Natalie Portman vitte el a vasárnapi Golden Globe díjátadón a legjobb színésznőnek járó aranygömböt, mégpedig a Fekete hattyúban nyújtott alakításáért. A leszbikus jelenettel felturbózott táncos thrillerben a színésznőnek át kellett lépnie saját árnyékát.
“Igenis le akart velem feküdni” - szögezte le Natalie Portman, amikor helyi idő szerint vasárnap este átvette a legjobb színésznői alakításért járó díjat a 68. Los Angeles-i Golden Globe ünnepségen. A Fekete hattyú című táncos thrillerben ugyanis Portman frigid, nebáncsvirág balett-táncost játszik, akiből a rigorózus tánctanár elő akarja hozni a szenvedélyt, hogy a lány elő tudja adni a híres Csajkovszkij-opera mindkét szerepét: a fehér és a fekete hattyút.
Az egyik próbajelenetben a rendező, akit Vincent Cassel formál meg, megkérdezi a Portman által alakított Nina Sawyers partnerét, hogy a mozgását látva hajlandó lenne-e lefeküdni a nővel. A válasz: nem. A nevezetes táncpartner pedig éppenséggel az a férfi, akinek gyermekét Portman a valóságban a szíve alatt hordja. "Ő volt a legjobb színész, hisz nagyon jól hazudott” - folytatta nevetve köszönőbeszédében a győztes, akiről tavaly karácsonykor derült ki, hogy gyermeket vár Benjamin Millepiedtől. A francia férfi az életben is balettművész, az ő munkáját dicséri a film magával ragadó koreográfiája és a főszereplő pár hónap alatt elsajátított tánctudása.
A tengerentúlon már 2010 decembere óta játsszák a filmet, nálunk csak márciusban kerül a mozikba, az egyik jelenet azonban kedvcsinálóként már bejárta a hazai internetes portálokat, 18-as karikával. A leszbikus légyott talán azoknak a férfiaknak készült, akik ódzkodnának beülni egy tütüs filmre, de két olyan kaliberű nő, mint Mila Kunis és Natalie Portman szexuális együttlétét - a szélesvásznon - a világért sem hagynák ki.
A kritikusok épp ezt a kényszeres megfelelést vetik a rendező, Darren Aronofsky szemére. A HFPA (Hollywood Foreign Press Association) zsűrit meggyőzte Portman alakítása, ám nem mindenki ért egyet a 85 fős külföldi "delegációval". Egy norvég balett-táncos például blogján emlékszik meg moziélményéről, és csalódottságának ad hangot: “Ha valaki a horrorért szeretné megnézni, nem fogja megbánni. Nem adnék érte ki pénzt kétszer, de jól fotózták és nézhető. Ám balett-táncosként csalódott vagyok. Sőt, úgy is mondhatnám, sértve érzem magam. Mégsem mondom, mert azzal csak annak a klisének felelnék meg, hogy a táncosok érzékeny, könnyen sértődő művészemberek.” Henrik Lamark azt sérelmezi, hogy Aronofsky nem rest felhasználni minden balettos sztereotípiát, sőt, eltúlozza és túldramatizálja őket: “A balerináknak az utcán nincs kontyban a hajuk, és néha van más elfoglaltságuk is, mint hogy éjjelente a tükör előtt próbálják a tökéletes spiccet" - írja a táncos.