A hazai új designról szóló beszéd jobbára pánikbeszéd volt sokszor az elmúlt években. Azaz arról szólt, hogy összeomlott az a közvetlen hazai ipari háttér, amely foglalkoztathatta volna a designereket, az új tervek felvevőpiaca lett volna, illetve kerete biztosított volna új fejlesztésekhez. Nos, ez valóban így volt, a hazai textilipar, bútoripar, gépgyártás szerkezete – finoman szólva – megváltozott. Ennek okait nem ez a cikk hivatott tárgyalni. Hanem minden kockázat nélkül állíthatjuk: pánikra ma már jóval kevesebb ok. Van ugyanis ipar és ipari formatervezés is, csak másképp.

Idén húsz éves a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj. A 2009-ben támogatott magyar designerek nevét az Iparművészeti Múzeum kiállításán jelentették be, mely a tavalyi díjazottak munkáiból nyílt. A hónap végéig még látható. Egyben jó alkalmat kínál, hogy a hazai design pillanatnyi helyzetéről beszéljünk.

„A klasszikus, nagy ipari háttér valóban összeomlott” – mondja Koós Pál, a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) design tanszékének vezetője. „De vannak multik és olyan hazai kis- és középvállalkozások, amelyek egyre inkább design-tudatosak. A régi, és még megmaradt hazai cégeknél nem igazán, de az új, rendszerváltás után alakult vállalatoknál igenis lezajlott egy szemléletváltás.” Mint Koós mondja, az idén a MOME végzős design-szakos hallgatóinak diplomamunkái szinte mind valamilyen céges háttérrel bírnak. Vagy valamilyen felkérésről, vagy önálló termékfejlesztésről, vagy a hallgatói ötletek befogadásáról van szó, a lényeg, hogy nincs terv, amely csak úgy, a „levegőbe” készülne.

Luxusautó és mobilvécé

Régi probléma, hogy a végzős hallgatók nem mindig „piacképesek”, azaz alapvető menedzselési ismeretek híján vannak. Eközben a MOME a design-területen valamiféle elitképzésre törekszik, s nem is igen van más esélye, hiszen amíg itt húsz, addig például Franciaországban kétezer designer végez. Koós arról számol be, hogy gyakornokaik dolgoznak a Mercedes Benznél, a Renault-nál, a Pinifarina-nál, a Braun-nál, a Volkswagennél, s olyan is van, akinek állást kínáltak ezek a nagy cégek a MOME elvégzése után. A Philipstől pedig egy önálló barcelonai tervezőiroda megalapításához vezetett az útja Herczeg Lászlónak, az egyetem volt diákjának. A kezdő művészeti vállalkozók számára amúgy hozzáférhető egy Start-up Guide, amely pályakezdő formatervezőknek, iparművészeknek, építészeknek szól és vállalkozási ismereteket közöl. Célja nem az, hogy gyártókat faragjon a tervezőkből, hanem az, hogy professzionális, piac- és tárgyalóképes szolgáltatóvá tréningezze őket.

Papírbútorok - a MOME tavalyi végzős hallgatóinak terveiből - Klikkeljen további képekért! © MOME

Mi a pálya?

A hazai, képzett designer-kapacitás jelenleg körülbelül háromezer főre tehető. Legfeljebb hétszázan tudnak meg is élni a designból. Ennek a kapacitásnak csupán a harmada, fele él klasszikus tárgytervezésből és alakításból, a másik ötven százalék lényegében web design-nal foglalkozik, jobbára alkalmazott grafikai, illetve arculattervezési munkát végez. (Adatok: Magyar Formatervezési Tanács)

A MOME-n a Mercedes-Benzzel intézményi szintű együttműködés is van, épp, mikor az egyetemen jártunk, nyílt meg az a kiállítás, amelyen Mercedes-modelleket állítottak ki a hallgatók. Itt járt Gorden Wagener, az autócég fő designere is, és az egyetem egy készülő új modellben konkrét feladatot is kapott tőle erre az évre. Több nagy céggel (Mercedes, Mille, Braun), Stefan Lengyelen keresztül indult be a kapcsolat, mikor az évtizedeket Németországban dolgozó, tekintélyes tervező a tanszékhez került. (Éppenséggel Wagener is nála diplomázott, még Essenben.) A tanszék ma tudatos kapcsolatépítésre törekszik, ezért hozta létre a MOME Line irodát, amely platform a cégek és a diákok, az iskola és a piac összekötésére.

Kisebb feladatok is vannak a tanszék portfóliójában. A Banko kft.-nek játszótéri elemcsalád készül, a GE Nagykanizsának lámpaburkolatok, egy itteni olasz cégnek kerti bútorok, több cégnek is készülnek orvosi műszerfejlesztések, a békéscsabai B&K-nevű cégnek pedig akadálymentes mobil illemhely-tervek. Minden feladat jó – sejteti Koós. Arról nem szólva, hogy mindez bevétel a tanszéknek.

