Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az Oscar-jelölt Testről és lélekről Európai Filmdíjat érő főszerepe óta most először láthatjuk mozifilmben Borbély Alexandrát. A Katona József Színház művésze dörzsölt prostituáltként tűnik fel a Drakulics elvtárs című szocialista vámpíros vígjátékban, ahol viccet mesél Bödőcs Tibor füle hallatára, és van közös jelenete élettársával, Nagy Ervinnel is. A 33 éves színésznő azt is elmesélte, hogyan jutott az idegösszeomlás szélére egy cseh film forgatásán, illetve miért akadt ki teljesen a Jokeren.
hvg.hu: A Drakulics elvtárs forgatása pont egybeesett azzal, amikor megnyerte az Európa Filmdíjat. Euforikus volt ez az időszak?
Borbély Alexandra: Én sokkos állapotban voltam abban az egy évben. Most úgy megsimogatnám az akkori Szandrát, hogy nyugi, nem kell mindenkinek megfelelni és szétszakadni. Dühös voltam magamra, amiért nem éltem meg jobban a pillanatot, pedig – utólag már tudom – nagyon ritka, amikor az ember ott és akkor jelen tud lenni. Szóval most már nem érzek haragot, vagy bűntudatot, de azért könnyebb lett volna, ha akkoriban kicsit jobban szeretem önmagam.
hvg.hu: Kinek akart megfelelni?
B. A.: Az újságíróknak, a kollégáknak, mindenkinek. Nem volt fokozatosság, hanem hirtelen jött a hatalmas siker.
hvg.hu: Parázott akkor azon, hogy vajon ki tudja-e jól használni ezt a megnövekedett figyelmet, ismertséget? Hogy tud-e belőle profitálni hosszú távon is?
B. A.: A lelkem mélyén lehet, hogy ettől is féltem. De közben már nagyon régen megtanultam, hogy ami belőlem nem következik, azt nem erőszakolom magamra. Ezért hiába mentem el utána minden fesztiválra, azon sosem aggódtam, hogy nekem ott tolnom kellene magam, vagy smúzolnom.
hvg.hu: Inkább olyasmire gondoltam, hogy például nehéz lehetett eldönteni, hogy melyik filmet vállalja el a Testről és lélekről után.
B. A.: Bárcsak ezen kellett volna akkor gondolkodnom! Nem mondanám, hogy válogatnom kellett az ajánlatok között.
hvg.hu: Nekem szimpatikus volt, amikor a Testről és lélekről sikere idején azt nyilatkozta, hogy itt vagyok, megmutattam, hogy mit tudok, és használjatok légyszi, rendezők, mert dolgozni szeretnék. Ennek lett hatása?
B. A.: Ami nekem nagyon nagy öröm volt – és ez tényleg a filmnek és a díjnak köszönhető –, hogy visszamehettem a szülőhazámba, Szlovákiába, és megtapasztalhattam, hogy milyen szlovákul játszani. Mert úgy még soha nem játszottam. Érdekes volt, hogy mégsem olyan egyszerű, noha én két anyanyelvűként nőttem fel. Ez még új. De én nagyon szeretem tanulni magamat, és azt, hogy milyen vagyok különböző helyzetekben.
Volt egy angol nyelvű cseh film, a The Glass House, amit Brnóban forgattunk. Ott volt Claes Bang, Hanna Alström svéd színésznő, meg a Trónok harcából a boszorkány, Carice van Houten. Egy kisebb szerep volt, az első napomon éjszakai forgatás a Tugendhat-villában, Hanna volt a partnerem, és mindkettőnknek sírni kellett a jelenetben. Az ő közelijét vettük nagyon sokáig, és mindig jött a rendező, és mondta nekem, hogy ne sírj még. Jó, hát nem sírok, de a partnernek is kell valamit adni, közben én is már benne vagyok valamennyire a jelenetben. És képzeld el, hogy négy órát vártam a közelimre. Addig végig csak a hátam, vagy profilból, vagy ő ezerféle szögből.
Azt éreztem, hogy itt vagyok először életemben Csehországban, itt ez a díj, ami nyomja a vállamat, itt van Claes Bang, aki szintén ugyanezt a díjat kapta, angolul kell játszanom, sírnom, most már hajnali kettő van, és egyszer csak ettől, hogy ennyire elkezdtem magam nyomasztani, bevillant, hogy úristen, nem érzek semmit. Vége, nem érzek semmit. Húsz percig azt gondoltam, hogy most lesz vége az egész karrieremnek. Most fogok megbukni örökre.
hvg.hu: Ez egy mini idegösszeomlás volt?
