Alig egy hete, a kőszegi Jurisics-vár udvarát megtöltő hallgatóság előtt mondta Orbán Viktor, hogy a kormány az E.ON elfoglalására készül. "Visszavettük a Mol-részvényeket az oroszoktól, visszavettük a vízművek egy részét (...) a franciáktól, vissza fogjuk vásárolni pillanatokon belül az E.ON-t a németektől, visszavásároltuk a Rábát a malájoktól, a Fradit meg az angoloktól" – mondta a miniszterelnök, és az E.ON-kérdés ügye az egész hétre elegendő muníciót adott a találgatásokra. Először az is kérdéses volt, hogy a kormányfő által mondottakat hogyan is kellene értelmezni.

A hvg.hu gázpiaci szakértőkkel arra a következtetésre jutott, hogy a gázpiaci üzletág korábban is megpróbált megszerzéséről beszélt Orbán, ám ahhoz, hogy kivásárolják a Gazprom-szerződést az E.ON Trade-től, valamint megszerezzék az E.ON Storage 4,3 milliárd köbméteres kapacitású stratégiai gáztározóit is, a kormánynak mélyen a zsebébe kellene nyúlnia. Két éve is éppen ezen a ponton akadt el a szándék, mivel a kormány által ajánlott 800 millió eurós vételár nem találkozott az eladó oldal 1,2 milliárd eurós elképzelésével.

MTI / Varga György

A miniszterelnök által mondottak hivatalos értelmezésére előbb sem Orbán sajtófőnöke, sem pedig az E.ON – hazai és németországi – illetékesei nem reagáltak, arra először – napokkal később – Navracsics Tibor tett egy tétova kísérletet. A miniszterelnök-helyettes azt mondta, hogy az orosz gázszerződést birtokló E.ON Trade megvásárlása része annak a nonprofit rezsi elképzelésnek, amivel szintén Orbán Viktor állt elő (néhány nappal korábban), és amiről akkor azt is állította, hogy kész érte Brüsszellel is szembeszállni. "Szeretnénk az egész közműszolgáltatások rendszerét nonprofit alapra helyezni, amennyire ez lehetséges. Ez a lépés is ebbe a tervbe illeszkedik" – mondta Navracsics, hozzátéve: a tárgyalások még folynak, részleteket nem tud róla elárulni.

Az Magyar Villamos Művek (MVM) gáz üzletágát felvirágoztatni gondolt vétellel kapcsolatban  a Hír Tv szerda este azt közölte, hogy Johannes Teyssen, az E.ON igazgatótanácsának elnöke Orbán Viktor miniszterelnökkel egyeztetett a cég magyarországi gázüzletágának esetleges eladásáról, és hogy az egyórás találkozón részt vett Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter is. Ezt azóta sem erősítették meg a felek, miközben csütörtökön Andor László, a Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa azt mondta, hogy Brüsszelben nem foglalkoznak az E.ON megvásárlásának kérdésével.

Kamat: vágva - forint: törve

A gázipari állami bevásárlás hírének izgalmát előzetesen nem érte el ugyan a keddi kamatdöntés híre, de ennek legfőképpen az volt az oka, hogy a szakértők többsége még aznap délelőtt is úgy vélekedett, hogy az MNB továbbra is hét százalékon – vagyis tavaly december óta továbbra is változatlanul – hagyja a jegybanki alapkamatot. Simor András azonban végül a kamatszint 25 bázispontos csökkentését jelentette be. Mint később kiderült, két javaslat szerepelt a monetáris tanács előtt: az egyik a 25 bázispontos csökkentésre vonatkozó javaslat volt, a másik a kamatszint további tartására vonatkozott. Végül – szoros többséggel – az előbbi kapott több támogatást, és mint a Magyar Nemzeti Bank elnöke a döntést követő sajtótájékoztatón elmondta: a tanács négy külső tagja hajlott a kamatcsökkentésre, míg a belső tagok egyértelműen a kamatcsökkentés ellen szólaltak fel.

