A rovat támogatója: HVG Extra Business
Business magazin HVG Extra Business 2017. június. 10. 10:41

USE unused: “Nem szeretnénk nagyon lebutított dolgokat csinálni”

Váratlan, de átgondolt döntésnek tűnik, hogy az egyik legsikeresebb magyar dizájner márka, a USE unused 13 év után megszűnik. Godena-Juhász Attila és Tóth András tulajdonosok döntésükkel a leplet is le akarják rántani a megváltozott divatiparról, amelyből szerintük csak úgy lehet kitörni, ha bezárják a boltot, és kitalálnak egy másfajta konstrukciót. Interjú.

HVG Extra Business: Egy hete jelentették be, hogy bezárnak. Hány olyan üzenetet kaptak, hogy ‘megőrültetek’?

Godena-Juhász Attila: Ezt például senki sem mondta.

HVG Extra Business: Pedig nem szokás egy sikeres, felívelő vállalkozásból kiszállni.

G-J. A.: Inkább sokkolta a hír az embereket, nem igazán számítottak rá. Sajnálták a döntésünket.

HVG Extra Business: De ők értették, mi állhat a döntés mögött? A Facebookon a márka megszüntetését a drasztikusan megváltozott piaci körülményekkel indokolták.

G-J. A.: Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtük, a célunk az volt, hogy dizájner minőségű ruhákat adjunk elérhető áron. Ez ma már egyre kevésbé megvalósítható. Az egyik ok, hogy tíz évvel ezelőtt a fast fashion (például a Zara) és a contemporary márkák (mint az Alexander Wang) között egy nagy lyuk volt. Mára ez a lyuk tele van, és ahogy nőtt a tervezők száma, úgy tolódott el a hangsúly minőségtől a fast fashion felé. Már a dizájnerektől is trendi, gyorsan fogyasztható, nem túl bonyolult dolgok kellenek, mert csak egy szezonig veszed fel. Ugyanakkor sok bolt is lett, ám a butiktulajdonosok nem igazán értenek a divathoz, nem látják a különbséget. Olyat keresnek, amit láttak az Instagramon, vagy valami hasonlót hozzá.

Az utolsó kollekció
Barna Bálint

Tóth András: A contemporary, ahol a USE unused márka is van, nagyon árérzékeny, a minőség egyre kevésbé számít. A rendszer olyan irányba megy, ami nekünk nem szimpatikus, és nem szeretnénk nagyon lebutított dolgokat csinálni.

HVG Extra Business: Akkor a klasszikus értelemben vett divatipar haldoklik?

G-J. A.: Nem, hanem teljesen megváltozik. Kezdetben az volt a víziónk, hogy úgy építünk brandet, ahogy a nagyok csinálták. Ha visszagondolunk a kilencvenes évekre, akkor csak állócsillagok voltak. Ha valaki egy kicsit szexibben akart öltözködni, akkor megvette a Diort, aki meg minimalistát keresett, az az Armanit. Tudni lehetett, melyik brandtől mit várhat az ember. Most az van, hogy a nagy márkák is kétévente változtatják az arculatukat, kétévente cserélik a tervezőiket. Ők is keresik a kapaszkodókat, mert a fogyasztónak mindig valami új és más kell.

HVG Extra Business: Ezek szerint nem hirtelen döntésből szűnik meg a márka.

T. A.: Ez egy hosszú folyamat volt, szezonról szezonra jöttek szembe a nehézségek, és egy idő után betelt a pohár. A fast fashion térhódítása mellett a másik probléma a gyártás volt. Főleg az európai könnyűipar haldoklása, mivel mi az alapanyagokat Európából vásároljuk, de Magyarországon gyártatunk. Nagyon sokszor futottunk bele, hogy vásároltunk Olaszországban egy alapanyagot, de később kiderült, hogy az valójában Kínából származott. A különbség annyi, hogy ha egy olasztól megrendelsz egy anyagot, akkor az egy hónap múlva legyártja és leszállítja. A kínai anyag esetében a távolság miatt ez 12 hét. Csakhogy ezt nem közlik előre, hanem azt sumákolják, hogy megnövekedett a gyártási idő. Ráadásul amikor a kollekcióinkat kivittük az egyik fő piacunkra, Kínába, akkor szembesültünk azzal, hogy ugyanazt az anyagot használják a helyi tervezők is. Tehát ugyanazt adtuk európai tervezőként, amit amúgy a helyiek is használnak. Plusz a magyarországi varratás sem egyszerű a munkaerőhiány miatt.

