A Webisztán blog szerzője megkereste az ügy főszereplőjét, Müller Tamást, aki elmondta: akciójával a T-Mobile leállására szeretett volna gyorsan reagálni, amikor a rivális hivatalos tájékoztatást ígérő twitter bejegyzésére válaszolt egy "csipkelődőset". A cég azonban Müller elmondása szerint úgy ítélte meg, hogy az adott helyzetben nem voltak etikusak e lépések, és mivel ezeket nem egyeztette házon belül, így elbocsátották az állásából.

Müller úgy véli, a hazai cégeknek érdemes komolyan venni online marketingben vagy kommunikációban az olyan szolgáltatásokat, mint például a Twitter, az iWiW vagy a Facebook közösségi oldalak, mert az internetezők egy jó részének az adott szolgáltatások szinte második otthonukként szolgálnak. Fontos továbbá figyelembe venni szerinte azt is, hogy ezek a szolgáltatások olyan mozgalmakat, véleményformáló közösségeket és trendeket hozhatnak létre, amivel áttételesen egy jóval nagyobb és szélesebb körű közönséget is el lehet érni.

Hírt adott az ügyről az Onlinemarketing blog is. Szerzője, Berényi Konrád úgy véli, "van abban valami félelmetes, hogy a közösségi kommunikáció hazai erejét egy oltári nagy hiba mutatta meg". Bejegyzésében rámutat: olyan mértékben felháborodott a Twitter közönsége, olyan mennyiségű cikk jelent meg több portálon és került címlapra, amit "PR értékben nagyon sok hónap Forma-1 szponzoráció tud csak ellensúlyozni".

Az Addict reklámblog szerint "nem a twitteres felelős bejegyzése volt a kommunikációs baklövés, de még csak nem is a T-Mobile kissé körülményes reakciója. Nálam egyértelműen a Vodafone viszi a pálmát ezzel a húzásával, hiszen köszönhetően nekik az emberek már nem a T, hanem a Voda lépéséről beszélnek". A blogger egyben szavazást is indított olvasói között arról, mit gondolnak az ügyről, a Lego Flood blog legóképregényben elemzi a nagy cégek viszonyát a közösségi oldali vállalati aktivitásokban, míg a Facebookon megalakult az Ok, csörögjetek ránk! ;) rajongói klub.