Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hivatalosan egy hete vált meg az államtitkári széktől, de szándékát már jóval korábban közzétette a Facebookon, amikor az írta, a lemondás előtt még „le kell szúrni a disznót”. A nevezetes tettről készült fénykép rég megjelent már, így a volt energetikai államtitkárral megvonhattuk tevékenysége mérlegét.
hvg.hu: Tavaly ősszel Debrecenben azt újságolta, hogy szépen lassan minden energetikai kérdés egy államtitkárság alá rendeződik a minisztériumban, és így végre a dolgokat globálisan és részleteiben is látni és rendezni lehet majd. Ez megtörtént. De a területet nem ön irányítja majd.
Bencsik János: Viszont rendezett viszonyokat hagytunk hátra!
hvg.hu: Ez már az eredménylistához tartozik?
B. J: Igen.
hvg.hu: Mi az, amit leginkább pozitív eredménynek tart az elmúlt bő másfél évéből?
B. J.: Számomra a legfontosabb az, hogy a hazai energiapolitika és a környezeti fenntarthatóság területén elsőként, végre egységes keretrendszerbe lehetett foglalni az energiabiztonsági és a fenntarthatósági szempontokat. Vagyis: a villamosenergia-, illetve a hőtermelés területén sikerült elmozdulni a hazai erőforrások fokozottabb alkalmazásának irányába, figyelembe véve azt is, hogy a természeti erőforrásokkal is hosszú távon kell gazdálkodni.
hvg.hu: Másképp kérdezem: mekkora az ön személyes szerepe és felelőssége abban, hogy mi van és mi nincs benne a Nemzeti Energia Stratégiában?
B. J.: Nem akarok szerény lenni és annak látszani sem: két fiatal kollégámmal együtt oroszlánrészem van benne. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy azt a pályát, amin játszani kell az energetika, energiapolitika, szabályozás és stratégiai célok érdekében, nem láttam, nem láthattam át teljes egészében, és ez egyre jobban zavart. Amit láttam belőle, azt a szakmai szervezetekkel, energetikai szakemberekkel, és részben a politikai versenytársakkal egyeztetve sikerült egységes keretrendszerbe foglalni, és erről kellően mély párbeszédet lefolytatni.
hvg.hu: Nem mond ennek ellent, hogy a gázszolgáltatók úgy emlékeznek a lakossági gázárról szóló tárgyalásokra, hogy amikor Bencsik átvette Völnertől az egyeztetéseket, "megérkezett az embereivel, és onnantól megmondta, mi lesz és kész"?
B. J.: Ezt még nem hallottam, de zene füleimnek. Ez volt a dolgom és az, hogy a szolgáltatókkal igyekezzünk világos keretrendszerbe foglalni az együttműködés új feltételeit. Ami e tekintetben rajtam múlt, az sikerült is. Bár Lázár János frakcióvezető úr ezt másként látta.
De benne van ebben a másfél évben az is, hogy kormányzati szinten el tudtuk fogadtatni, hogy az állam szabályozó ereje mellett a közösségi tulajdon arányát is növelni kell az energiagazdaságon belül. Nehéz volt megértetni, hogy materiális eszközök birtoklása nélkül itt legfeljebb varázsigéket mormolni lehet, nem pedig cselekedni. El kellett fogadtatni, hogy beérkezhet a piacra egy állami vagy önkormányzati versenytárs is, amely az eddigiekhez képest új versenyhelyzetet teremthet. Ezzel együtt sem gondolom, hogy az energetika minden kicsi, eldugott sarkában meg kell jelennie az állami tulajdonnak, de a hálózati infrastruktúrában ezt elengedhetetlennek tartom.
hvg.hu: Az viszont visszaüthet, hogy a kormányváltást követően lényegében befagyasztották az árakat az energiahordozók lakossági árazásának bevezetésével.
B. J.: Két éve, amikor készültünk a kormányzásra, a választási kampány idején egy gázáremelési vita alakult ki a szocialista kormányon belül. Az akkori sajtótájékoztatómon az újságírók többször is megkérdezték, hogy ha a Fidesz kormányzati pozícióba kerül, akkor onnantól, ugye, nem lesz gázáremelés. Én ott nem azt mondtam, hogy nem lesz gázáremelés. Azt mondtam, hogy ha a kormány jó gazdaságpolitikát folytat, a makrogazdasági környezet stabilizálódik, akkor a hatósági ár bevezetésével az államnak reális esélye lesz befolyásolni az árak alakulását. De azt is elmondtam, tudomásul kell venni azt is, hogy ha az alapenergia-hordozók 80 százaléka importból származik, akkor arra elsősorban a világpiaci árak hatnak, amit egy ilyen pici, nyitott gazdaságú ország érdemben nem tud befolyásolni.
hvg.hu: Biztos ezt mondta, de az importfüggésen kívül egyik feltétel sem teljesült, mégis átnyomták ezeket a változtatásokat. Miért esik bele minden kormány abba a hibába, hogy nem engedi a piacnak, hogy az szigorú szabályozás mellett maga adja és jelentse be az árakat – ahogyan például a benzin esetében is van?
