Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nincs könnyű helyzetben, aki az amerikai elnökjelöltekről gazdasági programjuk alapján igyekszik dönteni. A cégvezetők már döntöttek: se Clintont, se Trumpot nem látnák szívesen a Fehér Házban. Megnéztük, mi lehet a bajuk.
Nem kevesebbet várnak el az új amerikai elnöktől a mai elnökválasztáson voksolók, mint hogy kihúzza az ország gazdaságát a válságból. Vagyis, hogy egészen pontosak legyünk, számukra is érzékelhetővé tegye azt, hogy a 2007-2008-ban kitört válság valóban véget ért.
Kicsi az esély azonban arra, hogy a két jelölt, Hillary Clinton demokrata politikus, illetve a hedonista üzletemberből populista politikussá avanzsált, történetesen a Republikánus Párt színeiben induló Donald Trump teljesíti a várakozásaikat. Pedig ígéretekből jutott mindenkinek a történelmi mélységeket ostromló kampányban.
A szegényeknek
A válságból a legnehezebben kilábaló legszegényebb amerikaiak legnagyobb szerencséje az, hogy a demokraták oldalán beszállt a kampányba Bernie Sanders. A vermonti szenátort Clinton kiütötte ugyan az elnökjelöltségért folyó versenyben, ám baloldali nézetei átcsorogtak az ő kampányába is. Ennek tudják be például azt, hogy a demokrata jelölt az állami felsőoktatást 2021-től ingyenessé tenné azoknak a családoknak, amelyek éves jövedelme nem haladja meg a 125 ezer dollárt (az egy főre eső átlagbér nagyjából 50 ezer dollár). Addig is 15 dollárra emelné a minimális órabért (ennek összege államonként változik, általában 5-10 dollár óránként), a legkevesebbet keresőknél csökkentené a jövedelemadót, és kibővítené a gyermekek után járó adókedvezmények körét is.
Trump is a gyereknevelés költségeinek támogatását ígérte, szakértők azonban attól tartanak, adópolitikája az adókedvezmények rendszerének átalakítása miatt kedvezőtlenül érintené a gyermeküket egyedül nevelő szülőket és a nagycsaládosokat is. Összességében igazából nem járnának jól vele a legalacsonyabb keresetűek – annak ellenére, hogy a republikánus politikus jelentős adócsökkentési programot hirdetett. Olyannyira, hogy az adóbevételek a Tax Policy Center számításai szerint egy évtized alatt 7,2 ezer milliárd dollárral esnének vissza. Ez a jelenlegi amerikai államadósságnak nagyjából a felét teszi ki.
A gazdagoknak
Trump adócsökkentési programja persze inkább a vagyonosabbakat segítheti (például saját magát, akiről kiderült, hogy húsz évig egyáltalán nem fizetett adót). Például azzal, hogy csökkentené az szja legmagasabb kulcsát. Becslések szerint a leggazdagabb egy százalék jövedelme akár 10 százalékkal is nőne a rendelkezései nyomán.
Eltörölné az örökösödési adót is, miközben Clinton épp ennek az emelését hirdeti – és természetesen a 250 ezer dollár felett keresők adóterhének növelését is.
Mindez persze nem meglepő, nagyjából követi a két amerikai nagy párt irányvonalát: a demokraták az állami újraelosztást erősítenék, ehhez pedig az adóbevételekben bíznak, a republikánusok épp ellenkezőleg, inkább a reálgazdaságban hagynák ugyanazt a pénzt.
Trump is ezzel érvel az adócsökkentési programja mellett, és azzal, hogy gazdaságélénkítési tervei eredményeképpen 3,5-4 százalékosra ugorhat az éves GDP-növekedés, ami az államkasszában is kompenzálja az adóbevétel kiesését.
A nagy cégeknek
A gond csak az, hogy Amerika leggazdagabbjai már az elmúlt években is növelni tudták vagyonukat, a többletet azonban nem forgatták vissza a gazdaságba.
Trumpnak persze erre is van megoldása: a hazai ipar erősítése céljából egyfelől felülvizsgálná a szabadkereskedelmi szerződéseket, egyúttal védővámokat vezetne be például a Kínából érkező termékekre, másfelől hazavinné a Kínába, Mexikóba vagy Európába átköltöztetett gyártási kapacitásokat.
