Amatőr jogtechnikai hibák, nem működő kormányzati jogalkotási egyeztetés, egyértelmű, világos bírói ítélet. A negyedik mobilszolgáltató nem egy kis banánhéjon csúszott el, hanem kamikázeként beleszaladt egy kinyújtott kardba. Minden arra utal, hogy az NMHH-nál és a minisztériumoknál is tudtak arról, hogy rossz volt a negyedik mobilszolgáltató piacra lépését célzó pályázati kiírás, mégis hagyták megjelenni. Szorított az idő? Figyelmetlenség? Nem lehet tudni.

Ahogy arról a múlt heti HVG is beszámolt, a Fővárosi Törvényszék (FT) szeptember 17-én hatályon kívül helyezte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) tavaly augusztusban kiírt és idén januárban lefolytatott frekvenciaárverésének az eredményét. Ezzel lényegében megtiltotta a negyedik, állami mobilszolgáltató piaci megjelenését, hiszen a Magyar Posta, a Magyar Villamos Művek és a Magyar Fejlesztési Bank leánycége, az MFB Invest közös konzorciuma, a MPVI Mobil frekvencia híján nem tud hozzákezdeni a hálózat kiépítéséhez. A döntés pénzügyi konzekvenciái is az államnak fájhatnak a leginkább: érvényes aukció híján a mobilcégek részére nemcsak az önhibájukon kívül elbukott frekvenciacsomagok árát kell visszatéríteni, hanem további kártérítésre is jogosultak lehetnek.

Banánhéjkeringő

A frekvenciapályázat megsemmisítésének fő oka egy jogszabályi koherenciazavar volt, amit az NMHH-nál nem vettek észre. Az NMHH október 7-én hatályba léptetett két olyan, a pályázati eljárásra, a részt vevők körére és a frekvenciahasználatra vonatkozó rendeletet, melyeknek ugyanaz volt a címe, mint egy korábbi kormányrendeletnek (78/2006. (IV. 4.), valamint egy informatikai és hírközlési minisztériumi rendeletnek (35/2004 (XII. 28.), de a tartalmuk nem illeszkedett egymáshoz. Míg a 2004-es minisztériumi jogszabály kimondta: az aukció első fordulójában már a piacon működő szolgáltatók, illetve állami tulajdonban lévő vállalatok nem indulhatnak, az NMHH rendeletében ez utóbbi kitétel nem szerepelt.

Dreamstime

A médiahatóság a rendeletük meghozatala előtt nem kezdeményezte a jogalkotónál a korábbi regulák érvénytelenítését: márpedig ha két azonos tárgyú jogszabály eltérő megállapításokat tartalmaz, akkor mindig a magasabb rendű az irányadó.

Az NMHH próbált arra hivatkozni, hogy időközben módosították a hírközlési tárgyú törvényeket, ami megítélésük szerint általános érvényű felhatalmazást adott a számukra, hogy a szabályozási területeiken rendeletet alkothassanak, amivel párhuzamosan minden hasonló tárgyban született jogszabály hatályon kívül helyeződik. A bíró azonban a per során felhívta a figyelmet arra, hogy egy jogszabály hatályon kívül helyezésnek az a módja, hogy az arra jogosult – amely jelen esetben nem az NMHH elnöke volt – megnevezi, konkrétan mely jogszabályi pontot helyezi hatályon kívül, és azt mikortól. Mivel ez nem így történt, a frekvenciaaukció idején a törvény szerint nem az NMHH, hanem a minisztériumi és kormányrendelet passzusai voltak érvényesek, így az állami cég ajánlatát az NMHH el sem fogadhatta volna, tehát borult az egész eljárás.

Kinek a sara?

Úgy tudjuk, az október 7-én kiadott NMHH-rendelet tervezete megjárta a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot (KIM) is, és információink szerint a jogszabályok kiadásának felügyeletével foglalkozó alkotmányjogi főosztályról éppen azt a jogszabályi ütközést jelezték, amit aztán a bíróság is kifogásolt. Tehát felfedték a hibát, az illetékes Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál, illetve a Miniszterelnökségen mégsem kezdeményezték a koherenciazavar megszüntetését. Nem mellékesen pedig a KIM is hagyta, hogy a médiahatósági rendeletet kihirdessék. (A jogalkotási folyamatot körüllengő kapkodásra a legjobb példa, hogy bár végül 2012. január elsejével hatályon kívül helyezték az ominózus minisztériumi rendeletet, de a vonatkozó kormányrendelet csak fél évvel később jutott erre a sorsra.)

Arra, hogy az NMHH lehet mégis a ludas, az is utal, hogy a per során a médiahatóság nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a módosítások dokumentációját az előírásoknak megfelelően, az illetékes miniszter jóváhagyta. Sőt, azt sem tudták igazolni, hogy a tárcavezető mindezt látta – a másodfokú ítéletet kihirdető Mohay György bíró önmagában már ezt is jelentős szabálysértésként értékelte.

A döntés után az NMHH kiadott ugyan egy közleményt, hogy a bírósági döntéssel a fogyasztók jártak a legrosszabbul, de házon belül egyelőre leginkább a személyes felelősség megállapításával vannak elfoglalva. Bűnbakként két név merült fel: Aranyosné Börcs Janka, az NMHH főigazgatója, illetve Mátrai Gábor elnökhelyettes. Iparági forrásaink szerint különösen az utóbbi lehet a szerepre esélyes: a helyzet pikantériája, hogy a másodfokú bírósági döntést a hivatal részéről épp Mátrai magyarázta, azt állítva, hogy ők mindenben az uniós joggyakorlatnak megfelelően jártak el.

