Lottóplakát. Ha tudta, most költheti © Végel Dániel

A szóban forgó összeg elég jelentős ugyan, de ha átszámítjuk, akkor csak 9 millió euró, 13,4 millió dollár, 6,76 millió font vagy 14,62 millió svájci frank. Ez alig a fele David Beckham éves fizetésének a Los Angeles Galaxynél, éppen csak futná belőle egy monacói apartmanra, de egy igazán luxuriőz 200 lábas motorjachton 40 napnál tovább nem hajókázhatnánk belőle. Azaz egy ekkora nyeremény nemzetközi mércével legfeljebb a felső középosztályba jelentene anyagi belépőt, de igazából nem lehet gazdagságnak nevezni.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a lottónyertes nem nyer bebocsáttatást abba a szűk elitbe (angol szóval a jet set-be), amely folyamatosan többet keres, s azt bármilyen fondorlatosan is igyekszik, nem tudja elkölteni (így aztán repülőgépen – jeten – utazgat a világban mindig a napfényt keresve). Egy ekkora összeg birtokában az útválasztásnak, tervezgetésnek megvan az értelme. Hiszen ezt a summát gyorsan el lehet verni, tisztes jólétet lehet belőle teremteni, és utat is lehet nyitni vele az igazi anyagi felemelkedés felé.

A pénz nem boldogít, de jó, ha sok van belőle – mondja egy régi bölcsesség újabb keletű verziója. A 2,3 milliárd pedig – még ha az imént olyan kontextusba helyeztük is, amelyben nem tűnt igazán nagy vagyonnak – sok pénz, olyan sok, hogy nem is lehet gyorsan elkölteni. Hacsak az ember nem kezd el ésszerűtlenül drága dolgokat vásárolni. Mert akkor igazán hamar nullára lehet apasztani a bankszámlát. Ha valaki erre akarna vetemedni, akkor a következő dolgokat jó, ha megfontolja. A tipikus fogyasztói vágyak a következőkben foglalhatók össze. Kell egy jó ház, egy jó nyaraló, jó autók, az összes hobbit e helyütt kifejező hajó, jó ruhák, jó iskola a gyereknek, egy kis szépészet és egészség-karbantartás, ékszerek, műtárgyak, exkluzív kütyük. Nézzük, mi fér bele a lottó ötösbe.

Villa Mallorcan. 250 négyzetméternyi álom 250 millióért © portamallorquina.com

A ház vagy lakás. Persze lehetne olcsóbbat is választani, de hát miért ne a legjobbikba, de legalábbis a legdrágábba költözzünk. A budapesti Rózsadombon az év végére készül el a valamikori SZOT Szálló átalakításával az Excelsior Budapest Spa, amelynek lakásai legalább 200 négyzetméteresek lesznek, s áruk négyzetméterenként 10 ezer euró felett várható. Ezzel máris elköltöttünk durván félmilliárdot. Persze vigasztalhat bennünket a tudat, hogy a háznak saját fürdőkomplexuma, meg mindenféle más luxusszolgáltatása lesz, s így például nem magunknak kell fizetnünk majd a személyzetet. (Inast vagy szobalányt persze lehet, hogy nem adnak a lakáshoz.) Anyagilag lehet, hogy jobban járunk, ha házat veszünk, mert az ország legdrágább zöldövezeteiben ennyi pénzért már igazán méretes, minden luxussal felszerelt ingatlanhoz lehet hozzájutni. Az összehasonlíthatóság kedvéért most maradunk a Rózsadombon, ahol egy – tíz éve épült, azaz az új házak kezdeti hibajavításain már túljutott, de még – igen fiatal, s jó karban lévő, 6-800 négyzetméteres, 8-10 szobás, úszómedencés, örökpanorámás, nagy garázsos rezidencia 500 milliót kóstál. Nyilván a beköltözéskor erre rá kell költeni valamennyit, na de aki "az én házam az én váram" elvet vallja, annak ez nyilván megéri.

