Azok, akik mobillal fizetnek parkolást, autópálya-matricát (júliustól pedig e-útdíjat), talán észre sem veszik, hogy jövő nyártól a feje tetejére áll a mobildíjfizetés szervezeti háttere. Talán még a szolgáltatást visszaigazoló sms szövege sem fog változni, pedig a 2006 óta piaci alapon működő rendszerre rátelepszik az állam.

Múlt csütörtökön jelent meg a Magyar Közlönyben a 2011. évi CC. törvény végrehajtási rendelete, amely a Nemzeti Mobil Fizetési Zrt.-t (NMF) nevezte meg a 2013 áprilisától felálló Nemzeti Mobil Fizetési Rendszer (NMFR) működtetőjének és bevételei kezelőjének. Az NMF felügyeli majd országosan a mobilvásárlásos tranzakciókat a parkolási-, közút- és autópálya-használati díjak fizetésétől kezdve a helyi, helyközi közúti, vízi és vasúti közösségi közlekedésben tervezett elektronikus díjfizetésekig. Tehát gyakorlatilag minden kapcsolódó tranzakciót ez a cég tart nyilván, és számol el.

Több és nagyobb

Csak viszonyításképpen: eddig a legnagyobb piaci szereplő az Első Mobilfizetés Elszámoló Szolgáltató Zrt (EME) volt. Az EME az egységes mobilparkolási rendszer működtetésén és fejlesztésén túl újság-előfizetést, autópálya-matrica vásárlást és egy sor további terméket kínál mobilfizetéssel. Közel 20 nagyvárosban, köztük Budapesten szolgáltat. Az informatikai hátterek kiépítésére szakosodott Cellum a MasterCard, a Telenor, a Magyar Telekom, a Vodafone, a Spar és az FHB Bank speciális háttérmunkása, a rendszereit a céges igényeknek megfelelően fejleszti. A Cellum egyik üzletága kifejezetten a mobilvásárláshoz kötődő tranzakciók kezelésére van kihegyezve.

Pitty

Fazekas István

Hozzájuk képest az NMF több és nagyobb lesz: szélesebb spektrumban lát el feladatokat, és országos, valamint önkormányzati rendszereket is ki kell tudnia szolgálni. Az NMF nyakába akasztott súly nem kicsi, hiszen egy eddig alulról, szervesen, de meglehetősen lassan fejlődő piacra kell ráfejlesztenie egy olyan nagy infrastruktúrát, aminek ellátásával, felügyeletével és kiszolgálásával eddig senki – még csak elméletben – sem próbálkozott. A rendszerszintű kérdések mellett – mint ahogy egy elszámolóházak működtetésében jártas banki forrás elárulta – azonban tucatnyi technikai problémát is dinamikusan kell tudni kezelni. Például azt, hogy a sokszereplős rendszerben az elszámolás pontosan mikor történik meg, mikortól számít az adott szolgáltatás igénybevétele kifizetettnek, és hogy a többelemű láncban milyen központi helyettesítő eszközök, biztosítékok épüljenek be garanciaként arra, hogy az esetleges rendszerhibáiért ne a szolgáltatást igénybe vevő szenvedjen hátrányt.

75-160 helyett 50-100

A jelenleg még működő piaci modell úgy néz ki, hogy az ügyfél a megvásárolt szolgáltatás díján felül ún. kényelmi díjat fizet  Ez fedezi a mobilszolgáltató, illetve a rendszert üzemeltető társaság költségeit és nyereségét. Ennek összege a tranzakció jellegétől függően 75-160 forint. A kormányrendelet a kényelmi díj összegét most 50-100 forintra csökkenti, és a bevételt az NMF-hez utalja.

A múlt héten megjelent kormányrendelet bevezet egy új költségelemet is, a továbbértékesíti díjat. Ezt a jelenlegi rendszerüzemeltetők fizethetik meg, amennyiben továbbra is szolgáltatni kívánnak. Az új szervezeti struktúrában olyan lesz a szerepük, mintha viszonteladói lennének az új állami platformnak. A továbbértékesítési díj alapja a szolgáltatás igénybevevője által fizetett nettó díj tizede parkolás esetén, és huszada az útdíj, illetve a közlekedési jegy fizetése esetén. Ez a számokra lefordítva azt jelenti, hogy egy parkolási tranzakció után az állam leszed egyszer 50 forintot, majd még egyszer (ha magát a parkolási rendszert egy közbeékelődő cég üzemelteti) a parkolási díj tizedét. Például 40 forintot egy 400 forintos parkolási díjból. A viszonteladók bevétele (benne a nyereséggel) csak ezután következhet.

