Könyvtárak, múzeumok, színházak vannak zárva ma, Magyarországon, de az infláció és a szegényedés közepette már fel sem tűnik. A kulturális miniszter azonban optimista: minden rendben lesz! Csak az államra ne nagyon számítson senki. Csák János nagyinterjút adott a Petőfi Kulturális Ügynökség lapjának.
"Vegyünk egy kúpot..." - hangzik a Jó tanuló felel című Karinthy-novella alapmondata. Vegyünk egy könyvet! - szól a mi kiindulásunk. Sokszor az az élményünk a kortárs magyar irodalommal kapcsolatban, hogy lehet kapni és mégsem lehet kapni. Ismerik, de mégsem. Van és nincs. Kis szériás, de nagy presztízsű kötetek kavarognak a könyvterjesztés sűrűjében. Egy konkrét szerző konkrét művét, s a rendszer hibapontjait keressük.
Akarhat-e többet egy művész annál, mint hogy műve telibe találja a társadalom aktuális állapotát? Neurózisait, problémáit. Gerhes Gáborral megtörtént. Szobra, amelyet a debreceni MODEM-ben állított ki, és Kósa Lajost ábrázolja, ilyennek bizonyult. Gerhes eddigi művei is telitalálatok voltak, csak nem lett belőlük botrány. "Mindössze" az elmúlt 15 év egyik legfontosabb magyar művészévé tették.
Hogy háromszáz millió sok-e, kevés, vagy éppen elég; hogy az a több mint ezer kép, amelyet a magyar állam megvásárolt, mennyit “ér meg”; hogy mi itt az érték, az egyidejű, autorizált kópia avagy a negatív, arról még sokáig vitatkozhat a fotós szakma. Az “egyszeri” látogató előtt azonban nagyszabású életmű rajzolódik ki, amikor Robert Capa kiállítását megtekinti a Ludwigban.
Nacionalisták itt és ott, nyelvtörvény, kiutasított elnök. De milyenek a hétköznapok? Folytatjuk közérzeti pillanatképeink sorát Szlovákiából. Értelmiségieknek tettük fel az egyszerű kérdést: hogy van? Magyarok és szlovákok válaszoltak: van, aki személyes reflexiókat küldött, s van, aki kisebb helyzetelemzést. Íme a második rész!
A szlovákiai módosított nyelvtörvény hatályba lépett. Ottani és itteni politikusok hisztérikus kommunikációjától harsog a médiatér. A hétköznapi tapasztalat közben az, hogy lehet másképp is élni. Ott és itt. Szlovákiában élő magyar értelmiségieket kérdeztünk: hogy vannak? Milyen országot tapasztalnak maguk körül? Különböző gondolkodású, pártállású személyiségek közérzetére voltunk kiváncsiak.
A szélsőjobb dühöngött, a rendőrség garázdaságért eljárást indított: egy brit képzőművész és magyar kurátora egy budapesti szobrot műanyag emberi végtaggal egészítettek ki. Közben a szobor már nem is állhatna ott, ahol áll. A XII. kerületi turulról van szó. De kell-e törődnie művésznek és kurátornak a közeggel, a heves reakciókkal, ha hozzányúlnak egy ilyen szoborhoz?
Európa-szerte hódítanak a reality show-k új formátumai. Nem a konfliktusok élezésében érdekeltek, nem zárnak senkit "való" villákba. Segítő műsorokról van szó: adósságkezelő show, kisközösségi családsegítő sorozat, nevelési tanácsadó. Fő műsoridőben nem celebek, hanem szociális témák? Lehetséges ez? Egy kommunikációs szakember a német példákról beszél. S bemutatjuk, hogyan működnek ezek a formátumok.
Az Eötvös utcai fantomházat megpályáztatja Terézváros. "Kulturális színtérnek" épült, de üres. Nem csak üzemeltető nincs benne, hanem színpadtechnika és internet sem. Miközben a kultúra szereplői helyhiányra panaszkodnak, vannak, akik szerint túl sok is a hely Budapesten. Sem pénz, sem igény nincs többre?
Két szomszédos budapesti kerület is gazdát keres saját intézményének. Közösségi, kulturális színterekről van szó, amelyeket nem képes, vagy nem akar működtetni a VI. és a VII. kerület. Aki pénzt hoz, szinte bármit csinálhat a Kazinczy utca 21-ben és az Eötvös utca 10-ben. Indok mindkét helyen van: nincs pénz. Tényleg nincs?
Kivételes időszak a magyar művészetben az 1909-14 közötti pár év. Színre lépett egy olyan - mai szóval - alternatív intézmény, amely progresszíven és céltudatosan működve szinkronba hozta Budapestet Európa művészeti központjaival. A Művészház nevű helyről és társaságról keveset tudtunk. A Magyar Nemzeti Galéria most rekonstruálja kiállításaikat. A kurátorral, Zwickl András művészettörténésszel beszélgettünk.
„Ebben a zenében indulat van. De nem gyűlölet” - hangsúlyozza a világ egyik legnépszerűbb trash-, avagy groove-metál zenekara, az Ektomorf roma származású vezetője, Farkas Zoltán, aki riói születésű párja, valamint szabadidejében személyi testőreként szolgáló békés megyei rendőr barátja társaságában adott interjút.