A Francia Forradalom Európa történetének meghatározó eseménye volt, mely alapjaiban rengette meg az európai gondolkodást és világrendet. A Szabadság, Egyenlőség, Testvériség zászlaja alatt zajló véres harcokról és kegyetlen terrorról számos műalkotás született az évszázadok során.
A legutóbbiak egyike Lévay Szilveszter és Michael Kunze 2006-os Marie Antoinette című musicalje, melynek magyarországi bemutatóját március 4-én tartják a Budapesti Operettszínházban. Ennek apropóján Kerényi Miklós Gábor (a mindenki által használt becenevén: Kero), a Nagymező utcai teátrum művészeti vezetője, az előadás rendezője rendhagyó történelemórát tartott a budapesti Szent István Gimnáziumban.
„Összefüggésekről beszélek, de ezeket azonnal meg kell kérdőjelezniük. Amit mondok, az feltétlenül igaz – vagy nem” – kezdte az órát a zsúfolásig megtelt tanteremben, hiszen – mint mondta – a színházban nem a történelmi igazságok a lényegesek, hanem a viszonyok, amiket meg lehet fogalmazni egy-egy előadásban.
Mi szükség van tehát a történelem ismeretére, és mi a színházra? – tette fel és válaszolta is meg a kérdést. „Felfedezhetünk hasonlóságokat és különbségeket az elmúlt korok és jelenünk között, így a történelem segíthet eligazodni saját életünkben. A színház pedig amellett, hogy szórakoztat, gondolati kalandokra is késztet, olyan élményt nyújthat, ami megváltoztatja picit az életünket” – fejtette ki.
Hozzátette, az Operettszínház évek óta fajsúlyosabb dolgok közlésére is vállalkozik, és bizonyos témákról komolyabban szeretne beszélni előadásaiban. Ezek sorába tartozik a Marie Antoinette is, ami bár történelmi témát dolgoz fel, mégsem a történelmi hűség a legfontosabb benne, hanem azok az emberi viszonyok: szerelem, féltés, féltékenység, árulás, hatalomvágy, gyűlölet, amiket ma is mindannyian átélhetünk, és ami által segíthet felismerni, hogyan kell élni a saját életünket.
Kerényi Miklós Gábor ezt követően beszélt a korról, melyben a musical játszódik, beágyazta a francia eseményeket az európai történelem sodrába, mesélt az osztrák származású királynéról és a többi valós történelmi alakról: XVI. Lajosról, Orléans hercegéről, Fersen grófról, Jacques Hébert újságíróról. Kiemelt olyan kevéssé ismert momentumokat is, mint hogy ebben a történelmi pillanatban született meg a bulvársajtó, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz a negatív képhez, ami a királynéról alakult ki a nép körében, hogy XVI. Lajos imádta a kovácsmesterséget és saját műhelye is volt, hogy Guillotin nevű orvosa „találta fel” a francia forradalom jelképévé vált nyaktilót, amit egyébként maga a király tökéletesített.
„Kemény kor, amiben számunkra nagyon ismerős elemek jelennek meg: hogyan manipulálják a tömeget, hogyan szabadul el a pokol, hogyan alakul ki az anarchia, hogy jön elő az emberből az állat. Erről szól a Marie Antoinette” – foglalta össze Kerényi Miklós Gábor.
A darab érdekessége – tette hozzá –, hogy „bár a történelmet komolyan gondolja, hozzátesz némi fikciót is”. A musical egy japán könyv alapján született, mely abból az ötletből indul ki, hogy Marie Antoinette-nek van egy féltestvére – akiről senki sem tud –, Margrid Arnaud, egy nehéz sorsú, szegény lány, aki forradalmárnak áll. „Az egyik forradalmat akar és változást, a másik értetlenül és csodálkozva nézi a körülötte zajló eseményeket, és nem érti, miért nem jó mindenki számára a fennálló rend. Kettejük sorsa és találkozása áll a mű fókuszában, aminek végén Marie megérti, hogyan kellett volna cselekednie, Margrid pedig ráébred, hogy rossz döntést hozott, amikor a csőcselék közé állt, mert az az út az őrülethez és az értelmetlen halálhoz vezet” – magyarázta a rendező.
Kero megmutatta a diákoknak az előadás díszletének makettjét, melyet a királyné nevének kezdőbetűi alkotnak, és ami a történet előrehaladtával guillotine-ná alakul át. A jelmezekről szólva hangsúlyozta, hogy olyan ruhákat terveznek, amik bár korabeli viseletnek tűnnek, mégsem idegenítenek el a történet befogadásától – a régi és a mai kor stílusa ötvöződik bennük. Beszélt a zeneszerzői technikákról és a zenei motívumok jelentéséről is, továbbá arról, hogy meg kell találniuk azokat a szituációkat, amikben az egyes dalok leginkább meg tudnak szólalni.
Kerényi Miklós Gábor beszéde végén hangsúlyozta: a színházba járás közösségi élmény, a közösen átélt katarzis minden másnál erősebben működik.
A rendhagyó történelemórát a Budapesti Operettszínház művészei tették még különlegesebbé. A diákok Kero tanár úr előadása közben meghallgathatták a musical legnagyobb szóló és duett számait Homonnay Zsolt, Vágó Bernadett, Vágó Zsuzsi és Horváth Dániel előadásában.