Jóval alaposabban át kellene gondolnunk a paksi bővítést, és akkor jóval kevesebbszer lepődnénk meg, például az olyan dolgokon, hogy úgy felmelegszik a Duna, ami miatt vissza kell fogni a termelést – derült ki azon a háttérbeszélgetésen, amit a Másfélfok klímaügyi szakportál szervezett Baloghné Gaál Zsófia környezetmérnök, környezetvédelmi szakértővel, a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozatának alelnökével, aki egyben a kamara Tolna Megyei Környezetvédelmi Szakcsoportjának is elnöke.

Az atomerőmű villamosenergia-termelését az elmúlt hetekben – a hatalmas zivatarokat és árhullámokat hozó hidegfront előtti hőségriadós időszakban – többször is csökkenteni kellett, hogy tartani tudják a rájuk vonatkozó rendeletben megszabott hőmérsékleti határértékeket a Paks alatti folyószakaszon. A szabályok szerint ezen az 500 méteren nem haladhatja meg a 30 Celsius-fokot a Duna vizének hőfoka, az atomerőmű ezért 29,5 Celsius fokos vízhőmérsékletnél elkezdi letekerni a teljesítményt: minden plusz 0,1 foknál 80 megawattal csökkentik a teljesítményt.

Mindez azt eredményezte, hogy júliusban három alkalommal is alacsonyabb teljesítményre kellett kapcsolni: július 13-án 240, 18-án 320, 19-én pedig ismét 240 megawattal kellett visszavenni a blokkokat. Bár az atomerőmű akkor jelezte, hogy olyan technológiák és tartalékok állnak a rendelkezésükre, amelyekkel akár az átlagosnál 90 százalékkal alacsonyabb vízhozam, és magas vízhőmérséklet mellett is biztosítható lenne a hűtés, a lépések nyomán ismét előtérbe került a kérdés:

vajon a klímaváltozás okozta felmelegedés nyomán immár a paksi atomerőmű energiatermelése is időjárásfüggővé válik a megújuló – napelemes és szélerőműves – módokhoz hasonlóan, és ha igen, mit tudunk mindezzel kezdeni?

Ezt Vigh Péter, a beszélgetést szervező Másfélfok szerkesztője vetette fel, aki intő példaként említette a tavalyi hőhullámos, aszályos időszak franciaországi tapasztalatait, ahol az éghajlati hatások összeértek a tervezett karbantartásokkal, és mindez oda vezetett, hogy egy hónapig alig 40 százalékon ketyegett az egyébként világviszonylatban kimagasló francia nukleáris energiatermelési kapacitás.

Gaál Zsófia hangsúlyozta, hogy a paksi bővítéssel kapcsolatos kritika nem az atomellenességből fakad, hiszen az energiaforrásra vitathatatlanul szükség van az energiaátmenethez, viszont a fentiek nyomán számos további kérdés felvetődik. Az ésszerű és jogos kritikákat nem lehet lesöpörni – vélte Vigh Péter, aki szerint ugyan fontos kérdés, hogy mennyire van szükségünk egy újabb atomerőműre, ám a kormány – bár vizsgálhatna más, jó alternatívákat –, tántoríthatatlannak tűnik ebben. Ennél fogva viszont

még fontosabb kérdés, hogy ha építjük, akkor azt miként tesszük?

A környezetvédelmi szakmérnök szerint is, „ha már építjük, akkor építsük jól". Ehhez azonban a jelenleg láthatónál jóval alaposabban kellene körbejárni a kérdést, felmérni a kockázatokat, legyenek azok világpolitikaiak vagy környezetiek.

A világpolitikai kockázatok közé sorolható Oroszország képessége arra, hogy az előírásoknak megfelelően építse meg az erőművet. Ezzel kapcsolatban nemcsak az ad kétségekre okot, hogy az Országos Atomenergia Hivatal korábban visszadobta az építésre vonatkozó engedélykérelmét és hiánypótlásra szólított fel, de az is intő jel, hogy a már zajló építkezés is késésben van: a résfal építése akár egy évet is csúszhat, emellett az Oroszország által tavaly indított ukrajnai háború végkimenetele is bizonytalanságot jelent ilyen szempontból – figyelmeztetett Vígh Péter.

