„Úgy érzem, mintha titokzatos szempár figyelne állandóan, és azóta nem hagyhatom, hogy elkalandozzanak a gondolataim” – vallotta be egy riporternek a hangcsoui 11-es számú gimnázium egyik tanulója. A jellegzetesen kínai technikát az idén vezették be az iskolában. Alapja az arc-, érzelem- és mozgásfelismerés. Az osztálytermet félpercenként pásztázza végig három kamera. A hozzájuk csatlakozó számítógép nem pusztán a diákok hangulatát állapítja meg az arckifejezésük alapján, hanem számontartja azt is, mit csinálnak: olvasnak, figyelnek, jelentkeznek, a padra borulnak. Saját kijelzőjén a tanár láthatja az órai átlagokat, és a gép külön jelzi, kik nem figyelnek.

Bár akadt hozzászóló a Sina Weibo közösségi oldalon, aki szerint ez rosszabb lehet, mint a börtön, a diákok állítólag hozzászoktak a dologhoz. Kínában az utóbbi években amúgy is elképesztő méreteket ölt a megfigyelés (persze leginkább a felnőttek ellenőrzése), mindennapos az arcfelismerés is – és a kínaiak jelentős része gond nélkül együtt él ezzel. Jóval nagyobb vitákat vált ki az iskolai arcfelismerés az Egyesült Államokban, ahol kapható golyóállónak nevezett iskolatáska is, amellyel a diákok védhetik a fejüket. Első pillantásra pedig indokolt lenne, hiszen óvintézkedésnek szánják egy szörnyű amerikai jelenség, az iskolai ámokfutások ellen. De persze üzletnek sem rossz – tárja fel az ottani sajtó –, hogy drága rendszereket adnak el az iskoláknak.

A lehetséges védekezési módszerekről és a magyarországi helyzetről a HVG hetilap legfrissebb számában olvashat.