Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2004. november. 15. 14:37
Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00
Kult
Bono: rockhérosz vagy politikai jófej?
A U2 zenekar énekese megasztár, akár Mick Jagger, vagy Paul McCartney. Közben azonban harmadik világbeli országok adósságainak elengedéséért és a nemzetközi AIDS-küzdelem pénzügyi forrásaiért lobbyzik a vezető politikusoknál. Összefér ez a két szerep? A zenekar szerint sem mindig.
Negyed évszázadnyi pályafutás után a legtöbb rock banda elégedett lehet azzal, ha hébe-hóba megjelentethet egy albumot a legjobb slágereikkel. Ezt az állítást azonban nem lehet ráhúzni Írország legsikeresebb együttesére, a U2-ra, amely – legalábbis a menedzserei szerint - egyre csak jobb és jobb lesz. „A november 22-én kiadásra kerülő album az eddigi legjobb munkájuk”- idézi az AFP hírügynökség Paul McGuinness-t, aki a Vertigo című új lemez kapcsán nyilatkozott.
A világszerte eladott milliónyi lemez és a számtalan koncert mellett az énekes Bono – eredeti nevén Paul Hewson – komoly karriert futott be, mint a fejlődő világ adósságainak eltörése mellett kardoskodó aktivista. A rendszeresen elnökökkel és miniszterelnökökkel haverkodó világjáró sztárt állva ünnepelték szeptemberben a brit miniszterelnök, Tony Blair Munkáspártjának éves gyűlésén Afrikáról tartott buzdító beszédét követően.
Pedig nem mindig voltak ennyire magabiztosak. „Nagyon tétován és szinte csak próbaképpen indultak el. 1978-ban kezdtem menedzselni őket, akkor még nem voltak kimondottan jók, de meg voltak győződve arról, hogy egyszer még sokra viszik. A bandában inkább a jókedv dominált, mint a tudás. Előbb álltak össze és csak utána tanultak meg a hangszerükön játszani” – emlékszik McGuinness.
„Ha összevetjük a Rolling Stones és a U2 eredményeit” – elemez McGuiness, s persze megjósolható, hova is húz a szíve – „akkor azt látjuk, hogy a Rolling Stones negyven éves múlttal a háta mögött ha kiad egy új albumot, akkor azt kétmillióan veszik meg. Ezzel szemben a 25 éves U2 legutóbbi lemezéből 13 millió példány fogyott el. Egy Rolling Stones koncerten a régi slágerek dominálnak, és jó esetben is csak egy-két szám hangzik el az új albumról. De egy U2 fellépésen végighallgathatjuk az utolsó lemez összes dalát és még néhányat a korábbiak közül. Ez az a mindig jobbra törekvő hozzáállás, ami megunhatatlanná teszi őket”.
„Az, hogy egy ilyen évjáratú együttes képes néhány évente megújulni és újra feltalálni önmagát, egyszerűen hihetetlen” – véli Stuart Bailey, a BBC rádió lemezlovasa valamint a brit rock biblia, a New Musical Express szerzője. „Nincsen versenytársuk. Ráadásul Bono személyiségének emberbaráti oldala, amely hitelessé teszi, hogy igazi hírességnek számít.”
A popzene szeszélyes világában Bono politikai ügyek iránti elkötelezettsége könnyű céltáblává teszi őt a gúnyolódók, valamint a nagyképűséggel és fontoskodással vádaskodók számára. Éppenséggel a zenekar sem mindig nézi jó szemmel, hogy Bono politikusoknál előszobázik. Amikor a választási kampány időszakában George W. Bushnál járt, hiába tárgyalt vele az adósság-elengedés és az AIDS elleni küzdelem kérdéseiről, The Edge, a zenekar gitárosa a sajtó számára is nyilvánossá tette, szerintük ez már sok, nem fér össze egy énekes szerepével.
A menedzser, McGuinness szerint viszont a politika legalább annyira része a zenész életének, mint a zene. „Bono számára a politika területén való tevékenykedés mély meggyőződésének köszönhető, és szinte második hivatásává vált. Úgy beszél a U2-ről mint a mindennapi munkájáról, de idejének a felét a saját szervezetének, a DATA-nak (Debt Aids Trade Africa) szenteli, amelynek keretében világszerte lobbizik kormányoknál a gazdag országok szerepét firtatva a szegény országok támogatását illetően.
A világszerte eladott milliónyi lemez és a számtalan koncert mellett az énekes Bono – eredeti nevén Paul Hewson – komoly karriert futott be, mint a fejlődő világ adósságainak eltörése mellett kardoskodó aktivista. A rendszeresen elnökökkel és miniszterelnökökkel haverkodó világjáró sztárt állva ünnepelték szeptemberben a brit miniszterelnök, Tony Blair Munkáspártjának éves gyűlésén Afrikáról tartott buzdító beszédét követően.
Pedig nem mindig voltak ennyire magabiztosak. „Nagyon tétován és szinte csak próbaképpen indultak el. 1978-ban kezdtem menedzselni őket, akkor még nem voltak kimondottan jók, de meg voltak győződve arról, hogy egyszer még sokra viszik. A bandában inkább a jókedv dominált, mint a tudás. Előbb álltak össze és csak utána tanultak meg a hangszerükön játszani” – emlékszik McGuinness.
„Ha összevetjük a Rolling Stones és a U2 eredményeit” – elemez McGuiness, s persze megjósolható, hova is húz a szíve – „akkor azt látjuk, hogy a Rolling Stones negyven éves múlttal a háta mögött ha kiad egy új albumot, akkor azt kétmillióan veszik meg. Ezzel szemben a 25 éves U2 legutóbbi lemezéből 13 millió példány fogyott el. Egy Rolling Stones koncerten a régi slágerek dominálnak, és jó esetben is csak egy-két szám hangzik el az új albumról. De egy U2 fellépésen végighallgathatjuk az utolsó lemez összes dalát és még néhányat a korábbiak közül. Ez az a mindig jobbra törekvő hozzáállás, ami megunhatatlanná teszi őket”.
„Az, hogy egy ilyen évjáratú együttes képes néhány évente megújulni és újra feltalálni önmagát, egyszerűen hihetetlen” – véli Stuart Bailey, a BBC rádió lemezlovasa valamint a brit rock biblia, a New Musical Express szerzője. „Nincsen versenytársuk. Ráadásul Bono személyiségének emberbaráti oldala, amely hitelessé teszi, hogy igazi hírességnek számít.”
A popzene szeszélyes világában Bono politikai ügyek iránti elkötelezettsége könnyű céltáblává teszi őt a gúnyolódók, valamint a nagyképűséggel és fontoskodással vádaskodók számára. Éppenséggel a zenekar sem mindig nézi jó szemmel, hogy Bono politikusoknál előszobázik. Amikor a választási kampány időszakában George W. Bushnál járt, hiába tárgyalt vele az adósság-elengedés és az AIDS elleni küzdelem kérdéseiről, The Edge, a zenekar gitárosa a sajtó számára is nyilvánossá tette, szerintük ez már sok, nem fér össze egy énekes szerepével.
A menedzser, McGuinness szerint viszont a politika legalább annyira része a zenész életének, mint a zene. „Bono számára a politika területén való tevékenykedés mély meggyőződésének köszönhető, és szinte második hivatásává vált. Úgy beszél a U2-ről mint a mindennapi munkájáról, de idejének a felét a saját szervezetének, a DATA-nak (Debt Aids Trade Africa) szenteli, amelynek keretében világszerte lobbizik kormányoknál a gazdag országok szerepét firtatva a szegény országok támogatását illetően.