Egy évet is csúszhat Paks II. résfalának megépítése

Október helyett csak 2024 októberére kell elkészülni a Paks II. projekthez szükséges résfal építésével, miután az Országos Atomenergia Hivatal meghosszabbította a kapcsolódó engedély hatályát - értesült a Világgazdaság.

Változó körülmények

Gaál Ildikó a környezetvédelmi kockázatokat részletezte, amik szavai szerint egyre csak szaporodnak, ahogy csúszik a beruházás várható befejezése. Hiszen mire elkészül, már rég nem lesznek érvényesek azok a megállapítások, amik Paks II jó tíz éve készült, eredeti környezetvédelmi hatásvizsgálatában szerepelnek. Ráadásul – a csúszás miatt – felmerült a most üzemelő paksi blokkok – az egyszerűség kedvéért nevezzük Paks I-nek – üzemidejének meghosszabbítása is. Az eredeti tervben 2030-től működött volna az új erőmű, és 2030-32 között dolgozott volna együtt a régi és az új összes blokkja, és a korabeli tervekben minden modellezést erre alapoztak.

Emellett Paks II eredeti terveiben is számos nyitott kérdés volt még. A szakértő az elvi vízjogi engedélyt hozta példaként, amely esetében egy sor kérdésre nem kapott választ a vízügyi hatóság és az illetékes vízügyi igazgatóság, az elvi vízjogi engedélyt így csak úgy kapta meg a beruházás, hogy a hatóság 35 további – számos, a Duna hőterhelésével és a hűtővíz-kivétellel kapcsolatos – elvárás teljesítéséhez kötötte. Egyebek mellett felül kellett vizsgálni a mederváltozást, a kisvízszint, a hőmérséklet alakulását, illetve az alacsony vízhozam és magas hőmérséklet kettőssége jellemezte kritikus időszakok előfordulását és tartósságát. Csakhogy az azóta eltelt évek alatt jelentősen megváltoztak a körülmények.

A változások

• részben szabályozásbelik: akkor még nem vizsgálták az éghajlatváltozás hatásait, ami később lett kötelező az ilyen beruházásoknál,
• részben stratégiaiak: felmerült Paks I üzemidejének akár 10-20 évvel történő meghosszabbítása,
• részben pedig környezetiek: például, hogy a globális felmelegedés hatására folyamatosan, és gyorsuló ütemben emelkedik a Duna éves átlaghőmérséklete ami 1975 és 2019 között több mint 1,5 Celsius-fokkal nőtt, illetve a meglévő környezetvédelmi engedélyben még úgy számoltak, hogy az üzemidő alatt 1:100 000 éves valószínűséggel, legfeljebb évi 0,1 napban áll majd fenn az alacsony vízállás és magas vízhőmérséklet teljesítménycsökkentést igénylő kritikus időszaka, ám ez már 2018-ban közel százszorosára nőtt, amikor összességében 8-9 napon át kitartott ez az állapot.

Új Paks II.: Magyarország rosszul jár, Oroszország jól, és nem biztos, hogy lesz erőmű

A kormány a paksi bővítés szerződéseinek módosítására készül - miközben a jelenlegi keretek jók, a feltételek Magyarország számára előnyösek. Oroszországnak immár nincs szüksége uniós referenciára, már nem érdeke számára hátrányos feltételeket vállalni. A Roszatom nélkül jelen formájában nincs paksi bővítés, még az is kérdéses, szerepe mennyire csökkenthető.

A közös üzem kockázatai

Paks I és II együttes működtetésének buktatói is a víz hőfokával és a vízhozammal kapcsolatosak. Számításai szerint például a közös üzem során a jelenlegi állapotból kiindulva úgy megnövekedhet a Duna hőterhelése, hogy Paks I-et a jelenleginél sokkal gyakrabban kell majd akár 60 százalékkal is visszaterhelni a kritikus időszakok során. Pedig az előírások szerint Paks II nem ronthatja a korábbi erőmű üzemeltetési feltételeit. A Paks I-et érintő teljesítménycsökkentés gyakorisága azért növekedhet meg, mert a Duna mentén valamivel feljebb megépíteni szándékozott Paks II felől a jelenlegi 25 fokos helyett 30 fokos víz érkezik majd a folyón. Ez jelentős háttérterhelést jelent majd, és nem lesz már lehetőség arra, hogy a régebbi blokkok külső hűtőrendszeréből 33 fokos vizet engedjenek a Dunába, amit a mostani laza szabályozás lehetővé tesz. Ennél fogva más hűtési módszereket is be kell vetni, ha nem akarják állandóan fékezgetni Paks I-et. Felmerülhet például hűtőtornyok építése, ami viszont plusz költséggel járna.