MTI / Szigetváry Zsolt

A kamatvágás híréért sem a hazai, sem a nemzetközi elemzők sem lelkesedtek; a Nomura feltörekvő piaci elemzője például úgy kommentálta a bejelentést, hogy azt a kormány által delegált négy külsős puccsaként értelmezi. Peter Attard Montalto azt írta: „Már régóta vártuk, hogy a kamatvágásra hajló, növekedést szem előtt tartó külső tanácstagok, amint alkalmuk adódik, akcióba lépnek és kamatot csökkentenek”. A kamatvágás hírére már kedden jókorát zuhant a forint, a reggeli 277-278 forintos euró árfolyam a bejelentést követően több mint egy százalékkal, 282 közelébe esett. Pénteken estig – némi csütörtöki korrigálás után – valamivel több mint 283 forintot kellett adni egy euróért.

Mindenki elszámolta magát

Az előzetes várakozások azonban nem csak az alapkamattal kapcsolatosan nem teljesültek a héten. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentése ugyanis azt tartalmazza, hogy Malocsy György elszámolta magát, amikor a tavalyi hiányról még tavasszal azt közölte, hogy a 2011-es költségvetés hiánya a GDP 2,43 százaléka lett. És ez még akkor sem igazolódott, ha eltekintenek a tavalyi évi rendkívüli bevételektől és kiadásoktól. Az ÁSZ szerint a hiány valójában a GDP 2,6 százaléka volt. A fejezetekből az is kiderült, hogy a hiánycél szállt el a legjobban (a kormány eredetileg 687 milliárd forintos deficitet tervezett 2011-re, de végül az 1741 milliárd forint lett a számvevőszék jelentése szerint), és bár a Széll Kálmán-terv időarányos részei nagyrészben sikerültek, viszont súlyosan alulteljesültek az adóbevételek.

Az elszámolás egy másik fajtájának tekinthető, hogy végre teljes egészében nyilvánossá váltak a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) 2011. augusztus elseje és november harmincadika között készült jelentése a magányugdíjpénztárakról (manyup). A Kehi pénteken közkinccsé tett jelentése azt kutatta, hogy a pénztárak hogyan gazdálkodtak az általuk visszaadott portfóliókkal. A magánnyugdíjpénztárak működési költségére, a befektetési tevékenységre, az informatikai, valamint vagyonkezelői tevékenységre fókuszáló vizsgálat azt találta, hogy a vizsgált időszakban az 51 portfólió közül 35 átlagos hozama nem érte el a saját referenciahozam átlagát sem. A Kehi nehezményezte, hogy a szektor működési költségei nem jelentek meg transzparens módon, de az is megállapítást nyert, törvényt végeredményben egyik intézmény sem sértett, valamint az is, hogy a kisebb pénztárak takarékosabban működtek, mint a nagyok.

A manyup-működés tisztázása azonban talán éppúgy eső után köpönyeg, mint a cukorból műanyagot gyártás ötlete, amivel a környezetvédelmi államtitkár, Illés Zoltán állt elő Szerencsen. Az évekkel ezelőtt bezárt cukorgyár kapcsán a politikus azt mondta, hogy 15-25 milliárd forintos beruházással a hazai cukorgyártást akár az EU cukorkvótáját megkerülve is újra lehetne éleszteni, feltéve, ha a gyár(ak) ipari termék, politejsav gyártásra állnak rá. De hasonlóan sajátos jövőképet vázolt a fejlesztési tárca vezetője is, igaz, Németh Lászlóné a 62. bányásznapon vett részt. A miniszter azt mondta, hogy a bányászat a magyar ipar legősibb ágazata, és a kormányzat a bányatörvény módosításával a kitermelés növelését és a szénhidrogénmezők ismételt kutatását segíti majd elő. Valamint azt is szeretné, hogy a hasadóanyag bányászattal kapcsolatos ismereteket újraértékeljék és bővítésék.

