Tegyük fel, hogy váratlanul Berlinbe kell utaznia. Fapados repülővel akár 5-8 ezer forintból is megúszhatná, de ahhoz hónapokkal előbb kell jegyet váltani. A busz 18 ezer, nem beszélve arról, hogy 14 órát nyomoroghat az ülésen. A vonat kényelmesebb, de az is beletelik 11-15 órába, és pokoli drága. Marad az autó. De megéri? Hogyan?

Jobb esetben van saját autó. 880 kilométer, a benzint számolva máris 25 ezer körül tartunk, és az autópályadíjat még hozzá sem tettük. A kézenfekvő a megoldás: osztozzunk az autón és osztozzunk a költségeken.

A közös autóhasználat, avagy angolul „carpooling” Nyugat-Európában már régóta népszerű utazási forma. Az autós bejelenti valahol, hogy hova, mikor utazik, és a benzinköltség arányos megosztásával hány utast tud magával vinni. Az autós és utasa aztán személyesen beszélik meg a részleteket.

Az első autós-utas közvetítő, vagy más néven telekocsi szolgáltatást 1956-ban alapították Németországban, ahol az USA után a második legtöbb autópálya van a világon (12 ezer km). A németek ma listavezetők a kiközvetített utak és a közvetítő internetoldalak elterjedtsége tekintetében. A piacvezető mitfahrzentrale.de 1998 óta 700 ezernél több felhasználót regisztrált, és naponta 10 ezer utat közvetít. Utasként rákerestünk Berlinre, egy héten belül három autót is találtunk, 30 és 44 euró között. Az árakra az oldal ajánlatot tesz (10 liter/100 kilométer, 1 euró/liter). Attól függően, hány utast tud elvinni a sofőr, a javasolt összeg Berlin-Budapest útvonalra például 15-44 euró (4-12 ezer forint) között van. E-mailt ingyen küldhetünk a sofőrnek, telefonszámot egy emelt díjas híváson keresztül kaphatunk. És működik. Kipróbáltuk: kollégánk Berlinből Mosonmagyaróvárra potom 15 euróért utazott. Van, akinek nem mellékes, hogy a telekocsi környezetvédelmi szempontból is hasznos. Csökkenti a forgalomban résztvevő kocsik számát, a dugók gyakoriságát és a légszennyezést. Nem utolsó sorban pedig ismerkedési, beszélgetési lehetőséget is nyújt a közös autózás. A mitfahrzentrale.de-n a felhasználók 46 százaléka nevezi meg ezt motivációként, 72 százalék a költségcsökkentést, 37 százalék a környezetvédelmet.

Magyarországon mindez persze korántsem működik ilyen flottul. Bár Budapesten már 1991-ben, Kenguru néven megnyitott az első autós-utas közvetítő iroda, a piacon azóta sincs nagy áttörés, és az internetes közvetítő oldalak is hagynak kívánnivalót maguk után. Berlini példánknál maradva, a legkülönbözőbb magyar keresőoldalak az év végéig maximum két autót adnak ki a böngészésre. A legtöbb autós-utas közvetítő az útitárs- (sőt néha társ-) kereső oldalakkal összemosva jelenik meg, a Nagyutazás.hu portálon például válogathatnak az útikalauz, női vagy férfikísérő, együttnyaraló vagy szállító között a keresőben, a Síelők.hu-n síelő-, szabadidőpartnerek kereshetik egymást útitárs címszó alatt. Az Utazás.com kizárólag fórumot kínál, az Útirány útitárskeresőn, a német MyRideBoard-on és a nemzetközi csapat által működtetett Utazzolcsón.net-en pedig nem volt szerencsénk Berlinnel.

A magyar internetes utasközvetítő oldalak előnye, hogy ingyenesek, ennek a hátránya viszont, hogy az oldal szolgáltatója semmiféle garanciát nem vállal a közvetítés sikeréért, és az útitársak egymás értékelésével sem tudnak támpontot adni egy-egy hirdető megbízhatóságára. Vankó Béla, az Elviszem.com oldalt működtető VGS Kft. munkatársa azonban úgy véli, nem a garancia hiányával van baj. „Az autósok és az utasok is tisztában vannak azzal, hogy ez olyan, mint a stoppolás, csak időpontot lehet előtte egyeztetni. Nem is keresett még senki meg minket panasszal” – mondta. A gyér forgalom oka szerinte a hozzáállás: a magyarok nem szeretnek másokhoz alkalmazkodni, inkább egyedül utaznak. Mások a környezettudatosságot hiányolják vagy az ország méretével, a kevés autópályával indokolják a csekély érdeklődést. A belföldi utak száma elenyésző, az ingázók közös autóhasználata egyáltalán nem jellemző. a Kengurunál a kínálat és kereslet 80%-a azon német városok felé irányul, ahová nincs olcsó repülős kínálat. A leggyakoribb ügyfelek diákok, külföldi munkavállalók, turisták, bébiszitterek, autókereskedők – tudtuk meg a cég ügyvezetőjétől.

Csicska András elmondta, „az internet elterjedése, a fapados repülőgépjáratok és az alkalmankénti vasúti kedvezmények miatt az elmúlt időszakban csökkent a közvetítések száma. De reményei szerint az EU-bővüléssel az autópályákat Kelet-Európában is egyre jobban kiépítik, az energiaárak emelkedése pedig arra fogja késztetni az autósokat, hogy költségeiket csökkentsék. A Kenguru egyedüliként továbbra is 20-30 százalékos közvetítési díjat szed be az utasoktól, és megszabja az autósoknak is az árakat (amivel a példabeli utam kereken 9.900 Ft-ból jön ki). De itt legalább azonnal találni két kocsit Magyarországról Berlinbe. Az iroda a közvetítési díj fejében megadja a sofőr telefonszámát, adatait, és egy óráig tartja a foglalást. Közvetítői feladatáért felelősséget vállal, tartja a kapcsolatot ügyfeleivel, a lemondásokról értesíti őket, és közzéteszi a sikertelen közvetítések számát. Az ügyvezető szerint emiatt az irodai háttér miatt jobb az ingyenes internetes szolgáltatásnál.

Az utasok vagy az autósok viselkedéséért persze senki nem vállalhat felelősséget. A Kengurunál volt olyan autós, akiről kiderült, hogy állatokat csempészett, és olyan utas, aki a sofőrtől a tankolásra kapott pénzt a benzinkútnál egyszerűen zsebre vágta. De olyan eset is akadt, amikor a kiközvetített autós és utas összeházasodtak.