A nyaraló. Ha már megvan a ház, akkor az ember nyáron sem akarja alább adni. Kell a tágasság, a kényelem, a panoráma, s persze a megfelelő helyszín, hiszen akárhol az ember nem múlathatja az idejét, ha már vagyonos. Így aztán megfontolandó Horvátország a közelsége miatt, de elegánsabb Olaszország, mondjuk a levantei tengerpart Genova alatt, esetleg ház Toszkánában, vagy Provence-ban, közel a francia riviérához. A legjobb ár/érték-arány állítólag Mallorcán van, így vegyünk ott egy házat, ha lehet, nem messze a tengertől. Közel egymillió euróért házak tucatjai között válogathatunk, amelyek 200-250 négyzetméteres lakótérrel, garázzsal, kerttel, úszómedencével a nyaralás idején is megfelelő kényelmet nyújtanak. Habár az otthoni palota után harmad-negyedakkor helyen meghúzni magunkat talán nem lesz egyszerű. De ezzel sikerült mégis újabb 250 milliónak a nyakára hágni. Dobjunk rá újabb 100 milliót, amiből a két ingatlant elég jól be lehet rendezni. Helyhiány miatt most nem soroljuk fel, és nem is vágunk fel vele, hogy mondjuk a Poggenpohltól szeretnénk a konyhát vagy a Lagotól a hálószobabútort, s a fürdőbe miféle futurisztikus technikai eszközöket építenénk be. De biztosan nem a kínálat aljáról válogatnánk. És ebben persze benne vannak a megfelelően értékes műtárgyak, festmények, plasztikák, s a már oly régóta megvásárolni vágyott középkori érmegyűjtemény, vagy éppen a több száz éves szamurájkard-készlet is.

 

Audi A8 V12. Tekintély és pénz © Audi

Autók. Bár az autón kívül vehetnénk más, a vagyont igen jól kifejező közlekedési eszközt, például egy Porsche Design biciklit, vagy egy Segway kétkerekű giroszkópos rollert (s a jobb modelleket kábé 7 ezer euróért, 1,8 millió forintért már meg is kapnánk), de nem tesszük, mert nem szórjuk el a pénzt minden apró vacakra. Nézzük inkább a kocsikat, amelyekből érthető módon több is kell. Először is egy komoly limuzin a családfőnek, egy sportos játékszer szintén neki, egy terepes monstrum, amelyik státusszimbólumként is funkcionál, egy kisebb, de biztonságos autó a feleségnek, s persze kell két kocsi a személyzetnek is: egy, amelyikkel lehet furikázni a városban, ha piacra kell menni, ha ügyet kell intézni és egy másik a kertészkedéshez, felújításhoz, szállításhoz. Önkényes ugyan a választásunk, de mi a következő családi autóparkot állítottuk össze, s igen megfontoltan költöttünk. A limuzinválasztásunk 50 millióért a fullextrás Audi A8 V12. Megvan a presztízse, de a nagy német limuzinok közül talán ehhez tapad a legkevesebb negatív érzés, s a benne ülőt inkább vélik diplomatának, egy nagyvállalat vezetőjének, mint gátlástalan újgazdagnak vagy maffiózónak. A terepjárónk kicsivel több mint 30 millióért a Range Rover 4.2 V8 S/C lesz, mert ilyet használ állítólag az angol királynő is, ha vidéken lófrál, s azt a kocsit hajtani ugye fenséges érzés. Papa sportos játékszere a magyarországi szervízháttérre gondolva a Maserati Gran Turismo lesz kábé 30 millióért. A hölgyautó egy magasabb építésű, biztonságos és megbízható darab lehet csak, így esett a választásunk a BMW X3 3.0 sd-re kevéske 15 millióért. A személyzetnek pedig jó lesz egy Skoda Roomster Scout 5 millióért az ügyintézéshez, s egy Nissan Navara SE pickup a kertészkedéshez, szállításhoz 7 millióért. Ez a kiegészítőkkel 140 millió forint összesen.