Megszűnhet az acélgyártás

A bányászat felvirágoztatásának tervét némiképp beárnyékolta, hogy kedden a Dunaferr bejelentette, hogy a dunaújvárosi Lőrinci Meleghengerművet bezárja, és az év végéig az ottani tevékenységgel összefüggően mintegy 800 munkavállalóját elbocsátja. A cégcsoport a lépést azzal magyarázza, hogy a hengermű az idei első félévben több mint ötmillió dollár veszteséget termelt, (1,1 milliárd forint), miközben a cégcsoport vesztesége tavaly meghaladta a 22 milliárd forintot. A Dunaferr egész működésének veszélyes megbillenése nemcsak a gyár köré épült Dunaújvárosra van hatással (hiszen a cég a város költségvetésének legalább ötödét fedezi befizetett iparűzési adó formájában), hanem a rendszerváltás után megmaradt magyarországi acéltermelésre is nagy csapást mérhet. Az ugyanakkor elgondolkodtató, hogy az 5300 embert foglalkoztató Dunaferr bár évek óta pénzügyi problémákkal küszködik, de – mint azt Szabó Lajos, a Lőrinci Hengermű üzemi tanácsának elnöke megerősítette – a hengerműnek tavaly is több százmilliós nyeresége volt, és az idei ötmillió dolláros veszteség akár egy egyszerű könyvelési trükk is lehet (mivel a hengermű az alapanyagot a cégen belülről vásárolja, így aki azt számukra eladja, "annyit kér, amennyit akar").

Stiller Ákos

A meleghengermű bezárásának okai közt szakmabeliek azt is felvetették, hogy az orosz tulajdonos valójában nem akar feltétlenül környezetvédelmi beruházásokba kezdeni, és mivel szigorodik a szabályozás, inkább oda viszi a termelést, ahol e szabályozás kevésbé szigorú – vagy ahol (mint a lengyel gyárában) már megvannak a modern berendezések. A Lőrinci Meleghengermű bezárásának híre így azonban azt is jelezheti, hogy rövidesen megszűnhet a folyékony fázisú termelés Dunaújvárosban (ergo: megszűnne az acélgyártás), ami további háromezer munkahely megszüntetését eredményezné.

Az áfacsökkentés is Orbánra vár

Általánosabb jellegű, de egyre égetőbb problémát jelent az élelmiszerpiacon kialakult árfeszültség, amire szakemberek szerint gyógyírt jelenthet, ha bizonyos alapélelmiszerek áfáját drasztikusan, öt százalékra szállítanák le. A szerdai kormányülés után ugyan a vidékfejlesztési miniszter azt mondta, hogy foglalkoztak a lehetőséggel, ám az egyelőre mégis inkább csak egy elméleti lehetőség. Hiába ugyanis, hogy bizonyos hús, tej, tojás és sajtkészítmények általános forgalmi adójának csökkentésének jótékony hatását számításokkal is alátámasztotta a Baromfi Terméktanács, a Tej Terméktanács, illetve a Vágóállat és Hús Terméktanács kezdeményezése, a kormányzati oldalon az ügyben nincs egyetlen konkrétum sem. Az összességében 60 milliárd forintos könnyítést jelentő kérdésben a Vidékfejlesztési Minisztériumban még informális jellegű, előzetes döntés sem született, így a lobbizók főként Orbán Viktorban bíznak. Abban, hogy amikor ez a lépés korábban szóba került, a miniszterelnököt főként az érdekelte, hogy a csökkentés eljut-e majd a fogyasztókhoz.

A magyar mezőgazdaságban az aszály miatt kialakuló drámai helyzettel (besült a kukorica, rossz a búzatermés stb.) együtt is nagy kérdés az, hogy az áfacsökkentés a költségvetés bevételi oldalán valójában mekkora rést ütne. Valamint az, hogy mindehhez mit szólna a tárgyalóasztalhoz készülő IMF és EU delegáció. A válaszadást egyelőre nem tudni, hogy nehezíti vagy könnyíti-e az a bejelentés, melyet csütörtökön az IMF illetékes tisztviselője tett, miszerint továbbra sincs konkrét dátuma a magyar-IMF tárgyalásoknak.