Nonprofit roaming

A bíró az indoklásában aggályosnak nevezte azt is, hogy a három inkumbensnek (vagyis: a már piacon lévő szolgáltatóknak: Telenor, T-mobile, Vodafone) nonprofit alapon (értsd: saját bekerülési költségén) kellene biztosítania a belföldi roaming szolgáltatást a negyedik szolgáltató számára, mindaddig, amíg a saját hálózata meg nem épül. Ezt egyébként mindhárom szolgáltató elfogadta. Mohay György szerint azonban egy ilyen kötelezettséget legalább egy előzetes piacvizsgálattal alá kellett volna támasztani, hogy a piacnak valóban szüksége van egy negyedik szolgáltatóra. Bár korábban volt arra példa, hogy egy új piaci belépő részére a konkurensek hozzáférést biztosítottak a saját infrastruktúrájukhoz, azonban 1999-ben a Vodafone számára ezt piaci alapon tették. A Fővárosi Törvényszék indoklásából  több megkérdezett szakjogász szerint az is világosan kiolvasható, hogy ha lesz is következő kiírás, a belföldi roamingra önerőből nem képes új szereplőnek komoly anyagi kondíciókra van szüksége a pályázati részvételhez.

AP

A bíróság szerint azért is kellett volna előzetes piacelemzést készíteni, hogy kiderüljön, az MPVI minimumáron hozzájuthat-e a frekvenciacsomaghoz. Vagy ha nincs verseny, akkor nem érvénytelen-e az ajánlattétel. Ez ezért érdekes, mert az állami konzorcium végül úgy nyert, hogy a másik két ajánlattevőt, a Digit és egy vietnami mobilcéget végül kizárták. (Korábban ugyanis a zárt borítékos ajánlattételt írta elő a szabályzat - ami egyértelműen a bevétel maximalizálásra utal.)

Hivatal kutyaszorítóban

A bírósági ítélet betű szerinti értelmezése szerint a hivatal köteles a versenyben elért eredményeket törölni. Új kiírásra se kötelezte a NMHH-t a bíróság: itt viszont az játszhat szerepet, hogy az államnak a frekvenciakiosztásból feltehetően minél gyorsabban bevételre lenne szüksége, a mobilpiaci szolgáltatók pedig bővítenék a kapacitásaikat a szabad frekvenciaterületeken.

A gyakorlatban nem kizárt az FT döntésének rugalmasabb értelmezése sem. Születhet például olyan jogszabály, amely a három piaci szereplő által elnyert frekvenciák ideiglenes engedélyezését teszi lehetővé. Hasonlóra - igaz, kevésbé súlyos konfliktus esetén - volt már példa néhány éve a magyar piacon.

Az áthidaló megoldással kapcsolatban az a legfőbb kérdés, hogy a Vodafone a jelenlegi helyzetben mit lép. A költségvetésbe már befolyt az a mintegy 32 milliárd forint, amit a piaci szolgáltatók fizettek be az elnyert frekvenciacsomagokért. Sőt, ezt a pénzt feltehetőleg már rég le is kötötték. (Az összeg nagy részét a Vodafone fizette, mivel ő licitált legjobban a legnagyobb csomagra.)

Ahhoz, hogy ezt ne kelljen visszafizetni, minden résztvevővel egyezségre kell jutni. A szektoradó, illetve a percenkénti két forintos különadó miatt a mobilszolgáltatókban mélyen van a tüske. Mint ahogy az egyik cég marketingvezetője fogalmazott:„nem biztos, hogy gyorsan be akarjuk majd adni a derekunkat”. Ám a három szolgáltató érdekei sem feltétlenül ugyanazok a helyzet megoldásával kapcsolatban.

A tenderen elnyert frekvenciacsomagok megtartása a Telenornak alig, a Magyar Telekomnak egyáltalán nem érdeke. Az előbbi a megvett „mobilugar” mintegy ötödén végzett valamiféle fejlesztést, a Magyar Telekom viszont még semmilyen beruházást nem végzett az új területein. Ebből adódóan a Telenor és a Magyar Telekom inkább arra hajlik - és ezt nem hivatalos, belső források is megerősítik -, hogy a pályáztatást kezdjék teljesen elölről: tehát mindhárom mobilcég indulhasson az állami konzorcium mellett a teljes frekvenciacsomagért.

Szakmailag egy új verseny lenne indokolt – mondta a múlt héten Chris Mattheissen, a Magyar Telekom elnök-vezérigazgatója egy sajtóbeszélgetésen, ami szerinte alkalmat adna arra, hogy a hatóság a működő mobilcégek frekvenciaigényeit helyesen vegye figyelembe. De Mattheissen egyúttal utalt arra is, hogy visszakérik a frekvenciákért fizetett 11 milliárd forintot.

A Vodafone tudomásunk szerint abban nem érdekelt, hogy „csak úgy” visszakapja a pénzét. Ha mégis ez lesz a megoldás, várhatóan kártérítési pert indít az elvégzett beruházások és az új területeken indított szolgáltatási volumen elvesztése miatt. Emellett az is kérdés, hogy az elnyert és „belakott” frekvenciák nélkül képes lesz-e az ügyfelei felé vállalt mobilinternetes szolgáltatási kötelezettségeknek megfelelni. Ezt a kártérítési pakkot egy iparági szakértő a hvg.hu kérésére „akár tízmilliárd forintot meghaladó értékűnek” árazta be.

A másodfokú ítélet kézhezvétele után a NMHH-nak 60 napja van, hogy felülvizsgálati kérelemmel forduljon a Legfelsőbb Bírósághoz. Ahogy a hatóságot például a Klubrádió-ügyből ismerjük, mindet meg fog tenni, hogy mentse a mundér becsületét. Kérdés, mit szólnak mindehhez a kormányzati illetékesek. Míg ugyanis tart a per, a negyedik mobilszolgáltató biztosan nem indulhat el.