Jelentős, 15 százalékos tulajdonrészt vásárolt az Internazionaléban az állami tulajdonú Kínai Vasútépítő Vállalat befektető cége, és ezzel a második legnagyobb részvényes lett a patinás olasz futballklubban az eddigi többségi tulajdonos, Massimo Moratti mellett.

Moratti 55-70 millió euróért adta el a részesedést olasz lapértesülések szerint a kínai China Railway 15th Bureau Group Co. Lmt-nek, de a klub közleményben hangsúlyozta, hogy az ellenőrzés továbbra is a Moratti-családnál marad (amely emellett körülbelül kétharmadát birtokolja a szardíniai székhelyű Saras olajfinomító és energiaszolgáltató vállalatnak is).

A közleményt azonban más megvilágításba helyezi, hogy októbertől a fontosabb döntésekben már a kínaiaknak is lesz szavuk, emellett a hírek szerint a megállapodás arról is szól, hogy a kínaiak 33 százalékra emelhetik a tuladonrészüket a következő két évben. Az állami vasútvállalat cége az üzlet fejében abban is partner lesz, hogy az olasz klub 2017-ig saját stadionját is felépítse, ami a fő célja a megállapodásnak Massimo Moratti nyilatkozata szerint.

Indul a kínai úthenger?

Az Inter

Az Inter az egyetlen olyan olasz csapat, amely megalakulása óta töretlenül a legmagasabb osztályban tudott maradni. Az elmúlt bő évszázadban 18-szor nyert bajnokságot, hétszer olasz kupa-győztesek lettek, de a klub háromszoros BL-győztes és klubvilágbajnok is. Az 1908-ban alakult, az olaszokat túlzottan preferáló Milanból kivált, a nem olasz idegenlégiósok szerepeltetése nyomán Football Club Internazionale Milanónak keresztelt klub jelenleg az AC Milannal osztozik az eredetileg San Sirónak hívott, majd 1980-ban az Interben és a Milanban egykor egyaránt játszó Giuseppe Meazzáról elnevezett stadionon.

A kínaiak megjelenése nem csak azért különleges, mert ez az első olyan, nyilvánossá vált eset, hogy az ázsiai ország jelentősebb összeget fektet be az európai fociba, hanem azért is, mert ez az első eset, hogy kínai állami pénz szerez befolyást egy topcsapat működésében. És bár korábban az európai elit futball finanszírozása gazdag emberek játszóterének tűnhetett, ahol dollár százmilliókat ölnek olyan csapatok felfuttatásába, mint a korábban középszerű Chelsea vagy "az örök kiscsapat" Manchester City, az olajsejkek, orosz oligarchák vagy amerikai sportmenedzserek (és a mögöttük álló kockázati tőkebefektetők) sosem voltak abban a helyzetban, mint amilyenben Kína lehet. Mert ha az üzlet az Interrel jól sikerül, a kínai tőke akár úthengerként végigmehet az európai elit futballklubokon.

A sportközgazdászok is meglepődtek a hír hallatán, de messzemenő következtetésekre nem vállalkoztak. "A bő egy évtizede gazdasági gondokkal küzdő olasz fociban egy csapat nagy lendületet vehet, emellett az is nyilvánvaló, hogy ezzel egy időben a piacon például Cristiano Ronaldo kivásárlási ára is legalább 20 százalékkal feljebb megy a mostani 100 millió euróról" – válaszolta Muszbek Mihály sportközgazdász a hvg.hu-nak arra a kérdésére, hogy mi következik az európai futballpiacon abból, hogy egy kínai vállalat tulajdonrészt vásárolt a milánói Internazionale csapatából.

"Az olasz piacban nincs meg a kellő potenciál a térség kínai expanziójához; a 15 százalékos tuladonrész pedig önmagában még nem elég a mélyszponzori (kiemelt támogató) típusú megjelenéshez, amiből a befektetők profitálhatnának. De első lépésnek azért nem rossz az elgondolás" – mondta Berkes Péter, az Amitious Group sportközgazdásza. A szakember azonban ezt azzal árnyalta, hogy idővel viszont az Inter könnyen lehet busásan kifizetődő választás a kínaiaknak, annak ellenére, hogy jelenleg Olaszország a világ Top5 focipiacának leggyengébb tagja (csak az angol, a spanyol, a francia és a német után következik), ráadásul elég ingatag piacnak számít.

Hozhat pénzt

A stadionépítés azonban abból a szempontból nem rossz ötlet, hogy manapság üzleti és reklám szempotból is felér például a mezszponzorációval. Berkes Péter szerint a cégek főként akkor vásárolnak jelentős, két számjegyű százalékban tulajodonrészt egy jól jegyzett csapatban, ha ezt a cég részéről kíséri valamiféle piaci expanzió, esetleg a cég márkáját szeretnék globalizálni. Ez esetben viszont inkább arról van szó, hogy a kínaiak kapva kaptak egy kínálkozó alkalmon, aminek a végén egy stadiont építenek, plusz a felfutóban lévő kínai foci vett magának egy adag szakmai és módszertani know-howt.