B. J.: Alaptétel, hogy a vonalas közműszolgáltatás az mindig monopolisztikus. Ugyanakkor ki védené meg azt a lakossági fogyasztót, aki ebben a szolgáltató és vásárló közötti jogviszonyban alárendelt szerepet játszik?
hvg.hu: Ebből a 22-es csapdájából a kiutat már évekkel ezelőtt megfogalmazta Kaderják Péter, aki szerint egy megoldás van: el kell felejteni a szociális áramárat. Mert ha a szociális és fogyasztási szempontok összemosása megengedett, abból csak az időnként finanszírozhatatlanná váló rendszer regnálása következik.
B. J.: Szerintem ez rossz megközelítés. Az a baj, hogy az áremelkedéseket hosszú ideig a piac és nem a piaci helyzet igényelte, márpedig a kettő között óriási különbség van. A piaci helyzet ugyanis a fogyasztói érdekeket is érvényesíteni tudja, nem csak a piaci szereplőjét. Ehhez viszont kell egy erős regulátor, amely ellenőrző és szabályozó hatóság is egyben. Az erre felkent Magyar Energia Hivatalban ebből inkább csak a szabályozó jelleg van meg, az ellenőrzésit pedig meg kellene erősíteni.
hvg.hu: Úgy nehéz lesz, hogy a miniszter továbbra is megmondhatja, hogy mennyi a lakossági gáz egységára. Miért nem kap valódi hatósági és szabályozói jogosítványt a kormánytól a hivatal?
B. J: Tévedés, már van ilyen jogosítványa. Január elsejétől a rendszerhasználati díjakkal kapcsolatban a hatósági árszabályozási feladatokat is az energiahivatal látja el. A miniszternek ebbe már nincs beleszólása, árhatósági jogosítványai a piaci szereplőkkel kapcsolatosan egyébként sincsenek, az csak az egyetemes szolgáltatókra korlátozódik.
hvg.hu: Vagyis: túlnyomórészt a lakossági fogyasztókra, az ország gáz- és áramfogyasztásának harmadára a miniszter továbbra is megadhat piaci szempontból teljesen irreális árakat.
B. J.: Ez kényes kérdés, mert nem mindenkinek ugyanolyan a teherbíró képessége. De ha ezt a témát az én államtitkári tevékenységemre vetíti, akkor éppen ez az, amivel a posztról való távozásom erőteljes összefüggésben áll. A legnagyobb dilemmát számomra az energiaárazásnak a megtisztítása jelentette a szociális elemektől. Ezt én fölvállaltam, igyekeztem ennek kulturált körülmények között a kormányzatban is hangot adni. De ebben a kérdésben tudomásul kellett vennem, hogy a kormány másként ítéli meg a rezsibefagyasztás kérdését, és le kellett vonnom a magam következtetéseit. Legfőképp azt, hogy ennek a kormányzati megrendelésnek jó lelkiismerettel nem tudok eleget tenni.
hvg.hu: Elege lett abból, hogy a parlamentben a végszavazások előtt álló törvénymódosító csomagokba is belepancsoltak kívülről?
B. J.: Mindig vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy az energiapolitika és energiagazdaság keretrendszerének alakítása egy kategóriába tartozik egy asztal megterítésével. Vagyis ha nem tetszik a kék kockás abrosz, akkor lekapkodják az étkészletet, és elő a piros kockással. De ez nem így működik. Az energetikában minden hosszabb távon valósul csak meg, a szabályozás módosításai is évek után mutatják meg, hogy valóban megvan-e az a hatása, amit a döntéshozó el akart vele érni.
hvg.hu: A Népszabadságnak adott hétfői interjúban azt mondja, hogy a Magyar Energia Hivatal elnökének meg kellene szabadulnia a házon belüli ipari lobbistáktól. Hogy lehet ezt elvárásként megfogalmazni, amikor az utolsó pillanatban, az Országgyűlésen keresztülvert törvénymódosításokban a Fidesz gazdasági hátterembereinek, Simicska Lajosnak és Nyerges Zsoltnak a lobbiját is minimum sejteni lehet? Milyen alapon volna elvárható a szakmai függetlenséget ezek után az alsóbb szintektől?
B. J: Igaza van, mindig az államnak kellene, így ebben a helyzetben is jó példával elöl járni.
hvg.hu: Ha az ön törvénymódosító indítványát nem egy mezei kormánypárti képviselő javaslatára, hanem például Rogán Antal, a gazdasági bizottság elnöke vagy Lázár János, pártja frakcióvezetője indítványára írják fölül, akkor az azt jelzi, hogy ön nincs jó helyen?
B. J.: Nem. Arra vonatkozóan jelzés inkább, hogy az adott pillanatban az ember nincs a legjobb helyen.
hvg.hu: Miért nem tudunk mi most arról beszélni, hogy másfél év energiahatékonysági munkája gyümölcseként milyen projektek, hány ezer vagy tízezer panellakás, vagy modernizált, újraszigetelt családi ház köthető az ön ténykedéséhez?
