Tizennégy éves korában az új Egerszegit látták benne, két évvel az athéni olimpia előtt a szurkolók többsége az ő olimpiai aranyérmét tartotta legvalószínűbbnek. Risztov Éva később „csak” ezüstökig jutott 50 méteres medencében világversenyen, megcsömörlött, 20 évesen befejezte. Két és fél év után tért vissza, Debrecenbe költözött – és most az övé az egyik legsikeresebb sztori. A hét végi ob-n klasszikus számokban nyert. Megint egy olimpia előtt.
„Semmi különleges. Ez az élet rendje: ha az ember sikeres, beszélnek róla, ettől nem érzem magam se többnek, se kevesebbnek. Örülök, ha szépeket írnak rólam” – mondja a 26 éves Risztov Éva, aki a debreceni országos bajnokságon előbb megnyerte a 400 és 800 gyorsot is, majd 1500-on szinte ellenfél nélkül úszva javított országos csúcsot – a világranglista élére ugorva.
Volt már nagyon kiábrándult is: korán felkapott csodagyereknek tartották, aki megrogyott a rápakolt súlyok alatt. 2005.október 28-án bejelentette, visszavonul. Két és fél évig nem hallottunk róla, akkor hosszútávúszásban próbálkozott – ma is versenyez -, a döntő változást az új környezet jelentette számára.
„Az életnek már három éve a napos oldalán járok: amióta Debrecenben élek. Máshol ezt nem tudtam volna megcsinálni, sehol nem kaptam volna ilyen hátteret hozzá. Az eredmény, ami most kijött, benne volt a munkában, számítottam rá, vártam” – elemzi a sikert, ami most ismét felkapta.
Annak idején gyerekként úszott felnőttek közt, most a harminchoz közelebb veri a fiatalabbakat: korán vagy későn érő típus? Izgalmas és eldönthetetlen kérdés.
„Magam sem tudom, hogy lehetséges, hogy ugyanazokat az időket úszom, mint 17 évesen. Rengeteg munka és lemondás van mögötte nyilván, de ismétlem, csak ilyen körülmények között jöhetett létre. Gyönyörű uszodában edzhetek, minden tiszta, higiénikus – nem akarom mondjuk a Komjádi uszodát bántani, mondhatnék sok másikat is az országban, ahol nem voltak ilyen körülmények.”
A medencében nem, a parton mégis számít az életkor, az érettség – Risztov szerint legalábbis nála mindenképpen.
„A mai sikereket már jobban tudom értékelni. Fiatalon naiv az ember, sok mindent elhisz, ha nincs mögötte egy stáb, amelyik megtartja és támogatja. Hogy tudjam például, aki gratulál, nem okvetlenül szeret jobban, legfeljebb addig az öt percig." Ehhez csak annyit: Athénban látványosan magára hagyták az összeomló ifikorú versenyzőt, talán nem véletlen, hogy most ennyire megbecsüli a hátteret.
"Kellett az a két és fél év, amíg nem úsztam, hogy mindezt megtudjam. Amikor abbahagytam, nem voltam érdekes senkinek – nem a sajtóról beszélek –, egyszerűen meg kellett találnom a helyemet valahol a világban.”
A visszavonulás után jó ideig nem érezte, hogy lesz visszaút az uszodába. Ahogy mondja, vívta a hétköznapok harcait, keresgélt és edződött (még a motorozással is próbálkozott) – mindez pedig a mából nézve „összeállt” benne egy hasznos tapasztalattá. Amit már ismét versenyzőként hasznosít.
„Nagyon jó volt. Megedzett. Megismertem a hétköznapok szabályait, amik mindenkire vonatkoznak. Munkát kellett keresnem, minden olyat meg kellett tanulnom, amit az úszásban soha nem tanulhattam meg.
És ez most segít az úszásban is! Például a kudarcok feldolgozásában. Az uszodában soha nem történt semmi, illetve hát mindig ugyanaz. Kikerülve onnan meg pofonokat kaptam, tapasztalatokat szereztem – kellett.
Amióta visszajöttem, olyan emberek vesznek körül, akik tiszta szívvel segítenek. Magamért. Három éve még nem voltam „a” Risztov Éva, a semmiből kellett visszajönni, azért álltak mögém, mert jót akartak.”
A lemez ugyanakkor visszatért ahhoz a részhez, amit már ismerhet nyolc évvel ezelőttről. Hiszen ha így folytatja, megint olimpiai esélyekről beszélnek majd vele kapcsolatban. De 18 évesen az első és 26 évesen az újabb olimpiára készülni az esetében már nem ugyanaz a kávéház.
„Más most, mint Athén előtt volt. Nem lesz rajtam akkora teher, hisz én már nyertem a visszatéréssel is. Voltak páran, akik megkísérelték, például Thorpe, és nem sikerült nekik. Most ugyanazokat az időket úszom, mint Athén előtt, az a különbség, hogy akkor a csúcsversenyeken mentem úgy, mint most az előszezonban. De azért ez nem valamiféle csoda – tudtam, hogy bennem van.
A hosszútávúszás egy nagyon hasznos lépcsőfok volt. Egy afféle előjel. És hasznos az állóképességem miatt: most a bajnokságon 1500-on ugyanazt a tempót bírtam végig, nyolcszázon a második négyszáz három másodperccel jobb lett az előzőnél.
Nem hiszem, hogy bármit kockáztatnék. Nem is foglalkozom vele még. Amit tervezek, az a szürke hétköznapokkal függ össze, a rám váró sok munkával. Az új sikerek abban segítenek, hogy a holtpontokon átlendüljek. Egyelőre az edzőtáborokat kell túlélnem, mivel 10 kilométeren is kvalifikálnék. Erre készülök, a többi nem foglalkoztat.”
A medence nem mindig csak az órával folytatott harcokról szól, itt mindenki figyel mindenkire és minden győzelem „üzen” a mezőny többi tagjának. Risztov Éva szerint nem irigykednek rá és senki nem sajnálja tőle a győzelmeit.
„A szakma szerintem örült a sikeremnek, de ezt tőlük kellene megkérdezni. Engem nem is foglalkoztat, magamnak és a mögöttem állóknak csinálom, amit csinálok. Négyszázon a hajrámmal tudtam nyerni 26 évesen (a 23 éves Jakabos Zsuzsa előtt - a szerk.), 800-on az ifjúsági olimpiai bajnok Kapás Boglárkát vertem meg a döntőben. Jó úton haladok.”
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
