Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A válság, s az azt követően kialakuló globális trendek egyik nagy tanulsága a fokozott óvatosság az exportpiacokon is. Ma már nem elegendő ugyanis csak arra figyelni, hogy egy adott cég célországa mennyire biztonságos, az egyre jelentősebb re-export miatt azt is jó feltérképezni, hogy ki a végső vevő. Ha ugyanis a végső vevő nem fizet, dominóként dőlhet össze az egész fizetési láncolat – olvasható a Coface Hungary elemzésében.
A 2008-2009-es válság rávilágított, hogy a hagyományosan szinte kockázatmentesnek tartott országok – s így az ott honos cégek is – nem feltétlenül makulátlanok és biztonságosak. Ennek egyik oka, hogy a korábban végső célpiacnak tartott országok ma már csak köztes állomások, ahonnan a külföldről beérkezett szállítmányok harmadik piacokra mennek tovább. Ez a magyarországi vállalkozások (s azon belül kiemelkedően a kivitel durván harmadát adó, magyar tulajdonú vállalatok) számára is fontos – hívta fel a figyelmet Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezető igazgatója. Szerinte ez a helyzet az első tíz exportpiacunkhoz tartozó öt nyugat-európai országra is egyre inkább érvényes.
Bármilyen meglepő is, legnagyobb exportpiacunk, a német ebből a szempontból fokozott kockázatot jelent az oda exportáló vállalatok számára. Ennek az az oka, hogy mind több magyar terméket harmadik piacokra való továbbszállításra vásárolnak meg német társaságok. Tipikus útvonal vezet Németországon keresztül Kínába, ahol elég változékony a fizetési fegyelem. A kínai vállalatok 2008 óta sokkal fegyelmezettebben fizetik ki belföldi partnereiket. Abban az évben a felmérésben részt vevő cégek majdnem mindegyikének volt határidőn túli teljesítése, ez az arány a 2011 nyarán megismételt felmérésben 26 százalékra csökkent. Egyben mérséklődött azoknak a napoknak is a száma, amennyivel a fizetési határidőt túllépik. Ennek ellenére hasonló javulásra nem lehet már számítani, ugyanis az állam beszünteti a költségvetési forrásokkal való gazdaságösztönzést, s a cégek tartanak a hitelkihelyezés szigorításától is.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar exportőrnek nem csak a német cég kockázatát kell az ügylet során figyelembe venni, hanem a végleges célpiacét és cégét is. Ugyanis a német társaságok sem működnek másként, mint a többiek. A fizetési hajlandóságuk romlik, ha a pénzmozgás lassul, s akkor az adott termékkörhöz kapcsolódó beszállítókat fogják lassabban kifizetni ők is – állíja Kárpáti Gábor.
Az országkockázat változása hatással van az ottani cégek értékelésére is. A folyamatosan romló gazdasági környezetben az egyes társaságok saját egyedi minősítése is romlani fog egy idő után, mert a romló megítélésű országokban nehezednek a finanszírozási feltételek (nehezebb és drágább például a banki hitelhez jutni), emiatt pedig romlanak a fizetési szokások. Ilyen körülmények között még jobban felértékelődik a szállítói hitel. Így fokozottan ügyelniük kell a nemzetközi piacokra szállító hazai cégeknek, ne ők finanszírozzák saját magukat. Azokban az országokban ugyanakkor, amelyekben javulnak a kilátások, a kereslet is nő, s így a piacok is bővülnek, amit meg lehet lovagolni.
A közel száz országban jelen lévő Coface – amely nem az államadósságot ítéli meg, hanem az egyes országok vállalatainak a fizetésképtelenségi veszélye alapján alakítja ki a besorolást – minősítése szerint az első tíz exportpiacunk közé tartozó öt nyugat-európai ország (Német-, Olasz-, Franciaország, Nagy-Britannia és Ausztria) önmagában befektetésre ajánlott „A” minősítést kapott, közülük kettő, Franciaország és Ausztria a legjobb A1-et. Olaszországra azonban érdemes kifejezetten óvatosan tekinteni.
Az olasz, hazánk második legnagyobb exportpiaca, amelyről most derült ki igazán – az euórövezet déli régiójának további országaival együtt –, hogy mennyire rossz helyzetbe került. A Coface párizsi központja, a portugál, spanyol és olasz fejleményekre reagálva a napokban gyorsértékelést adott ki, amely az olasz gazdasággal kapcsolatban többek között kifejti: a makrogazdasági helyzet messze nem rózsás (éves szinten például 0,9 százalékos lesz csak a növekedés), s továbbra is gyenge marad a vállalatok pénzügyi helyzete, a javulás ellenére is. Ez nem meglepő tudva, hogy az ipari termelés még mindig csak a harmadát hozta be a válság alatt produkált zuhanásnak. Márciusban a megelőző 12 hónapban regisztrált csődök száma 20 százalékkal nőtt, a hitelvonalak meghosszabbítása túlságosan drága és egyre nehezebb, miután a bankok nyereségük növelésére törekszenek. A kkv-k vannak a legkitettebb helyzetben, pedig a szférát eleve nagyon megviselte a recesszió. Január és május között nőtt a fizetésképtelenségek száma is.
Kárpáti Gábor azonban felhívja a figyelmet arra is, hogy ágazatonként, iparáganként akár eltérő is lehet a kép. Az ügyvezető szerint nagyon fontos a kilátásokat is megnézni, s e tekintetben Németország, Franciaország, Ausztria kifejezetten ajánlott piac. Általában véve is a Coface úgy látja, hogy Svájc, a skandináv államok a cégek fizetőképessége szempontjából biztonságosak, miként Hollandia is, ám mostanság érdemes fokozott körültekintéssel kezelni a dél-európai országok vevőit, így a spanyol, görög, portugál és olasz megrendelőket.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
Körbetartozások: a helyzet egyre fokozódik
Nem változtatott hazánk kockázati besorolásán a Coface
Így pusztulnak a cégek megyénként és iparáganként
Minden második magyar cég kockázatos üzleti partner