A szabadkereskedelemmel Clinton is furcsa viszonyt ápol: korábban külügyminiszterként támogatta az USA és a Csendes-óceáni térség közötti egyezmény aláírását, elnökjelöltként azonban már bírálta. Az ellentmondást később azzal igyekezett feloldani, hogy a kérdés bonyolultabb annál, minthogy egyszerű választ lehetne adni rá – ebből többen szűrték azt le, hogy a politikusnak problémái vannak a következetességgel.
Trump ehhez képest egyértelműbb, javaslatát azonban az ipari szereplők és a közgazdászok is vitatják. Ahogy a Los Angeles Times elemzésében megjegyezte: ha az amerikai multik, például az Apple vagy az autógyártók újra az Egyesült Államokban állítják elő termékeiket, az nem garancia arra, hogy nő a foglalkoztatás. Hiszen nem a jóval drágább amerikai élőmunkát részesítenék előnyben, hanem a hosszú távon egyetlen igazán olcsó megoldást, a robotok alkalmazását.
Különösen, ha Trump egy másik gigantikus tervét is megvalósítja: az illegális bevándorlók deportálását. A Moody’s elemzése szerint Clinton nyitottabb – a bevándorlók legalizálását előtérbe helyező, alapvetően Obama 2013-as, a kongresszusban elhalt tervein alapuló – politikája tíz év alatt csaknem 500 milliárd dollárnyi gazdasági kibocsátást eredményezne (többnyire az olcsó munkaerőnek köszönhetően). Ha viszont Trump, alapvetően a kiutasításokra alapuló politikáját vinnék végig, az 880 milliárd dolláros (az éves GDP majdnem fél százalékát kitevő) kárt okozna 2026-ig.
Ebből 100-300 milliárd dollárt mindjárt az első két évben, csupán azzal, hogy finanszíroznák a 11 millió illegális bevándorló elszállítását.
Az építkezőknek
Miből lesz akkor növekedés? Trump szerint a nagy infrastrukturális fejlesztésekből. A nagyszabású kormányzati programra 500 milliárd dollárt szánna. A politikus nem kisebb elődhöz nyúlt vissza, mint Franklin D. Roosevelt, és az érvei is hasonlók: a New Deal az 1929-es nagy világválságból húzta ki Amerikát, egyebek között óriási építkezésekkel, és most ő is hasonló kiutat talált a krízisből.
Az infrastrukturális fejlesztéseket – különösen az úthálózat fejlesztését – Clinton is támogatja, bár ő csupán 275 milliárdot szánna erre a célra.
Itt is van azonban egy bökkenő. Az útépítéseket az állami büdzséből, egészen pontosan az üzemanyagokba épített adóból finanszírozzák. Ennek a mértéke pedig nem nőtt (miközben az autók jóval kevesebbet fogyasztanak, így a bevétel is visszaesik). És elég nehéz elképzelni, hogy Trump fogja majd kiharcolni az adóemelést a republikánusoknál, akik várhatóan, legalábbis a szenátusban megőrzik többségüket.
A Bloomberg az amerikai mérnökszervezet számításait idézve kiemeli: 2025-ig 3,3 ezer milliárd dollár kellene az országban a nagy infrastrukturális beruházások finanszírozására, ebből nagyjából 1,4 ezer milliárd hiányzik. Obama néhány évvel ezelőtt meghirdetett fejlesztési programjában a hiányzó forrásokat a helyi szintű adósságok részleges átvállalásával fedezte volna, ez az ötlet is elakadt azonban a kongresszusban.
A legnagyobb gond a cégek számára a kiszámíthatatlanság: Trump elnagyolt terveit Clinton sem sokkal konkrétabb programmal igyekezett tromfolni, ráadásul a demokrata jelölt következetlensége sem tett jót a megítélésének.
Az eredmény lesújtó: a Financial Times hétfőn közölt felmérése alapján a megkérdezett cégvezetők mindössze 33 százaléka látná szívesen Hillary Clintont a Fehér Házban, Donald Trumpot pedig még kevesebben, mindössze 19 százalék. Vagyis az üzletemberek majdnem fele egyiküket sem szeretné, miközben 89 százalékuk úgy látja, a választási kampány már eddig is elég komoly károkat okozott az ország megítélésében.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
