Csak idén fizettük vissza a nyugdíjreformra felvett hitelt
Csak idén, alig néhány hónappal a Fidesz-kormány magánnyugdíjpénztári befizetéseket érintő döntése előtt fizette vissza Magyarország azt a világbanki hitelt, amelyet még 1998-ban vett fel a kormány a magánpénztárakat is bevezető nyugdíjreform finanszírozásához.
Még a Horn-kormány idején, 1998 áprilisában született meg az a hitelszerződés, amelynek keretében a Világbank 150 millió dolláros (az akkori jegybanki középárfolyamon hozzávetőleg 31,7 milliárd forintos) hitelt biztosított Magyarországnak a nyugdíjreform finanszírozásának biztosítására. A hitelkeret – amelyet Public Sector Adjustment Loan (PSAL) elnevezéssel említenek a világbanki iratok – teljes összegét 1998. június 24-én hívta le a kormány.
Csak júliusban fizettük vissza
A hvg.hu kérdésére az Államadósság Kezelő Központnál (ÁKK) elmondták, hogy a fix kamatozású hitel kamatlába 6,4 százalék volt. Az ÁKK szerint a hitelt a hároméves türelmi időszak lejárta után 18 részletben törlesztettük, az elsőt 2002. január 15-én, az utolsót pedig csak idén július 15-én fizettük ki, alig három hónappal azelőtt, hogy a Fidesz-kormány a nyugdíjreform visszafordításáról, illetve a magánnyugdíjpénztári vagyon állami rendszerbe való átcsatornázásáról döntött. A 12 éves futamidő alatt a magyar állam kamatkiadása összesen 74,4 millió dollár volt.
A világbanki hitel egy úgynevezett policy hitel volt, aminek az a lényege, hogy a hitelben részesült kormány a meghatározott szakmapolitikai célok keretei között szabadon használhatja fel a kapott összeget – közölték az ÁKK-nál. Az 1998-as hitelmegállapodás úgy fogalmaz, hogy a 150 millió dollár a magyar kormány átfogó nyugdíjreformmal kapcsolatos kiadásainak fedezéséhez nyújt támogatást.
„A gyorsan lehívható hitel a makrogazdasági stabilitást volt hivatott biztosítani a kormány reformprogramjának megvalósítása idejére. A nyugdíj- és egészségbiztosítási alapok összességében a teljes hitelnek közel egyötödét használták fel közvetlenül” – tették hozzá az államadósság kezelő központnál. A Világbank az 1990-as években „szerette hitelezni” Magyarországot, a PSAL-hitelkeret pedig nem volt több, mint általános devizafinanszírozási forrás – mondták a hvg.hu-nak az 1998-as megállapodást és a Világbank finanszírozási gyakorlatát közelebbről ismerők.
Mégsem kell a második pillér?
„Ez az első átfogó nyugdíjreform Közép- és Kelet-Európában, amely mértékadó lesz majd a többi átmeneti gazdaságnak” – mondta az 1998-as hitelmegállapodás előtt kiadott sajtóközleményében a világszervezet csoportvezetője, Jean-Jacques Déthier. „Jelentős előrelépést jelent a korábbi rendszerekhez képest és képes kell legyen megvédeni a nyugdíjasokat, miközben nagymértékben javítja a költségvetési számlákat.”
A Világbank 1990-es évek közepén megfogalmazott ajánlásai a tőkefedezeti finanszírozás szerepének növelését szorgalmazták a nyugdíjrendszerekben, valamint a nyugdíj egyes funkcióinak elkülönítését javasolták a nyugdíjrendszer pilléreinek szétválasztásával – foglalta össze nemrégiben megjelent elemzésében a Századvég Gazdaságkutató.
A Századvég viszont egy másik tanulmányra hivatkozva hozzáteszi, hogy a Világbank többek között túlbecsülte a tőkefedezeti rendszerek bevezetésétől várt gazdasági hasznokat és nem sikerült tudatosítania a kormányzatokban, hogy a tőkefedezeti rendszerre való fokozatos áttérés rendkívül fegyelmezett költségvetési politikát igényel. Az elemzés szerint a szervezet ezen kívül nem mérte fel azt sem, hogy a többpilléres rendszer sikerkritériumait – a kiszámítható és fenntartható gazdaságpolitikát, a fejlett pénzügyi rendszert és a megfelelő szakmai és intézményi felkészültséget – az adott ország kormánya mennyiben képes és hajlandó teljesíteni.
A kelet-európai nyugdíjrendszerek úgy tudnának a legjobban megbirkózni a demográfiai változások miatt egyre jobban rájuk nehezedő teherrel, ha az időskori megélhetési juttatások stabilizálása mellett minél jobban ösztönöznék az egyéni megtakarításokat - jelentette ki a Világgazdaság szerint november végén Indermit Gill, a Világbank európai és a közép-ázsiai régióért felelős vezető közgazdásza.
„A döntéshozóknak olyan megoldásokat kell találniuk, amelyek nemcsak a következő három, hanem a következő 100 évre is jók lesznek” - jelentette ki a lap szerint a szakértő, aki hozzátette, hogy egy hatékony és fenntartható nyugdíjrendszernek az első (azaz az állami nyugdíjrendszer) és a harmadik pillér (önkéntes nyugdíj-megtakarítások) kombinációjára kell épülnie.