Közlekedés máshogyan. Lehetne persze emellett még helikoptert vagy repülőgépet is tartani, de nem szállunk el ennyire. A víz különben is a legtöbb embernek igazán vonzó, a hajózás pedig kellemesebb elfoglaltságnak tűnik. A tengerre lehetne ugyan venni egy millió eurós motorjachtot, amivel ki lehetne váltani a nyaralót, s a luxuskivitelű mobil otthonban tölteni a szabadságot. De a hajóhoz személyzet is kell, ami igen drága. A motoros tengerhajózáshoz egyszerűbb járművet bérelni. Igaz, egy 130 lábas (40 méteres) jacht egy hétre személyzettel durván 17 millióba kerül. Mindezeket megfontolva jobbnak látszik, ha a nyertes vitorlást vesz a Balatonra vagy az Adriára, s csak akkor teszi vízre, ha tényleg használja, és egy motorcsónakot mondjuk a Dunára. Persze nem árt a szükséges hajózási jogosítványokat megszerezni, ami eltart egy darab ideig, de van-e szebb annál, amikor az ember a saját hajójának kapitánya? Kiemelhetnénk a szerintünk nyerő márkákat és hajóépítő műhelyeket, de akinek ez kell, majd utána néz. Az viszont biztos, hogy a két hajó (a motoros és a vitorlás) elég jó felszereltséggel, minőségi berendezéssel megvan összesen 60 millióból. A kikötőbérlés, szállítás és tárolás pár milliója ehhez képest már szinte aprópénz.

 

Egy pár Berluti cipő. Drága bőr © Berluti

Ruhák, cipők. Ha már az embernek van mit a tejbe aprítania, akkor nem jelenhet meg topisan a nyilvánosság előtt. Kivéve, ha akar, de ezzel a szcenárióval most nem foglalkozunk. Nehéz lenne megmondani, hogy egy család (papa, mama, két gyerek) teljes ruhatára mennyibe kerülne, ha a ruhákat Chloénál vennék, darabját 3-400 ezer forint körül, az öltönyöket Kitonnál kissé drágábban, a cipőket mondjuk Berlutinál 2-400 ezer forintért, és akkor még nem beszéltünk a kiegészítőkről, a sportosabb ruházatról, a fehérneműről. Szóval sok kicsi sokra megy, különösen, ha minden drága. Úgy 40 millióból a négytagú család alighanem felöltözhetne elég tisztességesen. És ebbe még az is beleférne, hogy egyszer legalábbis Milánóba el kellene utazni az egyszerűség kedvéért.

Ékszerek, órák, kütyük. Itt aztán tényleg határ a csillagos ég. Akár az egész nyeremény is beváltható lenne egyetlen ékszerkreációra. De ennek tényleg nem volna sok teteje. Így abban nem adunk tanácsot, hogy a Cartier, a Boucheron, a Chopard vagy valamelyik más, esetleg kevésbé neves ékszerészet segítsen átváltani forintjainkat karátokra. Azt viszont megjegyezzük, hogy az óra is ékszer időnként, de mindig státusszimbólum, így nem elég személyenként egy órát venni, mert a megfelelő alkalomra megfelelő darabot kell viselni, ami azt jelenti, hogy rögtön (ismét csak családi szükségleteket szem előtt tartva) legkevesebb 6-8 IWC-t, Breuget-t, Breitlinget vagy valamilyen más drága darabot szükséges beszerezni, ami tízmillióból (persze takarékosság mellett) kijön. És persze akkor még drága apró használati tárgyak is kellenek, szemüvegkeretek, tollak, nyakkendőtűk és legfőképpen mobiltelefonok, amelyek ma már szintén a luxusfogyasztás részévé váltak. Egy Vertu telefont például már másfél millióért is haza lehet vinni, de lehet kapni ennek a tízszereséért is. Ez összesen (tekintettel a befektetési célzattal is vásárolt ékszerekre) megint lesz a végén vagy 50 millió.

Szépészet, egészség, tanulás. Már jócskán költöttünk, de még alig lépték át kiadásaink az egymilliárdot. Érdemes most a kézzelfogható anyagi javaktól egy kissé elfordulni, s megvizsgálni, mire fordíthatjuk még a pénzünket. Először is egészségügyi felülvizsgálatra, s ha szükséges, a megfelelő beavatkozásokat el is kell végeztetnünk. Ezt persze megtehetjük a megszokott állami ellátás keretében is, de egyre több egészségügyi vállalkozás is akad. Ebbe beletartoznak az egészségmegőrző és szépészeti beavatkozások is. A fogászati kezelések (akár a fogsor teljes cseréje), plasztikai műtétek, wellness-terápia stb. Magyarországon a legdrágább helyeken is pár százezres, extrém esetben pár milliós tételt jelentenek. És a kirívó luxust kínáló nyugat-európai és amerikai magánklinikáktól eltekintve a színvonal sem marad el a fejlett országokétól. Talán nem is érdemes máshová menni, még igen vastag pénztárcával sem, hacsak nem olyan specialistára van szükségünk, akit itthon nem érhetünk el.