Túl sok bőrt akarunk lehúzni vizeinkről

A szakértő kitért a vízhőmérséklet 30 fokos határértékére, amit az uniós gyakorlat nyomán állapítottak meg annak idején, de van vele egy kis probléma: „normál” vízre vonatkozik. Vagyis olyanra, amely nem természetvédelmi terület. A Duna itteni gazdag és változatos élővilággal rendelkező szakaszára azonban Natura2000-es védettség vonatkozik (egészen pontosan: Natura2000 Kiemelt madárvédelmi terület), amit csakis fokozott óvatossággal, a jelenleginél sokkal komolyabb monitoring és ellenőrzési rendszerrel szabadna csak kezelni.   A jogszabályok szerint ugyanis az ilyen területeken nem szabad kedvezőtlen hatásnak kitenni a jelölőfajokat és élőhelyeiket. Ennélfogva szerinte hiba volt, hogy „kőbe vésve" 30 foknál húzták meg a hőmérsékleti határt, hiszen a „szűk tűrésű” vagyis érzékenyebb fajok életére és szaporodására már a 28-30 fok közötti hőmérséklet is kedvezőtlen hatással lehet.   Ráadásul számolni kell további stressztényezőkkel is: például a Duna mentén feljebb épülő iváncsai akkumulátorgyár vízhasználatával, szennyvízbevezetésének kockázataival. Az üzemek kumulatív hatása ugyanis rendkívül kedvezőtlen lehet. A folyamatos paksi hőstressz például gyengítheti az itt élő fajok immunrendszerét, ellenállóképességét, amelyek így nem biztos, hogy állni tudják az akkumulátorgyártás során kiszabaduló vegyi anyagok hatását, még ha azok koncentrációja a határérték alatt is marad.   Így szerinte nem csak a hőmérsékleti határértéket kellene lejjebb vinni, de hosszabb, legalább 800 méteres szakaszon kellene vizsgálni a vízhőfokot a Duna itteni szakaszán. „Komolyabban kellene venni a Natura-hatásbecslést!” – figyelmeztet a szakértő, aki szerint a felszíni vizekkel kapcsolatos problémák túlmutatnak Pakson: Rengeteg bőrt szeretnénk lehúzni a vizeinkről, de egy felszíni víz nem lehet egyszerre ivóvízbázis, fürdőhely, horgászhely, szennyvízbefogadó, öntözővíz-forrás, hűtővíz erőművekhez és – amint a Dunánál is fennáll – nemzetközi hajózási útvonal. A szakember szerint Magyarország legjobb vízgazdálkodási szakembereinek és vízépítő mérnökeinek kellene a megoldásokon dolgozniuk, folyamatosan együttműködve a hatóságokkal, a vízüggyel és az érintett szakterületekkel, köztük a természet- és környezetvédelemmel, hogy a fejlesztés során a Duna megóvásának a szempontja is érvényesüljön.

A szakember szerint mindezek alapján felül kellene vizsgálni a teljes engedélyt, kitérve a mederváltozásra, a vízszint és a hőfok alakulására, mindezt pedig a legfrissebb 2022-ig rendelkezésre álló adatokkal. Erre szerinte Paks I üzemidő-meghosszabbítása kínál megfelelő alkalmat, hiszen ehhez újabb környezetvédelemi hatásvizsgálatra lesz szükség. Ezt viszont Paks II esetében is újra el kell majd végezni, hiszen például nem lehet a két erőmű hatását egymástól függetlenül kezelni (erről országgyűlési határozat is szól), és két különböző környezetvédelmi engedélyt kiadni ugyanarra a Duna-szakaszra és hidegvíz-csatornára. Az új vizsgálatokba viszont már bele kell kalkulálni az éghajlatváltozás hatásait a legfrissebb adatok alapján, mérlegelni a két erőmű közös üzemének hatásait, és mindezt minél előbb elkezdeni, mert

a paksi bővítésnél most indulnak a nehezen, vagy egyáltalán nem visszafordítható folyamatok.

