Soros György arra fogad, hogy Görögország végül is bennmarad a eurózónában, de kilépése esetére „életveszélyesnek tartja, ha ezt Európa nem a lehető legszigorúbban ellenőrzötten és nem a lehető legnagyobb rendben vezényelné le”. Magyarország számára nem lát egyéb utat, mint a maximális alkalmazkodást az Európai Unióhoz, az öncélú nemzetállamiság erősítésére tett bármilyen kísérletet céltalannak gondolja.

Az utóbbi időben többször is a tetteket, az eurózóna erősítését szolgáló cselekvést kérte számon az ön által Európa kulcsországának tartott Németországtól. Mit szól ahhoz, amit Angela Merkel és Nicolas Sarkozy bejelentett, hogy be fog indulni az európai gazdasági kormányzás, és Európa, különösen az eurózóna országait, rövid pórázon igyekeznek tartani – pénzügyi-gazdasági szempontból?

Elégedetten veszem mindezt tudomásul. Merkel és Sarkozy megértik a jelek szerint, hogy Európa a világ egyik legérzékenyebb térsége, ahol a bankrendszer sérülékenysége szembeötlő, problémáival az egész világ pénzügyi stabilitását képes fenyegetni. Európának nincs más lehetősége, mint az eddigihez képest szorosabb integráció: politikai és pénzügyi egyaránt. Az üzenet számomra abszolút pozitív.

A piacok, ha úgy tetszik, az önhöz hasonlóan komoly piaci „játékosok” azonban ezt mintha nem érzékelték volna. Minden maradt bizonytalan, annál is inkább, hogy Merkelék nem is foglalkoztak az ön által alapvető jelentőségűnek tartott eurókötvények ügyével.

Ez félreértés. Igenis foglalkoztak vele, mégpedig számomra szimpatikus módon: első lépésként az európai intézmények, különösen az Európai Központi Bank és az Európai Pénzügyi Alap erősítését kívánják elérni, ezek teremtik meg a közös eurókötvények kibocsátásához szükséges feltételeket.

A piac mégsem mutatja az optimizmus jeleit, vajon miért nem?

Azért, mert cseppet sem megnyugtató, hogy nyitva maradtak óriási kérdések: nem tudjuk, hogy mit fognak tenni a köztes időben, mit fog tenni a következő hónapokban a politika, mit a központi bank, hogyan kívánják, milyen eszközökkel az egységes cselekvés elfogadására bírni a különböző tagállamokat. Az európai bankokat pedig rendbe kell hozni, jelenlegi helyzetük lesújtó. Alultőkésítettek. Feltőkésítésük fájdalmas, de elkerülhetetlen folyamat. Ehhez meg kell teremteni a megfelelő eszközöket, az Európai Pénzügyi Stabilitási Alapot, illetőleg mechanizmust a tervezetthez képest sokkal több pénzzel kell ellátni. Amíg ezekre a kérdésekre nem érkeznek nyilvánvaló, egyértelmű válaszok, addig minden képlékeny marad. A bizonytalanság az úr továbbra is.

Újabb esések a tőzsdéken?

Viharok, bizonytalanságok, idegesség a részvénypiacokon és a devizapiacokon. A menedékhelyeket keresi továbbra is a befektető. Ez hátráltatja a gazdasági növekedés újbóli beindulását – világszerte.

Miért tartja kardinális jelentőségűnek, hogy Európa, legalábbis az eurózóna országai közösen bocsássanak ki kötvényeket?

Mert ez már kézzelfogható bizonyítéka a valóságos közösségnek, annak, hogy ha valamely államnak rosszul mennek is a dolgai, a közösség teljes mértékben mögé áll. Ha ez nem történik meg, akkor hiteltelenné válik az euróövezet és ennek beláthatatlan világgazdasági, globális pénzügyi következményei lehetnek.

Ezek szerint ön nem „veszi meg” a német politikai elit nagy részének érvét: az eurókötvény nem más, mint a „lusták”, megbízhatatlan, felelőtlen pénzpolitikát folytató országok mentése a „szorgalmasak”, a felelősen politizálók kárára. Értsd: a németeknek, hollandoknak, finneknek kell eltartaniuk a dél-európaiakat, és ez az állapot véglegesedik is.

Nem állítom, hogy nem fenyeget ez a veszély, hogy a németek érvelése teljesen alaptalan. Igenis látok komoly belpolitikai kockázatokat, azt, hogy társadalmi feszültséget szül az erősebb államokban, ha a lemaradtakat, a felelőtlenebbeket elvtelenül menteniük kell, nekik kell ezért áldozatokat hozniuk. Csakhogy egyszerűen nincs más út, ha fenn akarják tartani az eurót. Márpedig az euróra nemcsak pénzügyi és világgazdasági, hanem világpolitikai értelemben is létszükség van. Az euró bevezetésekor elkövetett hibákon már értelmetlenség rágódni, az euró létezik, beleivódott a globális gazdasági rendszerbe. Kivétele a rendszerből szétrombolhat mindent. A felelős politikának nincs hát egyéb lehetősége, mint ezt a rombolást megakadályozni.

Soros György szerint itt az ideje, hogy a világ - és Magyarország - gazdagjai is a zsebükbe nyúljanak

AP

Az euróövezet megmaradása kardinális jelentőségű, a döntéshozóknak ugyanakkor az eurót mostantól kezdődően olyan keretek között kell erősíteniük, hogy azok közepette lehetetlenné váljék a visszaélés, hogy maximálisan szankcionálni lehessen a szabályok, a rend ellen vétőket. Ugyanakkor hagyják, sőt, segítik is a lemaradók, a túlzottan eladósodottak felzárkózását. Ezt politikai felelősség tisztességesen, átláthatóan levezényelni. Ennek jeleit várják a piacok, ettől tudnak megnyugodni, közvetetten pedig ettől remélhető a gazdaság élénkülése egész Európában.

