Az olajár emelkedése az elmúlt egy évben alaposan befolyásolta az üzemanyagárakat, hiszen a hordónkénti ár 80 dollár környékéről 115 dollár magasságába emelkedett, ami 43 százalékos drágulást jelent. Mivel a benzin egy év alatt 317 forintról mintegy 20 százalékkal 382 forintra drágult, az áremelkedés üteme nem meg sem közelítette a nyersolajét. A gázolaj rosszabbul járt, mert 291-ről 384 forintra drágult tavaly március óta, s így 32 százalékkal kell többet fizetni érte.

Az árváltozást befolyásolja a dollár árfolyamának változása is, de jelenleg ugyanúgy 190 forint környékén áll, mint egy éve, még akkor is, ha közben tavaly nyáron megmászta a 240-es csúcsokat is. A dollár árfolyamára mégis figyelni kell a Mol nagykereskedelmi árképzése miatt, ami amúgy megfelel a piaci szokásoknak. A magyar olajtársaság az alternatív importforrásokra is figyelve saját nagykereskedelmi listaárat alakít ki a termékek világpiaci (genovai) jegyzésárát alapul véve, amelyet egységesen alkalmaz minden vevőre. A nagykereskedelmi listaár fedezetet nyújt többek között a logisztikai és forgalmazási költségekre. Ezt úgy kell érteni, hogy a genovai árak heti átlagát megnöveli azzal az összeggel, amelyet a liguriai kikötőből hazáig szükséges fuvarköltség tenne ki. Így akkora árat szab meg, hogy mellette éppen ne érje meg a többi társaságnak máshonnan beszereznie az üzemanyagot. Ha a Mol árat emel, e rendszerben a többiek is erre kényszerülnek.

Így aztán ha a Mol a világpiaci ár alatt szerez be kőolajat (például főpiacáról, Oroszországból), s feldolgozza a saját finomítóiban, akkor a megtakarított nyersanyagköltség nem jelenik meg a magyar kiskereskedelmi árakban. Az árat még módosítja, hogy figyelembe veszik „a jogszabályi előírásoknak megfelelő arányú biokomponens bekeverési hányadot” is. Az így kialakult alapra rakódnak aztán a különböző adótételek: készletezési díj (KKKSZ-díj), jövedéki adó és végül a 25 százalékos áfa.

A nemzetközi energiaügynökség (IEA) elemzése szerint, ha a jelenlegi (az arab válsághoz köthető) piaci zavarok elsimulnak, akkor is fennmarad az olajár és az üzemanyagok piacán az áremelkedést indukáló feszültség, mert a kínálat nem lesz képes utolérni a keresletet. Az OPEC szóvivője és szaudi források viszont arról beszéltek, hogy akkora szabad kitermelési kapacitásaik vannak (olaj és földgáz egyaránt), amely képes kiegyensúlyozni a piac egyensúlyi zavarait. Szakértők szerint el kell különíteni egymástól a rövid és a középtávú várakozásokat. Rövidtávon igaz, hogy vannak szabad kitermelési kapacitások (főként Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és az Egyesült Arab Emirátusokban), ám a jelenlegi várakozások szerint a gyors kereslet növekedés hosszabb távon megváltoztathatja a kereslet és kínálat jelenlegi egyensúlyát, és a piacok az összes tényezőt együttesen árazzák majd be. Rövid távon most ebből annyi látszik, hogy az olasz piac ellátásában a líbiai olajnak jelentős szerepe van, de a harcok miatt kieső szállítások mégsem okoztak áremelkedést, sőt a feldolgozott termékek jegyzésára csökkent, ami a dollár forinthoz mért gyengülésével az üzemanyagok kiskereskedelmi árának mérséklődését válthatja ki. Legalább is egy időre, aztán érvényesülni fog a hosszabb távú trend, s a későbbiekben biztosan még drágább benzinnel és gázolajjal fogunk autózni.

Líbiai harcosok. Hatnak az olajárra, de a kereslet sokkal jobban

MTI/AP

De lehet, hogy egyre gyakrabban hagyjuk otthon a kocsit. A drágaság ugyanis már eddig is megtette a hatását. A magyarországi üzemanyag-fogyasztás 2010-ben számottevően visszaesett, mind a motorbenzin, mind a gázolaj esetében. A visszaesés mértéke különösen a motorbenzinnél látványos, a 12 százalékos forgalomcsökkenés elsősorban a lakossági fogyasztás zuhanásának a következménye. Eközben a hazai ipar, az export és a szállítmányozás kismértékű élénkülése, valamint a környező országok lassan növekvő gazdasági teljesítménye segítettek abban, hogy a gázolajkereslet kevésbé fusson lejtőre, s a visszaesés így csak 6 százalékos volt. Piaci információforrásunk úgy fogalmazott, hogy az olajipari környezet az egész világban kedvezőtlenül alakult, ami sok európai országban finomítói „kapacitásracionalizálásokhoz” vezetett. A Mol finomítói azonban a hatékonyságuk miatt jól állják a sarat, ráadásul a társaságot elkerülik az alapanyag-ellátási nehézségek, hiszen elsődleges orosz forrásai biztonságosnak számítanak.

Mosonyi György, a Mol vezérigazgatója egy Figyelőnek adott interjúban azonban elmondta, hogy nem elégedett a helyzettel, hiszen Magyarországon kívül Európában – két ország (Svájc és Dánia) kivételével – sehol sincs 25 százalékos áfa ezeken a termékeken, ami nálunk aránytalanul megdrágítja az üzemanyagot. Az is tény, hogy Magyarországon 20 forinttal magasabb az üzemanyag jövedéki adója az uniós kötelező minimumnál. Azaz a kormány, ha akarná, csökkenthetné az árakat az előírások megváltoztatásával. Erre azonban elég kevés esély van. Egyrészt mert a az üzemanyagok árának adótartalma a bruttó ár százalékában meglehetősen átlagos nálunk. Az unióban 11 országban alacsonyabb, 15-ben pedig magasabb. Másrészt a költségvetésnek mostanában minden fillérre szüksége van.