Tisztán gazdasági szempontból azonban a sportközgazdász szerint az lehet a kínai befektetőknek követendő példa, amit az  Arsenal, a "londoni angol ágyúsok szolgálatában" tett az Egyesült Arab Emirátusok légitársasága, a Fly Emirates. Az Emirates stadiont az arab pénzek nélkül el sem lehetett volna kezdeni építeni, később viszont az új stadion, és a királynő kedvenc focicsapata által szállított eredmények jól jövedelmeztek a befektetőknek.

Azt, hogy a bevásárlás komoly pénzt hozhat végül a kínaiaknak, több sportközgazdász is kiemelte. Muszbek Mihály szerint a Bajnokok Ligája elődöntőig eljutó csapatok extra profitot termelő gyárak, ahol a bevétel egyetlen szezonban akár 70 millió eurót (20 milliárd forintot) is jelenthet. Vagyis a kínai invesztíció ebben az esetben akár egyetlen év alatt is megtérülhet. A világban jelenleg nincs túl sok szabad tőke, de a sportgazdaságban óriási pénzek, nagy hatékonysággal mozdulnak meg, mert bár a befektetői kockázat nagy, de ha a befektetés bejön, a haszon is az – magyarázta.

"Viszont azt is el tudom képzelni, hogy a kínaiak döntésében elsősorban presztízs szempontok játszottak szerepet. Hogy ők is vannak olyan nagyok és számottevők gazdaságilag, hogy ezen a területen is megjelennek" – egészítette ki az összképet Berkes Péter.

Kína már építi a fociiparát

Muszbek szerint a megszellőztetett 55 millió eurós vételár reálisnak mondható – azt figyelembe véve, hogy az Inter a világ sportpiacán az első 50 legjobban jegyzett klubja közt van. "Az első a Manchester United, a második a Real Madrid, és utánuk még sok klub megelőzi az Intert, de az olasz csapat referenciája, jövőképe, szurkolói kötődése mind-mind sokat nyom a latban" – mondta a szakember, hozzátéve, hogy jelenleg Kína óriási vehemenciával veti bele magát a fociba, a kínai futball fejlesztésébe és felfuttatásába, így az Interben tulajdonszerzés mögött az is állhat, hogy az Inter alsóbb vonalaiból Kínába özönlenek az európai szűrőn keresztül a focisták.

Az amerikaiaknak a Liverpool kellett

Hasonló vehemenciával vetették bele magukat pár évvel ezelőtt amerikai befektetők az európai fociba, mint ahogyan most a kínaiak. 2010-ben John W. Henry és a mögötte álló Fenway Sports Group (FSG) megvette a Liverpoolt – elsősorban az üzletért. A szűkös amerikai sportpiaci lehetőségei elől Európába áthajózó FSG meglehetősen alacsony árat fizetett: 250-300 millió fontért vette meg az előadósodás szélén billegő vörös ördögöket. A pénzügyi csőd felé tartó klubnál a szurkolói tömegbázisra, a tradícióra és a brandben lévő óriási potenciálra számíthatott az FSG. No meg a nagyobb stadionban rejlő plusz bevételekre – egyes számítások szerint húszezerrel több ülőhely meccsenként akár egymillió font plusz bevételt is jelenthet az angol topliga élén szereplő csapatok számára. Akármilyen rosszul is állt a Liverpool szénája, innen nézve nem nevezhető meglepőnek, hogy az üzlet végül úgy köttetett meg, hogy közben szaúd-arábiai és kuvaiti érdeklődő is bőven akadt.

Azonban Kínából Európába is megindulhat a focisták áramlása. "Nagyon nagy összegek jelentek meg a kínai fociban; egy-egy élcsapat éves költségvetése 500 millió jüan körül jár. Ebből adott esetben már egy Anelkát vagy Drogbát is szerződtetni lehet" – mondta Dénes Ferenc. A sportközgazdász azzal is párhuzamba állítja a mostani hírt, hogy Kínában több tízezres összlétszámmal, fizetős alapon működő futballakadémiák ontják magukból az egyre európaibb módon focizó fiatalokat, ami Dénes szerint hosszú távon mindenképpen előrébb rangsorolja majd a kínai futballt, mivel "előbb-utóbb itt is jönni fognak az eredmények" – mondta Dénes Ferenc. A sportközgaszdász szerint a kínaiak megjelenése annak a három évtizede tartó kapcsolatnak egy újabb állomása, amit a milánói klubok (az Inter mellett a Milan) a '80-as évek óta ápolnak az ázsiai birodalommal.