Önt úgy idézte egy korábbi interjújából a magyar sajtó nagy része, hogy  meg kell teremteni a mechanizmust Görögország és Portugália kilépéséhez az Európai Unióból. Ezt mondta?

Erről szó sincs. Tévesen idéztek: csak és kizárólag az eurózónából való kilépés lehetőségét vetettem fel. Erősen hangsúlyozni vagyok kénytelen: rendezett, az Európai Unió, az EKB által a lehető legkörültekintőbben ellenőrzött folyamat eredményeként elképzelhetőnek tartom, hogy egyes tagállamok kilépjenek. Az Európai Unió egyben tartását viszont sorsdöntő jelentőségűnek vélem, ha abból lép ki valamely ország, annak tragikus az üzenete Európára nézve.

Mire fogadna? Benn marad vagy kilépni kényszerül Görögország, esetleg Portugália?

A jelenlegi görög kormányban meg lehet bízni. Ha az ellenzék lenne most hatalmon, nos, akkor már inkább kételkednék. Merkel és Sarkozy találkozója nyomán látszik, hogy a legmérvadóbb tagállamok is mindent meg akarnak tenni Görögország benntartásáért. Ennek adom a nagyobb esélyt tehát.

De az euróövezet csak az egyik nagy globális probléma. Mi a helyzet az Egyesült Államok adóssághegyeivel, Amerika leminősítésével, a rettenetes amerikai belpolitikai feszültséggel?

Ezek óriási problémák. De ha össze kell vetnem a kettőt: eurókrízis az egyik oldalon, Amerika eladósodottsága a másikon, akkor azt mondom, hogy az utóbbi jóval egyszerűbben kezelhető. Jövőre eldől e témában minden, a bizonytalanságok megszűnnek. Az euró körüli válság azonban sokkal keményebb dió. Amit még nem is említettem, de ugyancsak kardinális jelentőségű: az európai bankok nagy része, a rendszer alapjait képező bankok ezek, roppant mód alultőkésítettek. Az eurókötvény-probléma mellett ezt is meg kell oldani, fel kell tőkésíteni Európa mérvadó pénzintézeteit. Ez újabb Európán belüli konfliktusok tárgya lesz még. Amerika átlátható: van központi pénzügyminisztériuma, egységes pénzpolitikája, egységes pénze. Európának van központi bankja és huszonhét pénzügyminisztériuma, de csupán tizenegynéhány országban hivatalos fizetőeszköz az euró. Ezen változtatni kell.

Európai közös pénzügyminisztériumot sürget, ugye?

Igen. Ez megoldás.

És miként látja a mi helyünket Európában? Mit gondol Magyarország lehetőségeiről? Itt mérvadó politikai erők azt érzékeltetik, hogy bennünket kihagynak a nagy játékosok játékából. Ebből következően látens és tetten érthető törekvések látszanak, hogy erősíteni kell a nemzetállamot, az EKB-tól függetlenednünk kell. Mit gondol erről?

Finnországban ez pláne így van. Az Igazi Finnek nevű párt húsz százalékot kapott a választásokon. Ez drámai.

Igen, de ők gazdagok. De mi azért lázadozunk, mert elesettnek, elnyomottnak érezzük magunkat.

Ezeknek a kis államoknak nincs hova menniük, nincs más hátországuk, de a nagy európai államoknak sincs. A teljes önállósodás, a befelé fordulás vagy a másokhoz való menekülés lehetőségének felvillantása nem több, mint illúzió. Ha mégis népszerűségre tesz szert a nemzetállamiság erősítésének gondolata, az előbb-utóbb tragédiához fog vezetni. Az ilyen országok nem csak saját maguk alatt vágják a fát, hanem az Európai Unióba vetett világméretű bizalmat ássák alá és közvetetten hozzájárulnak az egész európai gazdasági-pénzügyi rendszer destabilizálásához. Azt ajánlom, hogy ezekben az országokban – mintegy válaszul a szimbolikus jelentőségű Igaz Finnek mozgalmára – jöjjenek létre az Igaz Európaiak mozgalmai.

Magyarországon is léteznek az amerikaira emlékeztető gazdasági, ideológiai viták: az adórendszer „büntesse-e” a gazdagokat vagy sem. Az egykulcsos rendszer nálunk a közgazdák nagy része szerint a gazdagoknak jó, a közép- és szegényebb rétegeknek viszont rossz. Amerikában a republikánus oldal vezetői ellenzik a progresszív adóztatást, ahogy nálunk a kormánypárt. Mi a véleménye erről?

Nem kívánom minősíteni a magyarországi szituációt, mert e témában ismereteim ehhez roppant csekélyek. Maximálisan támogatom viszont Warren Buffett kezdeményezését és mindazokét, akik azt mondják, hogy „fizessenek a gazdagok”. Buffettnek igaza van, hogy a nagyon jómódú emberek vállára rakodó adóteher nem szoroz és nem oszt jólétük, vállalkozási kedvük szempontjából. A progresszív adózást helyeslem minden körülmények között. Most különösen komoly társadalmi, politikai jelentősége van a szerényebb keresetűek terheinek csökkentésének, ugyanakkor a gazdagok, nagy jövedelműek erőteljesebb megadóztatásának.