 

Szembenézésre van szükség, és a pesszimista forgatókönyvek alapján kell újraértékelni a kockázatokat, mindezt a nyilvánosság előtt. Hiszen egyre fokozódó változást mutatnak a körülmények, ami érzékenyen érinti majd nemcsak a környezetet vagy az atomerőművi technológiát, de a beruházás megtérülését is – figyelmeztetett Baloghné Gaál Zsófia, aki szerint a nyilvánosság különösen fontos, hiszen csak így lehet elkerülni a téves információk elterjedését, igazolni, hogy minden tényezőre odafigyelnek, és érvényesülnek a hazai és nemzetközi előírások a beruházásnál. Ez azonban jelenleg nem kielégítő. Nem tudni például, hogy

• mi alapján választották ki Paks II helyszínét,
• miért frissvízhűtéssel számoltak,
• miért nem vizsgálták a hűtőtornyos megoldást (amiről a megvalósíthatósági tanulmánytervben még volt szó),
• Paks I esetében miért nem nyilvánosak a monitoring adatok az erőműből közvetlenül kilépő víz hőmérsékletére vonatkozóan,
• miért csak mérésekkel vizsgálják a Duna hőfokát, amikor megfelelő adatok alapján modellezhető is lenne?

Paksi bővítés: 13 milliárd forintot vittek el bérköltségek

A magas kamatkörnyezetben szépen fialtak a Paks II. befektetései, de a cég így is veszteséges lett, a költségek nagy részét a bérek tették ki. Pakson új városközpontot építenek a sok vendégmunkásnak.

Ráadásul azt is csak remélni lehet, hogy a bővítés kapcsán már készültek vizsgálatok a Duna hőmérséklet-változására, vízhozamára, medermélyülésére, és ezek eredményei megfelelő adatokkal lettek beépítve az orosz fél terveibe,

és nem azzal szembesülünk, hogy vannak szép tanulmányok, de megállapításai nincsenek összhangban a tervezést megalapozó adatokkal

mondta a szakember, aki jelezte azt is, hogy

• itt sem tudni, milyen vízgazdálkodási alapadatokkal terveznek,
• nem lehetünk biztosak benne, hogy jó adatokat kapott az orosz tervező fél,
• nem tudjuk, hogy az oroszok vizsgálták-e ezeket – elvileg meg kellett volna tenniük,
• de nem látni, hogy szakmai egyeztetéseken, konferenciákon beszámoltak volna minderről, például hogy milyen vízállásokra és hőmérsékletekre terveznek, milyen megoldásokat mérlegelnek a kockázatok minimalizálására.

Az elferdített és hibás alapon végzett számítások hibás döntésekhez vezetnek, és a paksi bővítés projektje lassan olyan kritikus pontra ér, ahonnan már nem lesz visszaút. Utólag pedig sokkal nehezebb lesz megoldani a felmerülő problémákat, amik a megfelelő alapadatokkal tervezve eleve nem is jelentkeznének – mondta. Csakhogy jelenleg úgy néz ki, hogy

a homokba dugjuk a fejünket, és később szembesülünk a csontvázakkal, miközben szép szóval „visszavonhatatlanul megváltoztatunk”, a valóságban pedig elpusztítunk egy fontos élőhelyet.

A szakember szerint meg kell fordítani a mostani gondolatmenetet, ami jelenleg úgy néz ki, hogy amíg van elég pénz, amíg van elég víz, addig minden mehet. Csakhogy kezdünk átlépni abba a szakaszba, amikor választani kell, hogy ki kapja a vizet, és ez a másfajta gondolkodásmód nincs beépítve a döntéshozatali mechanizmusba: előbb meghozzák a döntést, és csak utána vizsgálják, mi áll rendelkezésre, és miként lehet előteremteni azt, ami hiányzik. Ehelyett azonban nagy szükség lenne egy stratégiai környezetvédelmi vizsgálatra a teljes dunai vízhasználattal kapcsolatban, ahogy szükség lett volna ilyenre az akkumulátorgyárak esetében is.

 

Nyitóképünkön az épülő Paks II. látképe. Forrás: Facebook / Paks II. Atomerőmű Zrt.