B. A.: Valószínűleg. Aztán végül sikerült a jelenet, de kivágták.
hvg.hu: Ez volt az első napja az első külföldi filmjében?
B. A.: Igen. Az én életem, úgy látszik, ilyen: mindig valami mély víz, amiben alámerülök, aztán feljövök, és eltelik két év, mire megnyugszom.
hvg.hu: Fura volt visszajönni az Európai Filmdíjjal, és belecsöppenni a Drakulicsba mellékszereplőként?
B. A.: Ha tudom, hogy mutathatok újat, akkor egyáltalán nem érdekel, hogy mekkora a szerep. Nekem a Drakulics egy örömmunka, amiben megmutathatom a nem drámai oldalamat.
hvg.hu: Bödőcs Tibor jelenlétében elmondani egy nyuszikás viccet, az milyen volt?
B. A.: Jézus, ebbe bele se gondoltam! Civilben is nagyon nehéz dolognak tartom a viccmesélést. Aki erre vállalkozik egy társaságban, azt nagyra tartom. A castinghoz Márk (Bodzsár Márk, a film rendezője – a szerk.) küldött nekem pár nyuszikás viccet, és ezeket meséltem neki egy irodában. Úgy, hogy azt játszottam, kicsit spicces vagyok, de volt, hogy felküldött az asztalra. Nagyon élveztem. Úgy éreztem, hogy lehetek rossz, mert Márknál mer az ember próbálkozni, ő nem fogja egyből azt mondani, hogy köszönjük szépen.
hvg.hu: Nagy Ervin is egy eddig nem látott oldalát mutathatta meg.
B. A.: Nagyon élvezte a forgatást, mindig mesélte, hogy épp mi volt, pedig mi otthon nem ilyenekről beszélgetünk. Mondta, hogy a nagypapájából sokat tudott belerakni a szerepbe, ennek különösen örült.
hvg.hu: Vannak kollégái, akik ferde szemmel nézik, hogy mostanában több filmben is olyanok játszanak főszerepet, akik nem tanulták a színészetet. Jakab Juli a Napszálltában, Reisz Gábor a Rossz versekben, vagy most Walters Lili a Drakulicsban.
B. A.: A Testről és lélekrőlben Morcsányi Géza volt a partnerem, a cseh filmben egy amatőr fiú. Fontos, hogy mi az, ami kell a rendezőnek, és Bodzsár Márk ezt Walters Liliben találta meg. Ezzel kapcsolatban tehát bennem nincs rossz érzés. Azzal kapcsolatban viszont nagyon is van, amit egyszer egy magyar filmrendező nyilatkozott, hogy nem szívesen dolgozik hivatásos színészekkel, mert sok időt elvesz, hogy leszedje róluk a manírt. Na, azért ezt kikérem magamnak!
hvg.hu: Miért írta ki nemrég az Instagramra, hogy „egyszer én is Joker leszek”?
B. A.: Ezt nagyon sokan félreértették. Engem annyira kikészített az a film, hogy már a harmadik percben elkezdtem zokogni. Ott ült mellettem Ervin, és kérdezte, mi bajod van. Mondom, nem látod? Hogy mit csinál? Hogy ez az igazi nagy színészet, és hogy nekünk nincs erre lehetőségünk! Ezen borultam ki. Kérdeztem Ervint, hogy te nem fulladsz meg, hogy egy veled egykorú színész egy ilyet alkot? Mert én belebetegszem.
hvg.hu: Azért a Testről és lélekről egy hasonló kaliberű dolog volt.
Ervin is ezt mondta. „De neked már megvolt.” És utána? Vagy ennyi volt? Itt állok rajtra készen. Én iszonyatosan boldog vagyok, hogy ez a szakmám, csak szeretném művelni. Valószínűleg hiperérzékeny vagyok, hogy ezt váltja ki belőlem, ha látok egy ilyen alakítást.
A másik meg, hogy engem mindig arra tanítottak a szüleim, hogy ne mondd meg a tanárnőnek, hogy mindig igazságtalan veled, és mindig csak a másikra mond szépet. Ne panaszkodj. És addig-addig nyomja el magában az ember a rossz érzéseket, amíg egyszer csak elkezd fuldokolni. Főleg, ha egy olyan embert rendelt mellé a sors, aki meg folyamatosan kimondja. Mindent. Nekem is ezt kell tanulnom. Amíg néztem ezt a filmet, azt éreztem, hogy egyszer én is ki fogok mondani mindent.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
„Itt van egy vérszívó kormány, amely nagyon okosan ráült az emberek nyakára”