G-J. A.: Nem működik az a rendszer, hogy Magyarországról, európai anyagokból a világban nagybani modellben értékesítsünk. A három tényezőből egyet minimum fel kell adni. Tudjuk, hogy más magyar dizájner márka is küzd ezzel a problémával, mindenki keresi a megoldást. Mi arra jutottunk, hogy az egész cég szerkezetét drasztikusan fel kellett volna rúgni, és mindent megváltoztatni, amihez teljesen más anyagi igény kellett volna. Ehhez kerestünk befektetőt, tárgyaltunk is, de végül nem sikerült megállapodnunk.

Barna Bálint

HVG Extra Business: Mennyire tőkeigényes az a szektor, ahol a USE volt?

T. A.: A felsorolt problémák miatt nagyon sokáig áll benne a pénz. A jelenlegi contemporary fashion 8-10 hónapos periódussal számol, ezért kell a nagytőke. Az anyagvásárlástól számítva egy év telik el addig, míg pénzt lát az ember belőle. Meg kell finanszírozni a rendelés alapjául szolgáló mintakollekciót, ami tízmilliós, majd leadják a rendelést, ami akár százmilliós költséggel is jár. Aztán egy év múlva az értékesítéssel hozzájutsz a pénzhez.  

HVG Extra Business: Hogyan tudták ezt finanszírozni?

G-J. A.: Először 2006-2007 magasságában léptünk ki külföldi piacra, de két év után nem tudtuk finanszírozni, így visszaléptünk a magyar viszonylatokba. Négy éve szállt be több százmillióval egy kockázatitőke-befektető, és akkor léptünk újra a wholesale értékesítés felé. Ám addigra a piac is telített és nehezebb lett, mi pedig a korábbi tapasztalatainkra alapoztuk az üzleti tervet és a pénzmennyiséget is. Ami már nem volt elég. De félreértés ne essék, nem buktunk bele. Két szezonnal ezelőtt megdupláztuk a bevételünket, és azóta 30 százalékos növekedést produkáltunk. Nem azért hagyjuk abba, mert nem lenne benne fejlődés, hanem mert a szerkezet már nem jó.

HVG Extra Business: Az átlagember a divattervezők életéből a pénzt és a csillogást látja, ám szakmabeliek szerint fizikailag és lelkileg is megterhelő. Hogyan bírták az elmúlt 13 évet?

T. A.: Egyszerre három kollekción dolgozunk. Tervezzük azt, ami fél év múlva kerül a boltokba, van egy aktuális, amit éppen értékesítünk, és egy, ami éppen gyártás alatt van. Tizenhat alkalmazottal csináltuk ezt, főként az üzleti menedzsment volt nehéz, mert jó menedzserben iszonyatos hiány van. A misszió, ami hajtott minket, ami miatt képesek voltunk tizenórákat dolgozni, a megkeresett pénzt visszaforgatni a cégbe, kezd megkopni.

HVG Extra Business: Felröppent a pletyka, hogy elválnak útjaik. Mit fognak csinálni a jövőben?

T. A.: Együtt maradunk ebben az iparágban, de más szegmensben. Vagy egy hasonló szegmensben teljesen más konstrukcióval. Olyanokban gondolkodunk, ami nem igényel több száz milliós előfinanszírozást, nem áll benne a pénz egy évig.

G-J. A.: Nem akarunk belehalni ebbe a szakmába. Mi is emberek vagyunk, még ha egy évtizeden keresztül úgy is éltünk, mint a droidok. De a tervünk egyelőre még nem publikus.

HVG Extra Business: Magyarországon maradnak?

T. A.: Nem valószínű. Nagyon szeretjük az országot, és élhetőnek tartjuk. Budapest a kreatív emberek számára vonzó, megvan a közeg, a város emberi léptékű, és sok szempontból olcsó. De közben vannak olyan érzékszerveink, amelyeket nem stimulálja a város.

Neizer Anita cikke a HVG Extra Business közreműködésével készült. Kíváncsi, hogyan segíthetik karrierjét vagy cégének sikerét a történetek, és hogyan aknázzák ki a sztorik erejét a profik? Keresse az újságárusoknál a magazint, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel!

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!

Kult Balla István, Németh Róbert 2024. november. 30. 20:00

„Ez az első olyan lemezanyag, aminek az írása közben józan voltam” – Analog Balaton-interjú

„A leszaromság is abból jöhet, hogy csináljuk, amit szeretünk, és nem kell magunkat megerőltetni” – írja le a nemrég Repedés című albummal jelentkező Analog Balaton a hozzáállásukat a világhoz. Szomorú-e a mai popzene? Milyen volt a tagok – Zsuffa Aba és Vörös Ákos – híres Kinizsi utcai albérlete? Miben más józanul dalokat írni, mint a korábbi gyakorlat? Interjú.