A legtöbb meteorrajért olyan üstökösök felelősek, amelyek jeges felülete elpárolog, miközben a Nap közelében haladnak el. Az így felszabaduló kozmikus por a Föld légkörébe belépve elég, ezt látjuk a felszínről hullócsillagnak.

A New Scientist értesülései szerint azonban a NASA Stereo-A űrszondájának segítségével most rájöttek, hogy a minden év decemberében megjelenő Geminidák meteorraj nem egy üstököstől, hanem egy űrben keringő hatalmas sziklától, a 3200 Phaethon nevű aszteroidától származik.

A Geminidák egyik hullócsillaga Kalifornia egén

NASA

A tudósokat meglepte a felfedezés, ugyanis nehéz volt magyarázatot találni rá, hogy egy egybefüggő kődarabról - elpárolgó jég nélkül - hogyan szabadulhat fel ennyi anyag. A megoldásra a tavalyi év júniusában jöttek rá, amikor a Stereo-A felvételeit tanulmányozva megfigyelték, hogy az aszteroid fényereje megduplázódik, amikor rendkívüli közelségben elhalad a Nap mellett. A távolságot tekintve a 3200 Phaethon a Föld-Nap távolságnak alig valamivel a tizedére közelíti meg a csillagot. Ez, az átlagos 149,5 millió kilométeres távolságot alapul véve 20,9 millió kilométerre tehető. A legközelebbi ponton az aszteroida Nap felé néző oldala 480-780 Celsius-fokra melegszik fel. Ez a hőmérséklet elég ahhoz, hogy megrepessze a szikla felületét, amelyből így por szabadul ki. A porfelhőn megcsillanó napfény a magyarázat a fényerő fokozódására.

A kutatók azonban egy második hatást is azonosítottak, amely felelős lehet a Phaethon "vedléséért". Bár úgy tűnik, az aszteroidán egyáltalán nincs víz, a kőzet anyaga kémiai úton megkötheti a vízmolekulákat. Elképzelhető, hogy az égitestben megtalálható a szerpentinit nevű ásványi anyag, amely 630 Celsius fokon lebomlik és víztartalma gőz formájában kiszabadul.

A jelenséget Jay Melosh, a Purdue egyetem kutatója kísérlettel igazolta. A megfelelő hőmérséklet elérését követően a szerpentinit szinte darabokra szakad, ahogy a távozó vízgőz szétfeszíti az ásványt. Melosh szerint ez a jelenség lehet az oka, hogy az aszteroidáról apró szikladarabkák válnak le, amelyek a Föld légkörébe érve hullócsillagokká alakulnak.
"A Phaethon rejtélyének megfejtése hatalmas előrelépés" - tette hozzá Yan Fernández, a University of Central Florida szakértője. "Hasonló teljesítmény lesz, ha valaki még többet megtud majd az efféle anyagkitörések természetéről."