A Coface sajtóközleménye ismerteti: a körbetartozás problémájának megoldása nagyon keserves feladat, hiszen "ludasok" benne az állami intézmények, az önkormányzatok, a multik és a különféle szintű beszállítók, azaz a nagy vásárlóerővel, illetve lobbierővel rendelkezők. A körbetartozás továbbra is elsősorban a kereskedelmet, az építőipart, s a mezőgazdaságot jellemzi. Sok cég azonban a válságnak "köszönhetően" ma már nagyobb figyelmet fordít a megelőzésre.

"Nincs mit csodálkozni a körbetartozás jelenségének elterjedtségén Magyarországon, ahol ugyan a cégek nagy tömege szeretné elérni a fizetési határidők csökkentését, ám ebben épp azok ellenérdekeltek, akik diktálnak. Nevezetesen a kevesebb, de sokkal komolyabb gazdasági – és így lobbi – erőt képviselő állami intézmények, önkormányzatok, azok cégei, a multik, s egyéb vállalkozások, amelyeknek érdekében áll, hogy minél hosszabb ideig finanszíroztassák magukat a beszállítóikkal" – mutat rá a probléma megoldásának legnagyobb gátjára a közleményben Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezető igazgatója. 

Az ok egyszerű: tulajdonképpen ingyen hitelről van szó, ami sokkal olcsóbb, mint akár a tulajdonosi, akár a külső finanszírozás, mivel késedelmi kamatról az esetek zömében szó sincs – mondja Kárpáti Gábor, hozzátéve: két normális keretek között működő cég között egy elharapózó késedelmes fizetés után természetesen azért működtetik a késedelmi kamatot. 

A körbetartozás továbbterjedésében a Coface szerint éppen úgy benne vannak a súlyosan eladósodott önkormányzatok, azok cégei, mint a kereskedelemben, az építőiparban, a mezőgazdaságban működő vállalkozók, vállalkozások, a beszállítói láncolat legtetején elhelyezkedők éppen úgy, mint a nekik beszállítók, illetve ez utóbbiaknak beszállítók is. 

Bagyura András kereskedelmi igazgató a közleményben egy példán vezeti le a jelenséget: a piramis tetején lévő multiláncok eleve úgy kalkulálják a cash flow-jukat, hogy bármilyen számlát kapnak, azt – mondjuk – 120 napig nem fizetik ki. Ez máris érinti a neki beszállítók százait és ezreit, amelyek a nekik beszállítókat állítják át ugyanerre, míg végül a felülről szerveződő piramis legalján lévők kénytelen e szabályok szerint játszani, ha egyáltalán megrendeléshez akarnak jutni. 

Ha a piramis tetején lévő eladó-vevő viszonylatban még csak 30 vagy 60 napos a tolerált késedelem, mire az egy többszörös beszállítói láncolaton keresztül lecsorog, és az alatta lévők is tovább késnek, akkor az alapbeszállító már 120-180 nap után juthat csak a pénzéhez. Így válik a rendszer finanszírozhatatlanná. Az üzleti életben ugyanis jelenleg – elsősorban az említett területeken, ágazatokban – egyre inkább jellemző, hogy a szerződésben rögzített 30 napos fizetési határidő mellé – szóban vagy írásban – további 30 napos vagy még hosszabb büntetlen késedelmet engedélyeznek a felek, azaz tulajdonképpen 30+30, azaz 60 napos fizetési határidővel dolgoznak. 

Ráadásul – világít rá a jelenség egy másik vetületére Bagyura – tovább bonyolítja az amúgy is kusza helyzetet, hogy – elsősorban a multiláncok – a visszaszámlázások, ellenkövetelések és kompenzációk rendszerét alkalmazzák. Szinte soha nem egyirányú ugyanis a rendszerbe beszállítási tevékenység, hiszen miközben a beszállítónak van egy alapkövetelése a vevővel szemben, ez utóbbinak is vannak leróni való kötelezettségei az előbbi felé, például a polcpénz, a marketing hozzájárulás összege. S innen kezdve ellenszámláznak egymásnak a felek. Ezért részben kifizetetlen számlák tucatjai vannak a vevő és a beszállító között, egy részüket ugyanis részben kompenzálják egy-egy számlával, aminek a fizetési határideje más, mint a fő számláé. S akkor még nem kerültek szóba olyan, a kuszaságot tovább növelő tételek, mint az áru-visszaszállítások, a reklamációk rendezése – hívja fel a figyelmet a kereskedelmi igazgató. 

Jót tett a megelőzésre való felhívás

Az iparban rövidebbek a fizetési határidők, s kevésbé okoz problémát a körbetartozás. Mivel a termelés a beszállítóktól is függ, a vevőnek is érdeke a beszállító finanszírozása. Itt még gyakori az előleg fizetése is. A mezőgazdaságban ugyan jellemző a körbetartozás, ám ott nem okoz tömeges bedőléseket, aminek – Bagyura szerint – részint az ágazatban működő vállalkozások százezres nagyságrendje az oka, részint pedig az, hogy ha másból nem, a különféle földalapú és egyéb állami, uniós támogatásokból általában talpon tudnak maradni. 

Bár a válság tovább élezte a körbetartozás problémáját, a Coface tapasztalatai szerint pozitív hatással is járt, amikor ráirányította a figyelmet a megelőzés fontosságára. Nagyon sok vállalkozás óvatosabbá vált a partnerek kiválasztásában, s megtanulta monitorozni üzleti partnereit. Sokan rövidebb fizetési határidőkkel igyekeznek operálni, illetve rugalmasak, ha szükséges, belefolynak a partnercég finanszírozásába. Emellett a cégek maguk is tanulják saját likviditásuk kezelését, azt, hogy valamilyen szinten – például faktoring igénybevételével – kompenzálják a vevőkésedelmeket. S persze mind inkább ügyelnek a költségcsökkentésre is. A Coface tapasztalatai szerint mindenesetre az elmúlt időszakban sok olyan cég volt, amelyik eredményesen jött ki a nehéz helyzetből, meghozta azokat a döntéseket, amelyeket kényelmes piaci környezetben még elhalasztottak volna. Ezek jól reagáltak a válságra, növelték a piaci részesedésüket és eredményességüket - állapítja meg a Coface.