– Gergőkém, mi a mai menü?

– Az A menü: felcsúti szelet gazdagon, a B menü: rablóhús nyárson.

– Ez a nyársra húzott rabló nem tetszik. Értem a tréfát, de nem szeretem. Maradjunk a gazdag felcsútinál, az jobban hangzik. Mit kapok ma desszertnek?

– A szokásost: egy nyertes közbeszerzés Lőrincnek.

– Úgy értem, mi az édesség?

– Ja, pardon, söjtöri képviselőfánk vagy indiáner.

– A képviselőkre allergiás vagyok, az a másik meg túl migránosnak hangzik. Hozz inkább egy kis szotyit.

– Ahogy óhajtod.

– Mennyi lesz ez így?

– 850.

– Hű, január elsejével bevezettük az eurót?

– Forint, nem euró.

– Azt a mindenit, ügyes gyerek ez a Gyuri, mondta, hogy leszorítja az inflációt, mégis röhögött rajta mindenki! Azt nem értem egyedül, hogy miért hisztiznek az emberek az utcákon, amikor ilyen alacsonyak az árak.

– Soros.

– Ez igaz. Na, menjünk dolgozni. Még el kell döntenem, ki játsszon jobbszélsőként a hétvégi bajnokin.

– A Vidinél?

– Igen, meg az ellenfelénél.

– És hány adagot csomagoltassak?

– 100-at a rablóhúsból és 200-at a másikból.

– Elég lesz?

– Persze, Ráhel árat emelt, és adagonként nyolcezerért csak ennyi megy el.