Budapesti Mahler Ünnep 2008
Művészeti vezető: Fischer Iván
Szeptember 6-11., Művészetek Palotája

Birgit Remmert. Telitalálat volt a felkérése © Gramofon

Idén három zenekari koncert és egy dalest várta a hallgatót; Matthias Goerne dalestje azonban a művész megbetegedése miatt sajnos elmaradt. Egy beugró szólistát még csak találni huszonnégy óra alatt, de egy komplett dalműsort előteremteni szinte megoldhatatlan feladat – ez még olyan, a kamaramuzsikában évtizedek óta bejáratott helyen sem megy, mind a vorarlbergi Schubertiade. Goerne néhány évvel ezelőtt Schubert A téli utazás című ciklusát adta elő a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Nem kevesen várták az idei programot, amelyben Mahler Gyermekgyászdalai mellé Beethoven- és Sosztakovics-dalokat sorakoztatott volna föl. Majd legközelebb.

Az első és második zenekari hangverseny ugyanazzal a műsorral volt hallható; ezek szolgáltak a magyar szerzők – kifejezetten erre az alkalomra komponált – darabjainak bemutatására. A Budapesti Fesztiválzenekar – a Mahler Ünnep ötletadója és koncepciózus kivitelezője – minden évben felkér magyar komponistákat, hogy adjanak új művet az együttesnek, amelyet erre az alkalomra mutathatnak be. Mahler csak az inspiráció forrása, nem kell feltétlenül hozzá vagy valamelyik darabjához kapcsolódni a friss alkotásnak, de Tihanyi László Mahler csodakürtje című darabja az első, 2005-ös ünnepen a hódolatot kétszeresen, címben és tartalomban is jelezte. Azóta Láng István, Gyöngyösi Levente, Vajda János kompozíciói hangzottak el. Idén Csemiczky Miklós Scherzo all’ongarese-je és Dubrovay László Magyar rapszódiája hangzott el. A szerzők szándéka világos: a magyar zenei hagyományban gyökerező motivikának a korszellemnek megfelelő megjelenítése egy olyan társadalmi közegben, amely éppen nem kedvez a konstruktív múltidézésnek.

A koncert második részében Mahler III., d-moll szimfóniája hangzott el. A nyár, az öröm diadalát hirdeti ez a monumentális alkotás, a nyárutón még tomboló kánikula talán ezért maradt még néhány napig a Kárpát-medencében. Ez a darab a fa- és rézfúvósok parádéjával örvendeztette meg a közönséget, a második részben pedig Birgit Remmert, a Magyar Rádió Gyermekkara és a Magyar Rádió Énekkarának női szekciója nagyszerűen teljesítette vokális feladatát. Fischer Iván – az ünnep művészeti vezetője – mindig kitűnően választ hangot előadásaihoz, de arra is figyel, hogy az énekes személyisége, stílusa pontosan passzoljon a mű légköréhez. Birgit Remmert fölkérése is telitalálatnak bizonyult.

A harmadik zenekari est első részében az együttes vonóskara ült a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára, hogy Schönberg A megdicsőült éj című darabját eljátssza. A több évtizedes, aprólékos munka fényes bizonyítéka volt ez az interpretáció: áttetsző, hajlékony, egynemű hangzás, ezernyi árnyalattal. Aki eddig ódzkodott Schönbergtől, most megszerethette, utat találhatott hozzá. A Dal a Földről című szimfonikus alkotás következett a szünet után, két vendégszólistával. Az amerikai tenor, Robert Dean Smith ezúttal halványabbnak mutatkozott, mint korábbi budapesti fellépésein. Az est meglepetése a holland mezzo, Christianne Stotijn volt: a hanganyag és az előadói személyiség egyaránt izgalmas, a technika pedig még csiszolható.

Idén szimpóziumot is tartottak. Franz Willnauer, a jeles kutató nemcsak a programfüzet számára adott egy tanulmányt, élőben Mahler Mozart-előadásmódjáról tartott előadást. Az idei kiállítás – ismét a párizsi Mahler Archívumból kölcsönözve – is ezt a témát dokumentálta. A szimpózium másik előadója, Heidi Aitenbichler a szövegkönyvek oldaláról vizsgálta Mahler Mozart-felfogását.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely