- "A Hírbehozó egy newsblog. Magyarosan: hírblog. Még magyarosabban: egy olyan napló a világhálón, amiben híreket, meg minden hasonlót olvashatsz. Gyakran kommentálva, kiegészítve, merő szubjektivitással nyakon öntve. Tehát, semmi különös" - írod szájtajánlódban. Semmi különös, a szavazatok alapján azonban mégis szeretik az emberek. Szerinted mi a vonzereje oldaladnak?

- Tényleg semmi különös. A hivatalos média szerkesztett, szűrőkön átmosott, kimért híradásai sok olvasó számára nem annyira vonzóak. A hírblogok szabadabban fogalmaznak, közvetlenebbek, ha tetszik, öntörvényűbbek. Mindenki a maga szerkesztője, tehát a leírtak sokkal közelebb állnak az író észjárásához, mint egy újságícikk vagy -hír esetében. Persze a hírblogok idehaza még ismeretlenek, így ez egyelőre csak kevesek által érzékelhető különbség.

- Az önszerkesztés nem veszélyes néha? Se a tartalomnak, se a nyelvi megfogalmazásnak nem árt, ha többen látják az írást megjelenés előtt. Nem érzed néha azt, hogy, „hú, de megmutatnám ezt valakinek, mielőtt publikálom”?

- Nyilván az ember több hibát követ el egyedül, mintha publikálás előtt ketten-hárman még átolvasnák a bejegyzést. Én azért elég rigorózus vagyok e tekintetben: a helyesírásra és a stilisztikára is próbálok odafigyelni. Mindig átolvasom az adott szöveget, és ha kell, javítom. Az írás hevében az ember hajlamos félregépelni vagy eltévedni egy mondatban alany és állítmány között. Persze én sem veszek észre minden hibát, de az olvasók azért résen vannak, és azonnal le is csapnak, ha van mire. Náluk jobb szerkesztő nem kell. Ez így működőképes.

- Egyetlen szerző nem írhat egyszerre mindenről. Mi alapján döntöd el, mi kerüljön ki a Hírbehozóra? Gyorsabb, lazább, szemfülesebb vagy egyszerűen csak másabb akarsz lenni a hivatalos médiánál?

- A hírblog nem arra való, hogy versenyezzen a nagy hírportálokkal gyorsaságban vagy hírmennyiségben. A Hírbehozó is úgy működik, hogy megpróbál a mainstream hírdömpingen kívül érdekes témákat feldolgozni. Persze vannak olyan hírek is, mint például a londoni merényletsorozat, amiről szintén írnak az ilyen blogok, de végtére is a blogoknál - így a hírblogoknál is - elsősorban a stíluson, a témakezelésen és témaválasztáson van a nagyobb hangsúly. Emellett sokszor alternatív hírforrásokat használok az unalomig ismételt MTI- vagy Reuters-hírek helyett. Így könnyebb szemfülesnek is lenni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a blogger gondolkodása fele annyira sem tudatos, mint, mondjuk, egy újságíróé vagy szerkesztőé. Több múlik a megérzésen és az ízlésen is.

- Mit értesz azon, hogy nem tudatos? A Hírbehozó kategóriái, visszatérő sorozatai nem arról árulkodnak, hogy vaktában lövöldöznél. Soha nem érzel nyomást, hogy "most már három napja csak tudományos anyagokat löktem, ideje lenne egy kis belpolitikát is felrakni"? Általánosabban fogalmazva: mindig szórakozás a blog frissítése? Nem válik egy bizonyos idő és bizonyos nagyságú olvasótábor után kényszerré (ne adj isten nyűggé) a folyamatos publikálás?

- Megtehetem, hogy egy hétig csak e-marketinges kutatásokról írok, mert éppen ezek érdekelnek. A hivatalos médiában ez elképzelhetetlen. Én kizárólag akkor és olyan témákat írok, amik érdekelnek, foglalkoztatnak. Volt egy hét, amikor - ha jól emlékszem - egyáltalán nem írtam semmit. Akkor egyéb dolgok foglalkoztattak, vagy másik blogba írtam. Semmiféle erőszakot, kényszerességet nem éreztem a dologban, egészen addig, amíg nem írt egy ismerős, hogy "jesszus, te nyerted a zsűri díját", majd másnap a közönségdíjat is. Utóbbit követően éreztem szükségét, hogy újra végiggondoljam ezt az egész blogolás dolgot.

- Ez további bővítést jelent? Te milyen típusú blogger vagy? Beengednél-e vendégbloggereket az oldaladra, vagy marad egyszemélyes hobbioldal a Hírbehozó? Netán szép lassan főállású hírbloggerré válsz, egy hirdetésekkel és egyéb szolgáltatásokkal megpakolt oldal gazdájává? Sok kérdés, a lényege: milyen lehetőségeket látsz a blogban – és itt nem csupán a Hírbehozóra gondolok. Befuthat-e Magyarországon is egy blog üzleti vállalkozásként?

- Szerintem a blog egy olyan médium, amiben kifejezetten sok lehetőség van. Nyugaton már ma is gyakorol egyfajta médiakontrollt, egy része beépült a hivatalos médiába, népszerű. Vannak újságírók, akik felmondtak neves munkahelyükön, hogy kizárólag a blogjukból, blogjuknak éljenek - a legújabb sztárokról, a Boingboingról, a Gawkerről vagy Stephanie Kleinről nem is beszélve. Magyarországon ez egy kicsit máshogyan lesz, de a tendenciák azért egy irányba mutatnak.

- Csakhogy amíg egy angol nyelvű blogot elolvasnak Magyarországtól kezdve Németországon át az Egyesült Államok hatalmas piacáig, addig egy magyar nyelvű blognak igen szűk a mozgástere.

- Igen, ezért mondtam, hogy Magyarországon máshogyan zajlik majd ez az egész. Viszont a másik oldalon: nem is lehet akkora a verseny idehaza, mint, mondjuk, az amerikai blogpiacon, ahol már ma is milliós nagyságrendekben működnek webnaplók.

- Te nézettségfüggő vagy? Fontos neked, hogy mennyien olvassák írásaidat, mennyi visszatérő látogatója van a blogodnak?

- Szerintem mindenkit érdekel, hányan nézik a blogját. A Hírbehozót egyre többen követik, ami nekem jó érzés.

- Számít valamit a Golden Blog-elismerés?

- Örülök neki, persze. Igazából azt tartom jónak, hogy a szakmai zsűri és a közönség egy véleményen volt a Hírbehozó esetében. Ez nagyon ritka, de kívánatos együttállás.

- A díjjal óhatatlanul rád irányul az emberek figyelme. Egyrészt, ugye, keresik, mitől ez a legjobb hírblog – és ilyenkor az emberek mindig kritikusabb énjükkel közelednek a vizsgálat tárgyához -, másrészt pedig ott a kérdés, meddig lehet inkognitóban maradni.

- Igen, az elején is erről beszéltem, hogy egy-két dolgot a díj(ak) kapcsán át kell gondolnom. De azért a blog személyes, vagyis senki sem tud kibújni a bőréből. Úgy értem, nem valószínű, hogy holnaptól kevesebb idegen szót vagy trágár kifejezést használnék, és nem hiszem, hogy az érdeklődésem a jövőben egy vélt közérdeklődés szerint alakul majd. Másrészt vannak, akik hirtelen ellenségesek lettek, de ezt nyilván nem lehet elkerülni. A másik felvetéshez csak annyit: szerintem egy igazi blogger anonim. Ez egyrészt szabadságot ad az íráshoz, másrészt a dolgot egy értelmes mederben tartja. Vagyis inkább praktikus okai vannak.

- Akkor az eredményhirdetésen se számítsunk rád? Éppen nyaralni fogsz?

- Már ezt az interjút is soknak érzem, egy díjátadón meg kifejezetten hülyén érezném magam.