B. J.: Ez először is rendszerszemléleti és súlypontképzési kérdés. Ennek átlátásához és megértéséhez nyugodt időszakra van szükség a gazdaság- és költségvetési politika részéről. Konszolidáltuk a szén-dioxidkvóta-kereskedést, és az ebből származó bevételekből indítható mintaprogramokat. Az előző kormány által fedezetlenül elindított panelprogram keretében 31 ezer lakás felújításához biztosítottunk forrást. Igaz, nyúlfarknyi, de szakmai szempontból értékelhető családi házas programot indítottunk, s jelenleg is nyitva áll egy napkollektoros kiírás. Ezek mind azt mutatják, hogy a lakosság és a közintézmények részéről van érdemi érdeklődés az energiahatékonysági projektek iránt. Még akkor is, ha nem mindent az állam fizet. Az új Széchenyi-terven keresztül mintegy 80 milliárd forint értékű megújuló energiás és energiahatékonysági beruházás indulhatott el. Ezekből a mintaprojektekből is sokat lehet tanulni.
Ezek figyelembe vételével született meg az a kormányzati döntés is, hogy a nagy operatív programok közötti átcsoportosításokkal az idén 160 milliárd forintot fordít erre a területre az állam. Ennek háromnegyede pedig kifejezetten épületenergetikai programokat finanszíroz majd, igaz, csak közintézmények és kisvállalkozások által elérhető módon. De ezzel megint csak visszakanyarodunk oda, hogy az államnak először önmagán kell példát mutatnia. Rendbe kell tenni az iskolákat és azokat a szociális bentlakásos intézményeket, ahol nagy energiafogyasztás van éjjel-nappal, mert ott lehet a legnagyobbat spórolni is.
hvg.hu: Ez miért nem volt jobban látható a médiában?
B. J.: Túlságosan is mediatizált az energetika világa, és ezzel együtt az aktuális divat határozza meg, hogy miből lehet vezető hír. Például: mennyit írtak az elmúlt másfél évben arról, hogy a magyar villamos irányító rendszer (Mavir) beruházásai milyen jelentőséggel bírnak a hazai ellátásbiztonság erősítésében? Jó, ha a gazdasági lapokban a mínuszos hírek szintjét megütötték, pedig százmilliárdos nagyságrendű összberuházás valósult meg. Ehelyett az rendre kiemelt helyre kerül, ha valahol pár száz kW teljesítményű napelem, vagy más megújuló energiás beruházás alapkőletétele vagy installálása kezdődik meg. Elismerve a megújulók fontosságát, szerintem ez mégsincs így jól.
hvg.hu: A távhő- és a gázszolgáltatók, a megújuló erőműves cégek mind jó előre jelezték, hogy azok a döntések, amivel a kormány megakasztotta a korábbi struktúra működését, de helyette nem adott semmit, komoly károkat fognak okozni. Meddig tartható fenn az a hadigazdálkodás, hogy a kormány erőből, kompromisszumkészség nélkül megmondja, hogy mi lesz?
B. J.: Várjuk ki a végét. Épp a távhőszolgáltatás területén, az októberben bevezetett új szabályozási modell finomhangolására szabad utat kaptam a kormányzat részéről. A szakmai szervezetekkel és az érintett önkormányzatokkal néhány hét leforgása alatt az indokolt módosításokat el is végeztük. A kormányzati cél nem változott, ugyanakkor a rendszer átalakulásának idejére az ellátásbiztonság minimálfeltételeit is sikerült megteremtenünk. Nem zárom ki, hogy más területen még szükség lesz korrekcióra. Akkor majd eldől, hogy a kormány képes lesz-e a bátor döntések mellé a jelenleginél nagyobb körültekintést társítani. Az utat kijelölő stratégiai kérdések 90 százalékával egyetértek, de az illeszkedési pontok egy részével kapcsolatban vannak kételyeim. Gyakorló polgármesterként alulnézetből is láttam már az államgépezet működését.
hvg.hu: Milyen pontokra gondol?
B.J.: Például a gazdasági és a humán, a szociális szempontok összeegyeztetésére. Az egész rendszer átépítése folyik, amiben az energetika mindenestül is csak az egyik fontos fejezet. Az a nagy kérdés, hogy a rendszerszintű átalakítás után, valamikor a nyár közepére, összeáll-e az új kép, amelynek azt kell tükröznie, hogy az állam az átalakításokkal a közjó szolgálatát kívánta megerősíteni. Egyszerre folyik az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátórendszerek és az önkormányzati világ átalakítása, és ezek mind-mind magukban foglalják az energetika tapadási pontjait. Addig, míg az egész rendszer nyugvópontra nem kerül, az új illeszkedési pontok működőképessége sem válik nyilvánvalóvá. Így addig nem várható el az sem, hogy az energetika területe konszolidálódjon a leghamarabb.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