Minden szép és jó tehát? Nem. A diákokra – ismeri el a tanszékvezető – egyfajta motiválatlanság jellemző olykor. Talán, mert nem hiszik el, hogy összejöhet. A MOME pedig – mondjuk mi – még mindig nem kommunikálja jól saját magát, eredményeit és lehetőségeit. A piacra szeretne dolgozni, de nehezen áll vele szóba. Jellemző módon, a MOME Line irodáról is az egyetemen hallottunk, s nem azon kívül. Honlapja nincs, mint ahogy az egyetem meghosszabbításának, a(z amúgy figyelemreméltó programot vivő) Ponton Galériának sem. 

"A design Magyarországon még mindig főként belsőépítészeti tervezést jelent. Hazai termékfejlesztés alig van, többnyire a külföldi termékeket hozzák a nemzetközi cégek, azok formatervezése még az anyaországban zajlott" - ad helyzetképet Nagy Richárd designer-formatervező. Saját cégével, a Co&Co Communication-nel amúgy éppen hazai termékfejlesztésekben vesz részt. "Orvosi műszerek, ügyfélirányító rendszerek, autóipari termékek" - nevez meg három olyan területet, amelyen magyar cégekkel együttműködve új termékeket sikerült nemzetközi szinten is piacra vezetni.  Nagy Richárd a RATI nevű céget emeli ki, amely saját termékeket fejleszt és gyárt, európai disztribúciós hálózatban értékesít autóba való, belső, kényelmi termékeket; valamint az Onlinet ügyfélirányító rendszereit. Saját fejlesztésük nyomán a következő években több termékük kerül várhatóan az európai és amerikai piacra. "A hazai design a rendszerváltástól a kétezres évekig nem találta a helyét. Alapvetően a szovjet piac és a hazai ipari háttér összeomlása óta. Azelőtt a termékfejlesztésbe kötelezően be kellett venni designert is. Ma nincs efféle kötelezettség és tanácsadás se nagyon, a cégek maguk döntik el saját felelősségükre, hogy a fejlesztendő márkánál mennyire értékelik a design szerepét" - mondja Nagy Richárd. A szakember az egyedi ötletekben, a minőségi tervezésben és kivitelezésben látja a haza design kitörési pontjait. Egyben új területeket keres; "fenntartható tervezéssel" foglalkozik, azaz a fenntartható fejlődés és a design összefüggéseivel.
 
Design és megtérülés

Dr. Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatalon belül működő Magyar Formatervezési Tanács elnöke szerint fontos volna, hogy a potenciális gyártó cégek üzleti menedzsmentje belássa, a piacon való helytálláshoz elengedhetetlen a formatervezési kultúra beépítése a termékfejlesztésbe. Példaként említette, hogy a brit ezredforduló termékfejlesztési mérlegében szereplő ezer innovatív termék 80 százaléka részben vagy egészben a design-nak köszönhette hazai és nemzetközi sikerét. Ráadásul azon termékeknél, ahol használták a formatervezés eszközeit, a fejlesztés költségei kétszer olyan gyorsan térültek meg, mint ahol nem.

A skandináv országokban, valamint Spanyolországban és Olaszországban is bevett eljárás, hogy a termékfejlesztési projekteknél kis design stúdiókat versenyezetnek, így azok tevékenysége hasznos mérnöki- és gazdasági szolgáltatásként épül be az innovációba. Bendzsel Miklós úgy véli, ezt az üzleti intelligencia- elemet kellene Magyarországon is meggyőződéssé erősíteni.

Világító felületek szőnyegekben A tervező szerb vállalkozókat talált © brinkusdesign.com

Adókedvezmény a design-tudatos cégeknek?

"Tíz évig függönyöztem..."

Brinkus Kata 1992-ben végzett az akkor még Iparművészeti Főiskolának hívott intézményben szőnyegtervezőként. „Tíz évig függönyöztem” – mondja – „mert szinte nem volt itthon szőnyegipar”. Ráadásul őt a rutintól eltérő technikák izgatták, ezen belül is az úgynevezett formaszőnyegek, illetve a saját fejlesztésű világító szőnyegek. Ez utóbbira tavaly óta bejegyzett szabadalma is van, egész pontosan a 3 443. lajstromszámon. De hosszú ideig egyszerűen nem talált megfelelő gyártót a terveihez. Tíz éve azonban egy Szerbiából ide települt cég, a SOVA keresett tervezőket, s kiderült, ők tudják azt a technológiát, amellyel Brinkus Kata terveit meg lehet valósítani. Emellett persze nagyon sokat kísérletezett abszolút egyedi megrendelésre készülő szőnyegeivel, a ledek, világító felületek, fényfóliák beépítése, az érintés- és tűzvédelem, a teherbírás kérdéseivel. Ebben Felek Roland okleveles villamosmérnök volt segítségére. Már rutinszerűen készülnek a szőnyegek, főként hazai megrendelőknek. „Az egész spektrumot át kell azonban fognom” – mondja Brinkus Kata. Ez azt jelenti, tervez, kivitelez és a kereskedelmi részt is viszi, önálló galériájában a Liszt Ferenc tér közelében.

