A Zempléni Fesztivál programjai
augusztus 16-17., Sárospatak, Pusztafalu, Füzér

Szolid városi értelmiségiek – egyelőre itt megfizethető a szállás és a koncertjegyek ára – és a külföldiek közül is a középréteg alsó szegmensébe tartozók keresik föl Zemplént a fesztivál idején. És egyre több a helyi érdeklődő. Eső miatt program idén nem maradt el, három alkalommal kellett zárt helyre irányítani egy-egy műsort. Ez kicsit kényelmetlen, mert a szabad terekkel azonos befogadóképességű, megfelelően fölszerelt terem nincs még egyik településen sem. A gyors költözködés macerás dolog. Egy-két zökkenővel azonban minden működik – nem csoda, hiszen a szervező Interkultur Kht. fantasztikus rutinnal bír, ez az összeszokott csapat volt néhány héttel ezelőtt Grazban a gigantikus kórusolimpia társszervezője.

Szép is lenne egyszer mind a tíz napot végigélvezni… Ám a recenzensnek az utolsó két nap jutott, két izgalmas nap, amelyben azért észlelhető volt az egész keresztmetszete. Fölülhetett például a kirándulóbuszra, amely szép napsütésben gördült ki Sárospatakról, és sűrű esőben ért a Hegyközbe. Pusztafalu, ez a zsákfalu először kapcsolódott be a fesztiválba. És épp a grazi olimpia aranyérmesét, a pécsi Bartók Béla Férfikart fogadta szívesen. A református templom akusztikája éppen egy ekkora kórusnak való; a műsor Palestrinától Schuberten át Kodályig adott szép áttekintést. Lakner Tamás vezényletével a pécsiek igazolták, hogy második érmüket is okkal nyerték. Jó magyar szokás szerint sajnos olyasmibe is belekaptak, amihez nem értenek: a „beékelt” két tenorária az előadásmódot tekintve a kocsmába illett volna. A falu hagyományőrző kórusa egy helyi nótával, utána puha pogácsával és egy-egy nyeletni illatos és sima szilvapálinkával vendégelte meg az egybegyűlteket.

Pusztafaluról már jól látszik a füzéri vár, ahová Stravinsky A katona története című kisoperáját tűzték ki. Az ördög és a katona ironikus története úgy került ide, hogy Bogányi Tibor csellista és karmester megvett egy öreg házat Füzéren, felújította, és nagyobb részt itt él. A katona történetét pedig „belobbizta” a Várnapok eseményei közé és a fesztiválra is. Ezt a produkciót a műemlék jellegű pajtába menekítették: mire az előadás jókora késéssel elkezdődhetett, nagy számú érdeklődő gyűlt össze. A zenészek, Kelemen Barnabás, Klenyán Csaba, Jankó Attila, Devecsai Gábor, Káip Róbert, Schweigert György és Zombor Levente jókedvű és mégis elmélyült muzsikálása Bogányi vezényletével szinte megbabonázta a hallgatóságot. A csúszás miatt Sárospatakon már csak a Művelődés Háza nyitott ajtajában szorongók számbavételére volt módunk: a Carmina Burana-rajongók a tágasabb pataki várudvarról ide kényszerültek.

Másnap este a református templom terét is pótszékezni kellett a záróhangversenyen, amelyet Rost Andrea és az egykori fesztiválalapító Liszt Ferenc Kamarazenekar adott. Az énekesnő Pergolesi Stabat Materének két és Mozart c-moll miséjének egy részletét a hely szellemétől és a zenekar finom játékától ihletetten szólaltatta meg. A Liszt Ferenc Kamarazenekar erősen kezdett: egy slágernek aligha mondható darabbal, Schubert vonósötösének zenekari változatával. Ez a mű nem a bécsi biedermeier, a bájos kisasszonyok légkörét hozza, hanem azt a zord fenséget, amely Beethoven kompozícióiban teljesedik ki. Szépséges búcsú volt. Sok reménnyel és sok feladattal távoztak a szervezők is, mert az ő dolguk – bárhogy is alakuljanak a körülmények – megőrizni és fejleszteni a fesztivál értékeit, és teret nem engedni az ócskaságnak. Egyre több „illetékes” hangoztatja, hogy 2009 Magyarországon a kulturális turizmus éve lesz. Érdemes időben tisztázni, hogy akik majd a forrásokról, a helyszínekről, a kapcsolódó szolgáltatásokról határoznak, mit is értenek kultúrán? Úgy tapasztaltam, Zemplén lakói és vendégei a minőséget preferálják. Figyeljenek rájuk!

Albert Mária
Gramlofon Zenekritikai Műhely