Elsőként sikerült meteorraj becsapódása nyomán felszabaduló és a ritka légkörrel elvegyülő vízpárát megfigyelni a Holdon. Az új ismeretek segíthetnek többek között a kutatóknak a Holdon lévő víz múltjának megértésében, amely potenciális forrást jelenthet az égitesten végzendő, hosszú távú missziók során.

Az eseményeket az amerikai űrkutatási hivatal LADEE (Lunar Atmosphere and Dust Environment Explorer) nevű űrszondája segítségével figyelték meg. A Nature Geoscience című folyóiratban közölt tanulmány szerint a meteorrajok becsapódása 2014. január 9-én, április 2-án, 5-én és 9-én történt. A misszió során a szonda a Hold körül keringett, hogy részletes információkat gyűjtsön az égitest gyér légkörének szerkezetéről és összetételéről, eközben történt az észlelés.

Bizonyítékok léteznek arra, hogy a Holdon van víz és hidroxil, a víz eredete azonban vitatott. "A Hold légkörében az idő nagy részében nincs számottevő mennyiségű víz vagy hidroxil. De amikor a Hold áthaladt egy ilyen meteorrajon, elég vízgőz távozott ahhoz, hogy észleljük. És amikor véget ért az esemény, a víz vagy hidroxil eltávozott" – mondta Richard Elphic, a LADEE projekt kutatója.

[Magyar műhold már az idén lesz, de az újabb magyar űrhajósra várni kell]

Víz felszabadításához a meteoritoknak legalább 8 centiméterre kellett behatolniuk a felszín alá. A csontszáraz felső réteg alatt egy vékony átmeneti réteg, majd egy hidratálódott réteg található, ahol a vízmolekulák valószínűleg a talaj- és kőzetrészecskékhez tapadnak – olvasható a tanulmányban. Ugyanakkor a Hold felszíne meglehetősen porhanyós, így a legkisebb meteorit is képes felszabadítani egy kis vízgőzt. Amikor egy meteorraj zúdul a Hold felszínére, a felszabadított víz belép az exoszférába és ott elterjed. Ennek a gőznek mintegy kétharmada bejut az űrbe, de mintegy egyharmada visszatér a Hold felszínére a tanulmány szerint.

A kutatás segíthet megmagyarázni a sarkok közelében lévő kráterek sötét mélyeiben lévő jéglerakódásokat. A vízgőz ugyanis itt hosszú ideig marad stabil az alacsony hőmérséklet miatt.

["Eljutunk a Holdra, és kitűzzük rajta az izraeli zászlót"]

"Tudjuk, hogy a víz egy része a Holdról származik, mivel a felszabadított víz tömege nagyobb, mint a meteoritokban lévő víz tömege" – hangsúlyozta Dana Hurley, a Johns Hopkins Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.