A formatervezési tanács, mint a hazai design tanácsadó testülete 2009 elején három erőfeszítést tud felmutatni – számol be az elnök. A Moholy-ösztöndíj elbírálásában elvárás, hogy a pályázó az ösztöndíj ideje alatt együttműködjön a potenciális hasznosítóval. Az ösztöndíj korábban három éves, kissé „megélhetési vonzatú” kiegészítés volt, s ez az idő egy adott termék tekintetében tolerálhatatlanul hosszú. Az új koncepció 1+1 évben határozza meg a támogatás időtartamát, és a második évben a gyártók felsorakoztatása a cél. A 2008-as ösztöndíjasok 15 pályázatának egyharmada már a gyárthatóságot előtérbe helyezve jött létre. Szép, de a nemzeti design-kapacitást tekintve elenyésző szám.

A vállalati szemléletváltást ösztönözheti a tanács által alapított Design Menedzsment Díj, ami a magyar formatervezés üzleti díja kíván lenni. Olyan vállalkozások kaphatják, ahol a termékfejlesztésbe vagy arculatváltásba szervesen beépítik a korszerű formatervezési vagy designpolitikai megfontolásokat. A díjat először októberben ítélik oda.

A másik szemléletváltást elősegítő eszköz az lehetne, ha az innovációs alap és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) fejlesztési pályázatainál előny volna, ha adott vállalkozás figyelembe veszi a design szempontrendszerét. A sikeres brit és a skandináv állami designpolitika is többek között ezekre az eszközökre támaszkodik, sőt ott ehhez kapcsolódó adókedvezmények is vannak. Idehaza állami adószabályozási eszköz nincs.

Az ösztöndíjasok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban Azonosítható tárgyak - Klikkeljen további képekért! © Stiller Ákos

Design Terminál: van és mégsincs

Európában minden, legalább középszinten vergődő nemzeti innovációs politika tudhat maga mögött egy olyan multimédiás tájékoztató központot vagy fórumot, ami azon túl, hogy a világ design eredményeit bemutatja, a hazai design is agorája és piactere lehet. Helsinkitől Barcelonáig, Londontól Athénig vagy Rómáig ezek a centrumok katalizátorokként működnek a nemzeti formakultúrában. Ezt a szerepet itthon a budapesti Design Terminál, avagy a Formatervezési Tájékoztató és Szolgáltató Kht. intézménye töltené be. S ha elnézzük a design intézményi szintű kommunikációját és közönség előtti bemutatását, valóban nem ártana, ha ez valakik profin csinálnák. Épület van, intézmény is van, de még mindig marad a feltételes mód.

A szakmai testület 2004-ben felállt, az Erzsébet téri volt buszmegálló épületét pedig a Medgyessy-kormány határozata rendelte a magyar design szolgálatába. Birtokba vétele azonban a mai napig nem történhetett meg.

Az épület története maga a magyar abszurd. Minden vargabetűjét összefoglalni szinte lehetetlen - kiválóan áttekinti Mélyi József ÉS-beli cikke (Butaságunk emlékműve; ÉS 2009. jan.16.). Az műemléki védettséget élvező, 1949-ben épült, Nyíri István tervezte egykori buszpályaudvart felújították. A MeH Központi Szolgáltatási Főigazgatósága felügyelte a munkát, 2006-ra elkészült, elköltöttek rá egymilliárd forintot. Sokak gyanúja szerint csak papíron. Az összeget nehéz tetten érni, ugyanis hibás néhány fontos fejlesztés; áramellátási gondok vannak, rossz minőségűek egyes beépített anyagok. Használatba vételi engedély még nincs. Pedig valójában kiállítások rendezésére, a design iroda funkcióinak ellátására teljesen alkalmas volna az épület - azaz dolgozni lehet benne. A beruházás mégis befejezetlen, az épület nem került át a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez, s közben – ezt a városlakó is észleli – az Erzsébet tér burkolatával, objektumaival együtt lassan újra felújításra, de minimum rendszeres állagmegóvásra szorul.

B.E.- N.G.