Kíváncsi rá, hogyan nézett ki az első pornóoldal és az első banner?
Az internet idén ünnepli negyvenedik születésnapját. Ennek alkalmából érdemes körülnézni, miként fejlődött a web, s mikor jelentek meg bizonyos, mérföldkőnek számító jelenségek a világhálón.
Az első e-mail
A mostanra hétköznapi munkaeszközzé vált kommunikációs formát Ray Tomlinson programozó fejlesztette ki 1971-ben. Korábban már lehetett üzeneteket küldeni, de csak azok voltak erre képesek, akik ugyanazt a számítógépet használták. Tomlinson találta ki az e-mailcímek mai napig alkalmazott struktúráját (név@domainnév.felső-szintű-domain-végződés vagyis név@domain.hu, vagy név@domain.com). A @-karakter bevezetésével lehetővé vált, hogy az e-mailfiók felhasználóját különválassza a konkrét számítógéptől, s így már bármelyik gépre lehessen üzenetet küldeni.
Az első üzenet tartalma meglehetősen prózai módon csupán egy karaktersor volt, ezzel tesztelte Tomlinson a rendszert. Az első igazi üzenetet kollégáinak küldte, amelyben kifejtette a rendszerben rejlő lehetőségeket és elmagyarázta a működését.
Az első kép
A hölgyek talán nem is tudják, hogy ők voltak az első online fotón © CERN |
Az első spam
Mindössze hét évet kellett várni, hogy egy Gary Thuerk nevű éles szemű marketinges felfigyeljen az elektronikus levelezésben rejlő lehetőségre. 1978-ban küldte az első kéretlen reklámlevelet, amelyben a Digital Equipment Corporation (DEC) legújabb fejlesztését, a DecSystem-2020-at reklámozta. Az üzenetet minden olyan címre elküldte, amelyet meg bírt szerezni – ma bizonyára nehezebb dolga lenne. A DEC egyébként 1998-ban csődbe ment.
Ami az első kéretlen reklámlevelet illeti, nem talált jó visszhangra. A modemes letöltési sebesség miatt még egy ilyen üzenet továbbítása is komoly erőforrásokat igényelt, s a sok címzett miatt több számítógép is megfagyott a letöltés közben. Az első spam még a University of Utah számítógépes hálózatát is megbénította, s erős kritikát kapott a Védelmi Kommunikációs Ügynökségtől.
Az első banner hirdetés
A manapság mindenhol látható, villódzó, figyelemfelkeltő reklámcsíkok, az úgynevezett banner hirdetések őse az amerikai AT&T telefontársasághoz köthető. A Wired magazin szerkesztősége 1994-ben indította Hotwired nevű online újságját, s ennek a hirdetési felületeit kezdték árusítani. Az AT&T ráharapott, s ezzel beírta a nevét az internet történelmébe.
Sokat változott azóta az online hirdetési piac |
Az Archie nevű keresőmotort 1990-ben helyezte üzembe Alan Emtage, a montréali McGill University hallgatója. A rendszer még ma is működik, igaz, csupán egy eldugott weboldalon lehet megtalálni, s mára csupán lengyel weboldalakat és névtelen FTP-szervereket lehet vele keresni.
Az első domainnév
Az első webcímet a Symbolics nevű számítógépgyártó jegyeztette be 1985. március 15-én. Bár a Symbolics.com még ma is létezik, a cég már beszüntette működését. Napjainkban egy XF.com nevű befektetési vállalat tulajdonában van, ahol valószínűleg csupán muzeális értéknek tekintik.
Az első YouTube-videó
Az első videót egy Jawed Karim nevű fiatalember töltötte fel a videomegosztó oldalra 2005. április 23-án. A mindössze 19 másodperces felvételen az elefántok ormányáról értekezik. A nem különösebben izgalmas felvételt alább tekinthetik meg, de talán nem véletlen, hogy az elmúlt négy év során nem nézték meg még egymillióan sem. Összehasonlításként: a YouTube egyik legnépszerűbb klipjét, az Evolution of Dance-t három év alatt több mint 125 millió néző látta, nem beszélve a másolatokról.
Az első Twitter-üzenet
A mikroblog-szolgáltatáson megjelenő első üzenet az egyik alapító, Biz Stone nevéhez fűződik, aki 2006. március 21-én 12.51-kor írta az első „tweetet”. Ezzel 11 perccel előzte meg a másik alapítót, Evan Williamst. Stone első üzenete mindössze ennyi volt: „just setting up my twttr”, vagyis éppen most állítom be a twitteremet.
Az első pornóoldal
Az internet kimeríthetetlen tárháza az erotikus és pornográf weboldalaknak, s bár perdöntő bizonyíték nincs rá, több mint valószínű, hogy az első szexuális tartalmú honlap az 1994-ben bejegyzett sex.com volt. A regisztráció Gary Kremen nevéhez fűződik, aki először fel sem ismerte a webcímben rejlő üzleti lehetőséget. Később Stephen M. Cohen megpróbálta „ellopni” az oldal tulajdonjogát Krementől, s rövid idő alatt valódi pornóoldalt faragott belőle. Kremen 65 millió dolláros pert akasztott Cohen nyakába, aki a bíróság elől Mexikóba menekült. Az amerikai hatóságok 2005-ben kapták el, Kremen pedig végül 12 millió dollárért adta el a sex.comot.
A sex.com egykori belépőoldala, ma már csak az internetes időgépeken lelhető fel |