Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nem kell fegyelmezni a tanulókat, akik mindig rendet raknak maguk után és odafigyelnek az órákon. Az idillikusnak hangzó helyzet elsősorban egy kutyának köszönhető. Kemi bejáratos az igazgatói irodába is, és még a tankerület-vezető is áldását adta rá. Érdligeten jártunk, ahol egy négylábú is naponta jár iskolába.
„Amióta a kutya jelen van a suliban, és velünk dolgozik az órákon, sokkal motiváltabbak a gyerekek. A tanulással és a fegyelemmel azért sincs gond, mert Kemi megjutalmazza a diákokat, amikor ügyesen elvégeznek egy feladatot, például pacsit ad nekik, de kérhetnek tőle más trükköt is. A gyerekek egyébként sokszor észre sem veszik, hogy tanulnak, mert a kutyától, akit imádnak, az órai feladatok sokszínűbbek, és jóval szórakoztatóbbak lesznek” – meséli Marcali Kiss Rita az Érdligeti Általános Iskola alsós tanítónője, az iskolai kutya, Kemény gazdája.
Rita pozitív tapasztalatai nem merülnek ki ennyiben: Kemi különleges kisugárzása a túlpörgésre hajlamos gyereket visszafogja, a visszahúzódót megnyitja. Amióta óra közben pár percre pihenésképpen odaülhetnek a kutyához, és megsimogathatják, a fáradékony diákok is jobban bírják az iramot. Mindezen túl Rita osztályában mindig rend van, mert a gyerekek pontosan tudják, ha elöl hagynak vagy eldobálnak valamit, az előbb-utóbb úgyis a kutya szájában köt ki. A diákok mindemellett az állatokkal és az egymással való bánásmódot is megtanulták: az osztályába járó gyerekek közül nem egynek lett kutyája a tanév kezdete óta.
Szorongó kutyát szorongás ellen
Rita azon kevesek egyike, aki az elmúlt két évben általános iskolai pedagógusként elvégezte a Kaposvári Egyetem Magyarországon úttörőnek számító kutyaterápiás fejlesztő szakember képzését, és ma nagy sikerrel kamatoztatja tudását az osztályteremben. Az Érdligeti Iskola alsó tagozatán Rita egyedülálló ismeretei különösen hasznosak, mert egy integráló intézményről van szó, ahol ép társaik mellett speciális nevelésű igényű diákokat is nevelnek. Kemi az ő óráikon különösen fontos szerepet tölt be.
Ritának például volt olyan – diagnosztizáltan – szorongó elsőse, aki az óvodában szinte semmit sem beszélt, és fél évig az iskolában sem szólalt meg. A kutyás foglalkozások hatására ma már lelkesen jelentkezik az órákon, és a többiekkel mondja a verset. Rita szerint ő ma nem tartana itt a kutya nélkül, ahogy az a figyelemzavaros diákja sem, aki „felesleges energiáit azzal vezethette le”, hogy egy-egy elvégzett feladat után odaszaladhatott a kutyához, arról nem is beszélve, hogy ettől a kisfiú tanulmányi eredményei is jelentősen javulásnak indultak.
Egy felzárkóztató foglalkozás – amin mi is jártunk – nem másból, mint klasszikus képességfejlesztő feladatokból áll, melyeket Rita „átírt kutyára”. Például a közös mondókázáshoz a gyerekek Kemi köré gyűlnek, és őt ritmusra simogatva tanulják, gyakorolják a beszédfejlesztő verseket, a testséma javítását célzó feladatok során pedig Kemit utánozva, őt követve kell mozdulniuk. Például a tűz-víz-repülő játékban akkor ülnek le, amikor Kemi ugat egyet, de a labdázásnál is ez a jel arra, hogy repülhet a labda.
Rita általában úgy szervezi a feladatokat, hogy egy-két aktív, kutyás feladat és óra után néhány passzív jön, mert fontos, hogy Kemi is jól érezze magát az iskolában: időnként neki is pihennie kell. Persze ilyenkor is Ritáék segítségére van, mert ült, vagyis feküdt már modellt rajzórán, írtak róla fogalmazást magyarórán, és hasznosították műveleti jelként matekórán – teszi hozzá Rita, akit egy nap kivételével Kemi minden reggel elkísér az iskolába.
„A sulis napokon Kemi nagy izgalommal készül a tanórai munkára, mielőtt elindulunk, jön, megfésülgetem, és behintőporozom a fejét, hogy szép és jó illatú legyen. Ezután boldogan ugrik be az autóba. Keminek szeparációs szorongása van, ami az iskolai munka szempontjából nála kifejezetten előny: a többi kutyához képest még jobban kiborul, ha egyedül hagyják a lakásban, és nem érdekli a többi kutya: igazán csak emberek közt érzi jól magát, akkor van elemében, amikor foglalkoznak vele.”
A bunda szinte mindegy
Kemi tökéletes a feladatra, de nem minden kutya alkalmas iskolai segítő kutyának. Akárcsak egy vakvezető vagy mentőkutyának, a pedagógia területén alkalmazott ebnek is speciális tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Például míg egy vakvezető kutya akkor tud valójában helyt állni, ha képes kellően önállóan gondolkodni, és ügyesen feltalálja magát a legkülönbözőbb helyzetekben, addig a mentőkutyánál az a legfontosabb, hogy kivételes szaglása és kitartása legyen.
Az iskolai kutyánál Rita szerint az emberközpontúság mellett a százszázalékos nyugalom és a megfelelő alkat a legfontosabb, és persze az sem árt, ha a kutya különösen szófogadó, és nagyon figyel a gazda utasításaira.
