történhet.

Hatékony ez a módszer? Milyen kihívások vannak?

Megoszlanak egyelőre a vélemények arról, mennyire lesz működőképes a rendszer. Az egyik akadály lehet, ha nem használják elég sokan az appot. Egyes becslések szerint a teljes lakosság 60 százalékának kellene résztvennie ahhoz, hogy elérjék a célt. Ez igen magas arány, és elérését nehezíti, hogy nincs is mindenkinek okostelefonja (mert a mobilok nem elhanyagolható része még mindig nem okostelefon). Németországban például 70 százalék ez az arány, ezért a járványügyi intézet azt tervezi (egyébként csak augusztusra, vagyis úgy tűnik, az iskolakezdés elé időzítve), hogy a 10 év alattiak és a 70 fölöttiek körében szétosztanak néhány millió kis bluetooth-eszközt (angolul beacon, mert a világítótoronyhoz hasonlóan folyamatosan jeleket ad).

Akár ezért, akár másért, de van, ahol nem bíznak mindent a technikára. Bár Németország a Pepp-PT és a DP-3T egyik legelhivatottabb résztvevője, Angliához, Szingapúrhoz, Dél-Koreához hasonlóan ott is buzgón toborozzák és máris alkalmazzák az elszigetelési felderítőket (containment scout). Ők az egészségügyi hivatalokban ülve telefonálják végig mindazokat, akikkel a tesztelt fertőzöttek az előző napokban találkoztak. A személyes megkeresés valószínűleg hatásosabban ösztönzi karanténra vagy tesztelésre az érintetteket. A bluetooth előnye viszont az lenne, hogy az okostelefonok olyan típusú találkozásokat is regisztrálnának, amelyekről a legtöbb ember nem tud felvilágosítást adni, például arról, hogy kiknek a közelében ült a tömegközlekedésben.

Amiben viszont a technika nem tökéletes, az éppen a közelség minősítése. A Pepp-PT szakértőinek egyik legnehezebb feladata éppen az volt, hogy kalibrálják a bluetooth-jeleket. Más az erősség zsebből vagy kézből, másképp terjednek a hullámok plexin vagy falon keresztül, és telefonok is típusonként másképp mérhetnek. Állítólag már elég jó eredményeket értek el, de az csak a gyakorlatban derül ki, nem gondol-e vírusosnak valakit a rendszer, aki például a fertőzött személyhez képest ugyannak a falnak a túloldalán, a szomszéd lakásban tette le a telefonját.

Mindez azért is fontos, mert ha a telefonok nem jeleznek pontosan, akkor vagy sok fertőzött kimarad a riadóláncból – vagy ellenkezőleg: sok lesz a fölösleges riasztás, és az emberek kikapcsolják az appot.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.