Túl nagy falat lehet

Az NMF az elképzelés szerint új ügyfélszolgálati csatornákat üzemel be és egységes elvek mentén kezeli a pénzek elszámolását. Az ígéret értelmében az egységes rendszer átláthatóbb és költséghatékonyabb lesz, mint a jelenlegi, szigetszerűen működő rendszerek, valamint az állami szereplő megjelenésével felgyorsul a hazai mobilfizetés elterjedése. Belép például a személyszállítás területére.

A cégnek ugyanakkor épp az országos méretéből és a kiterjesztett hatóköréből adódóan egyre több feladata lesz, ami miatt megnőhetnek a költségei. A mobilfizetési rendszerek építésében jártas, érintettsége okán névtelenséget kérő forrás szerint a szervezetnek korlátozott hatása van arra, hogy az infrastruktúrát biztosító cégek milyen lelkesen követik majd az állami víziót. Ha csökkennek a bevételeik, nyilván kevésbé lesznek motiváltak.

Ahogy a rendelet elfogadásakor a hwsw.hu informatikai portál megírta, az NMF megjelenése azoknak a magánkézben lévő cégeknek jelenthet komoly problémát, melyek az utóbbi években létrehozták az elszámolóházaikat, és már profitálnak a működtetésükből. Nagy Ágnes az EME Zrt. marketing vezetője részletesen nem kívánta kommentálni, hogy mit jelent számukra üzletileg az állami cég belépése. Megkeresésünkre csak annyit közölt, hogy "minden olyan törekvést támogatnak, ami az ország és a mobilfizetési piac fejlődését, valamint az ügyfelek érdekét szolgálja".

Országos sugárzás

HVG Archív

Név nélkül azonban többen is elmondták, hogy a helyzet nem sok jóval kecsegtet a számukra, és ha nem éri meg, akkor a mobilfizetést technológiai oldaláról kiszolgáló T-Mobile, Telenor és Vodafone nem lesz érdekelt sem a bővítésben, sem a fejlesztésben. A Cellumnál pedig annyit mondtak, hogy egyelőre még ott tartanak, hogy értelmezzék a jogszabályt, az NMF-ről pedig azt gondolják, hogy az a piacot újra fogja kalibrálni.

Miért nem nulla forint?

Ha a kényelmi díjat az NMF nem akarja megosztani a rendszerüzemeltetőkkel, akkor abból az következik, hogy áprilistól ingyen kellene az infrastruktúrájukat az NMF-nek rendelkezésre bocsátaniuk. De ki lesz erre hajlandó? Kifogásaikat nem tudták megfogalmazni, miután se a törvény, se a kormányrendelet megírását nem előzte meg szakmai egyeztetés. Az érintetteknek csak egy szűk köre hallott egyáltalán arról, hogy a végrehajtási rendelet „egyszer csak bekerült a közigazgatásban a döntéshozók elé”.

Tavaly, a törvényszöveg megjelenésekor az infotér mérlegre tette a kormányzati elképzelést. A szakblogon akkor az volt a konklúzió, hogy „a szolgáltatók versenyt korlátozó tarifáit valóban szabályozni kellene, de a politikai indokokat távol kellene tartani a javaslat vitájakor és szavazásakor”. Az ügyben eddig egyetlen alkalommal volt találkozó a mobilszolgáltató képviselőivel, de az csak abból állt, hogy az akkor még hivatalban lévő miniszteri biztos egy ügyvédi irodában felolvasta, „de meg nem mutatta, oda nem adta” az akkor aktuális jogszabálytervezetet – mondta az esetet az egyik mobilszolgáltató delegáltjaként megélő szakember, aki azt is hozzátette, hogy nem akarnak egyszerűen kivonulni a rendszerből. És ha valóban működőképes infrastruktúrában érdekelt az állam, akkor abban partnerek lesznek. "Bár most nem ebbe az irányba haladunk" – tette hozzá. Az eddigiekhez képest elmozdulást jelezhet, hogy január elejére Németh Attila vezérigazgató egyeztetést kezdeményezett több mobilcég képviselőjével. Egyikük szerint, ha nem lesz irányváltás, egy sor szervezet elveszti az üzlet iránt az érdeklődését.