Nem így a tanulás esetében. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeinknek pedigrés diplomájuk legyen, akkor érdemes elküldeni őket egy jó nevű külhoni egyetemre, ahol kiválóan elsajátítják majd az idegen nyelvet, s olyan kapcsolatokra és lehetőségekre is szert tehetnek, amelyek egész életüket pozitív irányba befolyásolhatják. Így aztán az amerikai, angol vagy francia egyetemek évenkénti öt-hat millió forintos tandíját, és persze a hasonló mértékű szállás- és ellátási költséget figyelembe véve gyermekünk diplomát szerezhet Oxforban, az MIT-n vagy éppen a Cornellen, esetleg Monacóban. Két gyermek esetében öt-öt éves tanulást számolva az egész ki is jön durván fejenként évi 10 millióból. Így az összes humán költségre félretehetjük ennek a másfélszeresét (összesen 150 millió forintot), s akkor valószínűleg nem fogunk csalódni a hibás számítások miatt.

 

Akár mi is állhatnánk ott a fedélzeten. Ha tényleg lenne lottó ötösünk © mezon

Befektetések, megélhetés, túlélés. Vastagon szórtuk a pénzt, de még mindig van több mint 1 milliárdunk. Ennek elégnek kell lennie a megélhetésre és az életszínvonalunk fenntartására. Megtehetnénk, hogy az egészet befektetjük értékpapírokba, s eléldegélünk a kamatokból. De ez elég lehet-e? Ebben az évben az infláció 4-5 százalék lehet, később ennél is kevesebb. A közepes kockázatú értékpapírokkal elérhető éves hozam pedig 10 százalék körüli. Azaz jelenleg durván 5 százalékos reálhozamra lehet szert tenni. Egymilliárd befektetés után ez 50 millió forint, amiből még adózni is kell. A maradékból még mindig jól meg lehetne lenni, de a kialakított nagy vagyonportfoliót fenntartani már nemigen.

Két út kínálkozik. Az elsőben újraszámoljuk a kiadásainkat, s mindenből kisebbet és olcsóbbat választunk. Akkor több befektethető pénzünk marad. A másik út, ha nem csak a lábunkat lógatjuk, hanem olyan vállalkozást működtetünk, s teszünk szert belőle pótlólagos jövedelemre, amelynek megszerzése közben még a személyes költségeink is csökkenthetők. Ez talán kicsivel még jobb érzést is ad, hiszen a szelvényvagdosó tőkések léha életét élni kényelmes, de nem igazán felemelő perspektíva. Így, ha magunk építeni nem is akarunk, vehetünk vállalatot részben vagy egészben, s akár bele is folyhatunk a mindennapi tevékenységébe. Vagy tőzsdézhetünk. Ez akár a hobbink is lehet. Ahogy körbeutazhatjuk a világot, fotózhatunk, a tapasztalatainkból könyvet írhatunk, új dolgokat tanulhatunk, például kiváló szakácsnak képezhetjük ki magunkat a legjobb francia vagy olasz tanfolyamokon, de akár vitorlásflottát is építhetünk a tengeren hajózni vágyó többi honfitársunknak. Elég pénzzel mindenki megpróbálhat azzá válni, ami igazán lenni akar. Ha ahhoz van kedve, játszhatja Róbert bácsit és Csekonics bárót egyszerre, pénzt oszthat az elesetteknek, támogathat jó ügyeket, amíg futja miből. A lottó ötössel csak egyetlen dolgot nem szabad tenni: hagyni, hogy a sok pénz másszon a mi nyakunkra, mert akkor könnyen lehet, hogy agyonnyom.

Meixner Zoltán