2010. augusztus. 02. 09:09 hvg.hu Utolsó frissítés: 2010. augusztus. 01. 09:20 Itthon

Bajnaiék kódexében bízik a Fidesz-kormány

A Fidesz tavaly még hevesen támadta a banki magatartási kódexet, mondván: az semmire sem segítség, törvényekkel kellene szabályozni a pénzintézetek működését. Ma viszont az Orbán-kormány éppen ettől a kódextől várja, hogy a bankok és biztosítók ne hárítsák át ügyfeleikre a bankadó költségeit.

„Komoly, felelősségteljes kormány hozzányúlna azokhoz a törvényekhez, amelyek a bankok, hitelintézetek működését szabályozzák” – Koszorús László fideszes országgyűlési képviselő tavaly még ekként tolmácsolta a Fidesz véleményét a Bajnai-kormány alatt megszületett banki magatartási kódexről. A Fidesz álláspontja akkor egyértelmű volt: a kódex fabatkát sem ér. Ma már a jelek szerint nem így gondolják, hiszen az Orbán-kormány – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) új vezetésével együtt - most ettől a kódextől várja a csodát. A Nemzetgazdasági Minisztérium és a PSZÁF is azt állítja, részben a kódex lesz a garancia arra, hogy a bankok és biztosítók a bankadó költségeit ne hárítsák át az ügyfelekre – törvényi garanciákat ugyanis külön erre nem alkottak. A törvényjavaslat  azért nem tér ki az adó áthárításának szabályozására, mert a korábban elfogadott banki magatartási kódex ezt garantálja – érveltek a hvg.hu megkeresésére a Nemzetgazdasági Minisztériumban.

Csakhogy a kódexben sehol sem szerepel, hogy a pénzintézet ne növelhetné termékeinek, szolgáltatásainak díját, ha netán különadóval sújtanák. Épp ellenkezőleg: a kódex lehetőséget ad arra, hogy egy-egy pénzügyi szereplő a jogi, szabályozási környezet megváltozása nyomán egyoldalúan változtasson például a hitelkamatokon. Magyarán az amúgy sem rózsás helyzetben lévő devizahitelesekre hárítsa át a bankadó költségeit.

A PSZÁF viszont azzal érvel, hogy a kódex szerint a kamat-, díj-és egyéb költségeket csak akkor változtathatja meg a pénzintézet, ha a szabályozói környezet mellett a pénzpiaci feltételek, a makrogazdasági környezet és az ügyfelek kockázati megítélése is változik, együttesen.  „Amennyiben tehát a makrogazdasági helyzet és az ügyfélkockázat a következő időszakban nem romlik, sőt kedvezően változna, ez az együttesen vizsgálandó okok nagyobb részében egyáltalán nem negatív végeredményként, sőt adott esetben inkább pozitív „szaldóként” jelenik meg. Ez tehát nem indokol egyoldalú kedvezőtlen kamatmódosítást a pénzpiaci szereplők részéről” – magyarázta a hvg.hu-nak Binder István, a PSZÁF szóvivője.

Ám mindez úgy is "lefordítható", hogy ha rosszabb lesz a makrogazdasági környezet és az ügyfélkockázat is romlik, akkor egészen nyugodtan megtehetik a biztosítók és a bankok, hogy a bankadót az ügyfeleken „hajtják be”. Igaz, ezt akár most is megtehetnék, hiszen a kódex nem kötelezi őket az égvilágon semmire. Kétséges, hogy ezzel éppen az a kabinet ne lenne tisztában, amelyik ellenzékben éppen gyengesége miatt támadta a kódexet, hangsúlyozva, hogy az nem törvényi erejű.

A PSZÁF most azt ígéri, hogy "felügyeleti eszközeivel mindent megtesz annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmények ne hárítsák át a bankadót az ügyfeleikre". De vajon az ügyfél (és a felügyelet) honnan fogja tudni, hogy ha egy pénzintézet valaminek felemeli a díját, akkor azt a bankadó miatt tesz-e meg vagy sem? Erre a kérdésünkre a PSZÁF azt felelte, hogy "folyamatos monitoring tevékenysége, illetve az esetleges előírt adatszolgáltatási kötelezettségek megfelelő alapot adnak arrra, hogy a változásokról és azok okairól is képet kapjon a Felügyelet".

Miközben a kormány ígéri, mindent megtesz annak érdekében, hogy a bankok ne háríthassák át az ügyfelekre a különadó költségét, több szakértő is úgy véli, az adó egy részét végső soron a kliensek fizetik majd meg. A kérdés csak az, mennyit. A Költségvetési Tanács szerint a bankok a rájuk eső 130 milliárdnyi bankadóból 80 milliárdot az ügyfeleikkel fogják megfizettetni, elsősorban a lakossági hitelfelvevőkkel. Vannak, akik szerint minden ügyfél fizetni fog, miután a pénzintézetek a költségeket "szétporlasztva" hárítják majd rá a kliensekre. Azaz a "behajtás" több terméken keresztül jelenik majd meg: a pénzintézetek többet kérhetnek majd a számlanyitásért, magasabb lesz a számlavezetés díja, emelkedhetnek az utalás, a bankkártyával történő vásárlás és a pénzfelvétel tarifái is.

A bankoknak természetesen eszük ágában sincs azt kommunikálni, hogy a költségeket az ügyfelekre tolják, hiszen ezzel maguk alatt vágnák a fát. Nem véletlen, hogy Erdei Tamás, a Bankszövetség elnöke is azt hangsúlyozta egy interjúban, idén biztosan nem fogják ügyfelekre terhelni az extraadó költségét, ezért ebben az évben tartalékaikkal, illetve tőkéjükkel szemben kell azt leírniuk. Ám ehhez Erdei azt is hozzátette, hogy ha középtávon fennmaradna az adóteher, akkor elkerülhetetlenné válna, hogy beépüljön a költségek közé. Azaz itt már szó sincs arról, hogy a banki magatartási kódexnek bármilyen visszatartó ereje lenne ezen a területen.

Bárhogy is lesz, a kormány rövid távú érdekeinek tökéletesen megfelel a brutális mértékű bankadó. Időt lehet vele nyerni, a választópolgár közben nem érzi a "szagát", ha pedig a pénzintézetek ügyesen hajtják be a költségeket, akkor jó esetben még az "ízét" sem a közvetett megszorításnak. Ha a terhet netán látványosan az ügyfelekre hárítják, az emberek nem a kormányt, hanem a bankokat fogják szidni. Nem véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc is hasonló módon próbált időt (és pénzt) nyerni 2004-ben egy jóval kisebb összegű bankadó bevezetésével, igaz, neki nem sikerült. Akkor az OTP feje, Csányi Sándor azzal fenyegetőzött, hogy bankja az intézkedésre válaszul legnyereségesebb tevékenységeit kiviszi az országból. Hasonló bejelentést most nem tett, sőt, jelezte: kell a bankadó.

Hirdetés