Hogyan pályázzunk?

tanácsok, tippek, buktatók a Pályázatblogon.

Ahhoz, hogy az uniós források valóban be tudják tölteni a nekik szánt gazdaságélénkítő szerepet és a lehető legtöbb ígéretes projektet vonzzák, a pályázati-támogatási intézményrendszer, illetve a közigazgatás egyéb szervezeteinek szoros együttműködése mellett a források megfelelő újraelosztása is szükséges. Ennek jó esetben valóban az újraelosztást kell jelentenie - egyrészt a vállalati szektor és egyéb kedvezményezetti kör között, másfelől pedig a nagyvállalati, illetve a kkv-kör között is.

A gyors és érdemi kormányzati reagálás feltétele az ország számára stratégiai jelentőségű, vagy ettől függetlenül sok munkáltatót foglalkoztató, elsősorban termelő tevékenységet folytató vállalkozások kiemelt, és kormányzati szinten koordinált kezelése.  De Magyarország nem engedheti meg magának például azt sem, hogy a pályázati feltételrendszernek megfelelő, jó projekteknek forráshiány miatt végül mégis elutasításban legyen része – különösen, mivel az ilyen esetekre a válságot megelőző évben, vagyis 2007 esetében is talált megoldást a kormányzat.
 
Dr. Márkus Csaba, a Deloitte szakértője kiemelte, abban, ahogyan a nagy beruházási és fejlesztési projektjeik megvalósításához nyúlnak, a vállalati szektort - és ezen belül különösen a nagyvállalatokat - ma háromféle, tipikus reakció jellemzi. Az egyik, hogy a cégek úgy ítélik meg, a nehéz időszak csupán átmeneti, rövid lefolyású lesz számukra - a biztos hátterű, ám évek múlva induló, vagy csak hosszú távon termőre forduló projektjeikre tehát a jelenlegi helyzet nincs kihatással. A projekteket ezért szerintük sem leállítani nem kell, sem változtatni nem szükséges rajtuk.

Nem példa nélküli, hogy egy vállalkozás a mai környezetet szerencsésnek ítéli, hiszen adott esetben a biztos finanszírozási (vagy pályázati) forrásai révén a finanszírozási nehézségekkel küzdő versenytársainál jóval kedvezőbb helyzetből indul. A másik tipikus, és igen gyakori vállalati reakció a beruházás és a projekt átalakítása, amire akkor szorul a vállalkozás, ha felismeri és belátja, hogy korábbi elképzelései reálisan nem teljesíthetők változtatás nélkül. Végül, a harmadik típusú reakció a beruházási projekt meghatározatlan idejű elhalasztása, amikor a vállalkozás az összes szempontot megvizsgálva arra a végkövetkeztetésre jut, hogy – például a szűkülő piacok miatt - nem éri meg elindítania, vagy befejeznie a beruházását.

A nemrég társadalmi egyeztetésre bocsátott kiírások tartalmi elemei közül elsőként egy alapvető változást érdemes kiemelni. A kiírásokban ugyanis jelentősen erősödött az előleg szerepe a cash-flow nehézségek kezelésére. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságfejlesztési pályázatok esetében az igényelhető előleg mértéke 40 százalékra emelkedett, míg a K+F pályázatok esetében az előleg és az időközi kifizetések összege együttesen akár a megítélt támogatás 90 százalékát is elérheti.

A Deloitte szakértője hozzátette, a második számottevő változás, hogy a nagyvállalatok számára is elérhető pályázatok esetében a pályázónak immár elegendő vagy csak az árbevételre, vagy csak a munkavállalók létszámára vonatkozóan vállalást tennie, ami jóval nagyobb mozgásteret biztosít az eddigieknél. A harmadik kedvező változás, hogy a pályázatoknál a vállalt árbevétel-növekedés helyett, immár akár százalékosan meghatározott - nagyvállalatok esetében például 10 százalékos mértékű - árbevétel-csökkenés is elfogadott. A módosítás alapvetően igyekszik megfelelni a jelenlegi gazdasági környezet diktálta feltételeknek, mégis kérdéses, hogy a rendelkezésre álló mozgástér elegendő lesz-e, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a mostani helyzetben nehéz reális üzleti terveket készíteni.

Újabb fontos könnyítés, hogy az eddig előírt, két lezárt üzleti év helyett immár elegendő 1 lezárt üzleti év is a pályázók számára. Az ötödik, egyértelműen pozitív módosítás, hogy a legalább 2 milliárd forint elszámolható költségű projekteket a hazai finanszírozású, egyedi kormánydöntésen alapuló támogatási rendszerből (EKD) az elképzelés szerint intézményesen is átirányítanák a társfinanszírozott, úgynevezett “kis EKD” kiírásba (GOP-2009-2.1.3). Itt kell megjegyezni azt is, hogy ez a kiírás ugyan potenciálisan nagyobb támogatási összeget biztosít a megvalósítandó projekt számára, mégis kevésbé rugalmas az EKD rendszeréhez képest - mondta dr. Márkus Csaba.Dr. Márkus Csaba a megoldandó kérdések között elsőként említette, hogy célszerű lenne, ha a társfinanszírozott pályázatokon elnyert támogatásokat – a támogatási intenzitások betartása mellett – a jövőben más állami támogatásokkal is kombinálni lehetne. A makrogazdasági körülmények előre nem látott megváltozása megnehezítheti számos, ebben a programozási időszakban, illetve a 2004-2006 közötti programozási időszakban pályázó cég árbevétel-vállalásainak teljesítését, ami jelentős számú támogatási szerződés módosításához fog vezetni. Fontos, hogy az intézményrendszer nemcsak megfelelően fel legyen készülve erre, hanem az is, hogy ezeket a szituációkat igyekezzen a kellő rugalmassággal kezelni – emelte ki másodikként a Deloitte szakértője.

Harmadik megfontolandó javaslatként Márkus Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben egyes nagyvállalati pályázati kiírások csak a hátrányos, illetve a leghátrányosabb kistérségű projektek számára biztosítanak támogatást, akkor nem célszerű a pályázók körét az exportorientált cégekre és beszállítókra korlátozni. A korlátozás azt jelenti ugyanis, hogy az exportpiacok beszűkülése, illetve esetleges összeomlása miatt a pályázótól megvonják annak a lehetőségét, hogy a belső piacra fókuszálva valósítsák meg fejlesztési projektjüket.

A Deloitte szakértője elmondta: kedvező folyamatokat indíthatna el, ha a pályázó vállalatok a jövőben divízió-, vagy üzletág-szintű vállalásokat is tehetnének – ennek oka pedig a nagyvállalatok működésében keresendő. Egy nagyobb vállalat az egyes piaci szegmenseket megcélzó projektjeire általában könnyebben vállal kötelezettséget, mintha ezt egy adott projekt miatt a cég egészére vonatkozóan kellene megtennie – tette hozzá.

Végül, de nem utolsó sorban, ötödik problémaként a szükségtelen korlátozó tényezőket említette, amelyek nehezen értelmezhető példája, hogy a per- és igénymentesség feltételei között továbbra is igényként szerepel a “tartós környezetkárosodás” ténye. Ez azt jelenti, hogy például a jogelődje által szennyezett ingatlant a jogutód vállalkozás hiába kármentesíti, az ezen a területen megvalósuló projekthez támogatást nem vehet igénybe. Ez a korlátozás jogilag nem támasztható alá, másrészt ellentétben áll a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakmai álláspontjával, illetve az EKD megfelelő szabályaival is.  Harmadrészt pedig indokolatlanul korlátozza az egyébként jó projektek megvalósítását – emelte ki dr. Márkus Csaba.