Szereti az egyenes, bátor embereket, és a magyar miniszterelnök ilyen – mondta a Blikknek adott interjúban.
A Kossuth-és Jászai Mari-díjas Koncz Gábor július 8-án lesz 86 éves, és a Blikk ebből az alkalomból készített vele interjút, amelyben a gyerekkorától kezdve a színészi karrierjén át a politikáig sok minden szó esett.
A gyerekkorára visszatekintve Koncz Gábor elmondta, hogy „parasztemberek neveltek becsületes parasztfiúvá”. 18 éves koráig Mezőkeresztesen volt az otthona, egy villany és víz nélküli vályogházban.
A színészet erejét 12 éves kora körül érezte meg, amikor március 15-i ünnepséget tartottak Mezőkeresztesen, és a községháza előtti lépcsőről ő mondhatta el a Nemzeti Dalt. „A környék apraja-nagyja hallgatta, és ott éreztem először, milyen felemelő érzés szavakkal, mondatokkal, szerepléssel sikert aratni.”
Koncz Gábor beszélt arról is, hogy három embernek – Várkonyi Zoltánnak, Fábri Zoltánnak és Ádám Ottónak – köszönhette a legtöbbet pályafutása során, de Páger Antalt tartja a példaképének.
Némileg spirituális témákat érintve elmondta, hogy hisz a reinkarnációban, „de egyelőre ragaszkodom ehhez az életemhez. Kata, a harmadik feleségem, akit négy éve vettem el, s aki 35 évvel fiatalabb nálam, ragaszkodik hozzám, én pedig hozzá. Szeret és gondoskodik rólam.”
A Blikk rákérdezett arra is, hogy a nemzeti érzelműségét és az Orbán Viktor iránti rajongását soha nem titkoló színész a mai, végletekig megosztott országban is kitart-e még a meggyőződése mellett. Koncz Gábor határozottan válaszolt: „Sőt egyre inkább ezt gondolom! A Színművészetin olyanokat nem nevelnek, akik ütnek vagy állják az ütéseket, hanem csak lesik a verekedést. Nem szeretem azt a mammut világot, a beteges ideológiákat, ugyanakkor szeretem az egyenes, bátor embereket, és Orbán Viktor ilyen. Folyamatos harcra készteti az élet, és ő felelősséggel vezeti ezt az országot. Büszke vagyok rá, hogy ismerem, és arra is, hogy szeret engem. Az unokáimat is erre neveltem: hazafiasságra, tisztességre. Nem haragszom azokra a kollégákra, akik másként gondolkodnak, de elfogadni nem tudom őket. Más világból jönnek. És majd a Jóisten eldönti, ki áll a jó oldalon.”