„Népi” házlottósorsolás: gazdára talált az álomvilla
Ma délután tartották Ausztria első házlottóját: egy 50 esztendős férfit éppen a fogorvosánál érte utól az örömhír, hogy 99 euró ráfordítással 400 négyzetméteres gyönyörű házat nyert Klagenfurt „Rózsadombján”.
A népi kezdeményezésű lottóláz pár hónapja tört ki Ausztriában, kiváltói a most kisorsolt 400 négyzetméteres álomvilla eddigi tulajdonosai voltak. Az eredetileg két családra méretezett, hat szobás, három fürdőszobás, úszómedencés ház hirtelen fölöslegesen naggyá vált, a család egyik fele ugyanis Németországba költözött át. Ezért a tulajdonosok el akarták adni a szakértői felmérés szerint 850 ezer euróra becsült ingatlant, amely azonban, talán az időközben kirobbant pénzügyi válság következtében, hosszú hónapokig nem talált gazdára. Ekkor határozták el a ház tulajdonosai, hogy angol mintára lottósorsoláson adnak túl vagyontárgyukon.
Megérdeklődték a bécsi pénzügyminisztériumban, hogy van-e akadálya a szerencsejátéknak? Azt a választ kapták, hogy amennyiben csak a saját tulajdonuktól válnak meg ilymódon, kifizetik az államnak a 12 százalékos nyereményadót, s a megállapított értéken adják el a házat, akkor nincs akadálya. A család közjegyzőhöz fordult, aki őrizte az interneten meghírdetett sorsolás tisztaságát. Eleve közzétették, hogy 99 eurós sorsjegyeket lehet jegyezni, ha 9999 darab vállalás beérkezik a közjegyzőhöz, akkor a jelentkezést lezárják, a pénzek befolyása után pedig megtartják a sorsolást.
Már a mai sorsolás előtt egyre-másra akadtak a karintiai példának követői. A szervezésben egy semmeringi álomvilla tulajdonosa jár a legmesszebbre, ő 10999 sorsjegyet kíván értékesíteni, de eladja házának különleges berendezését is. Már listán van egy 900 négyzetméteres, még épülő szupervilla Kitzbühelben, s két villa Bécs mellet is nyertesre vár.
A fogyasztóvédő szervezetek egyelőre fenntartásukat hangoztatják, mondván, a sorsjegyvásárlók vakon vállalkoznak, a kisorsolt házakat előzetesen nem nézhetik meg, s azt sem tudhatják meg, hogy nem terveznek-e mellé valamilyen hangos mulatóhelyet vagy éppen autópálya letérőt. A jog védői pénzmosástól félnek: mi van akkor, ha valaki fekete jövedelméből megveszi az összes sorsjegyet, majd jelentkezik egy győztes szelvénnyel, s már legalizálta is vagyonát. Van aki szeretné, ha a lottózás kiterjedne drága autók, jachtok, festmények, versenylovak „kihúzására is, már lenne, aki profi módon szervezné a sorsolásokat. A példaadó Angliában viszont időközben újra betiltották a népi szerencsejátszást”.
Földvári Zsuzsa, Bécs