„Az iskolai kutya legyen közepes termetű: ha túl kicsi vagy túl nagy, a gyerekek nem tudnak mit kezdeni vele. Higiéniai szempontból az sem jó, ha nagyon nyálzik. Nem alkalmas a vágott fülű, vagy vágott farkú kutya sem, mert akkor a testséma fejlesztését sem lehet vele pontosan kivitelezni. A bunda szinte mindegy, bár nem árt, ha bele lehet túrni, bele lehet kapaszkodni” – magyarázza Rita, aki azt is elárulta, hogy a szakértők általában a golden és a labrador retrievert javasolják, de Rita szerint a kutyák között fajtán belül is óriási különbségek lehetnek. (Kemi egyébként több fajta keveréke: felismerhető benne retriever-, terrier-, esetleg schnauzervér is.)
Rita eleinte, a ma már nyugdíjas sheltie-jét fogta hadra, mikor belevágott a tanulásba: őt cserélte le az egyik szolnoki állatmenhelyről származó Kemire. A tanárnő az új iskolai kutya kiválasztása előtt sokáig nézelődött a neten: Kemit is ott „ismerte meg” tavalyelőtt augusztusban.
„Megdobbant a szívem, amikor megláttam a fotóját, és megismertem a történetét: Kemi három hónapos volt, amikor elütötte egy autó, és a szolnoki Kéz a Mancsért Állatvédő Egyesület egyik munkatársa, Borbély Brigitta mentette meg és gyógyította hónapokon át. Mind nagyon hálásak vagyunk nekik” – mondja Rita, aki tavaly májusban hozta el Kemit, miután találkozásuk „szerelem volt első látásra”.
A kutya miatt jelentkeztek az Érdligeti iskolába
Ismerve például a kutyájával gyógyító III. kerüli gyerekorvos történetét, Rita tanulmányai, lelkesedése, továbbá Kemi jó természete és alapos kiképzése kevés lett volna ahhoz, hogy a kutya ma az Érdligeti Általános Iskolában segítse a gyerekeket.
Varga Károly doktor fajtatiszta, terápiás képzettségű német juhásza Kemihez hasonlóan hiába gyakorolt hasonló pozitív hatást a gyerekekre, több szülőt is zavart, sőt volt köztük olyan, aki még feljelentést is tett a Rexszel praktizáló orvos ellen.
Ritának tavaly még negyedikes osztálya volt, ahol csupán kísérleti jelleggel alkalmazta a kutyát. Mindez a tankerületi vezető és gyerekek jóváhagyásával, továbbá a szülők írásos beleegyező nyilatkozatával történt – árulta el Vargáné Balogh Erika, igazgatónő, aki számos óralátogatáson túl szintén csak Kemi jelenlétének és munkájának jó hatását látja: a kutyának nem véletlenül van szabad bejárása az igazgatói irodába.
Az igazgatónő azt is hozzátette, hogy a kutyás pedagógiai foglalkozás híre az iskola népszerűségének is jót tett: tavaly tavasszal, amikor nyílt órákat, iskolakóstolgató foglalkozásokat tartottak a leendő elsősöknek és szüleiknek, többen már kimondottan azzal a kéréssel jöttek hozzájuk, hogy Rita kutyás osztályába kerülhessenek. Bár a szülők mellett a pedagógus kollégák részéről is nagy a fogékonyság és az érdeklődés, Vargáné Balogh Erika szerint nem céljuk, hogy kivívják maguknak az ügyeletes „állatterápiás iskola címet”.
„Amikor sor kerül a pedagógiai programunk felülvizsgálatára, beépítjük az állattal segített felzárkóztató programot, de mi továbbra is egy évfolyamonként négy osztályt indító általános iskola leszünk, ahol bizonyos létszámú speciális nevelési igényű tanulónak tudunk segíteni. Azt vesszük figyelembe a pedagógusaink, gyógy- és fejlesztő pedagógusaink és pszichológusaink véleményére támaszkodva, hogy a szakértői vélemény alapján milyen területeket kell megsegíteni.
Ebben az esetben Rita személyében, és Kemi által egy pluszt tudunk nyújtani, de ez a lehetőség is véges. A kutya tehát nem csodaszer, de hatalmas segítség az alsó tagozaton.”
| A történelmi jelentőségű buldog |
| Közel ötven évvel ezelőtt Borisz Levinson, amerikai gyermekpszichiáter képtelen volt kapcsolatot létesíteni egyik súlyosan szellemi fogyatékos betegével, egészen addig, míg egy alkalommal el nem kísérte a rendelőbe Jingles nevű buldogja. Ekkor csodával határos módon a kisfiú kimozdult mindenki számára elzárt, belső világából: de nem az orvossal, hanem a kutyával létesített kapcsolatot. Talán ez lehetett az állatterápia születésének pillanata. Ugyan korábban már más szakemberek is felfigyeltek bizonyos állatok gyógyító hatására, mégis Levinson volt az, aki a felidézett jelenet után következetesen tudományosan is vizsgálni kezdte, majd leírta a jelenséget. Levinsonnak számtalan követője akadt, köztük Sam és Elizabeth Corson, akik a hetvenes évek végén indították útjára az első állatterápiás programot az Ohiói Egyetemen: az ő módszerük főként angol nyelvterületen lett nagyon népszerű. Ma már világszerte széles körben alkalmazzák a kutyák mellett a macskákat, a lovakat, sőt még a delfineket is a szellemileg, testileg vagy lelkileg sérült gyerekek, illetve felnőttek rehabilitációjában – hiszen az állatokkal való kapcsolat javítja a beszédzavarokat, a mozgáskoordinációt, a szociális készségeket, a kommunikációt, csökkenti a szorongást és oldja a stresszt. Mindez többek között abból fakad, hogy az állatok nem tesznek különbséget a sérült és a nem sérült emberek között. |
