Az újévi gyógysörök legurítása és jótékony hatása után egy kis visszatekintés 2015-re, ami a „sör éve” címre is pályázhatna. De hogy még legyen hova fejlődni, maradjunk inkább abban, ez volt a konszolidáció esztendeje a sörszcénában.

Ez a konszolidáció érhető tetten a Sörszövetség nyitásában a kisüzemek felé. Hogy a kulisszák mögött mi zajlik, nem tudható – sörisszára nem is ez, hanem a mindenkori végeredmény, a jó, széles kínálat tartozik –, az viszont érzékelhető, hogy a sörforradalmi lendület alábbhagyott. A nagyüzemek – a Dreher hidegkomlósán kívül – nem hajszolták a trendeket. Megengedhették maguknak, mert egyrészt megállt a sörfogyasztás csökkenése, másrészt – a Pécsi Sörfőzdét is beleszámítva – így is birtokolják a piac 95 százalékát. A tipikus sörfogyasztó amúgy is ragaszkodik megszokott márkáihoz. Arról meg nem a sörgyártók tehetnek, hogy sajnos egyre több fogyasztó kerül olyan anyagi helyzetbe, ami miatt a megszokott piacvezető hármas – Arany Ászok, Borsodi, Soproni – árát sem képes megfizetni. A baj az, hogy ha ragaszkodik a mindennapi betevő söréhez, akkor a sörnek alig nevezhető italokat vásárolja, legfeljebb 100-150 forintért. S nagyon komoly „agitációs propagandát” kell-kellene bevetni, hogy a fogyasztói tudatot ne a gyenge lőre módosítsa, hanem a belátás: inkább valamivel kevesebbet, de jobbat.

Fülöp Máté

A sörforradalom lendülete – mely 2013-ban ért a csúcsra – megtorpant a kisüzemek és a gerillafőzők térfelén, elérték céljaikat, integrálódtak a rendszerbe. A forradalmi sörök megkapták a kellő publicitást, pubok, bisztrók egész sorát szerelték fel kézművessör-csapokkal, boltok alapozták forgalmukat a kézműves sörök forgalmazására, és kisüzemi sörfőzdék adtak el olyan mennyiséget söreikből, amit álmukban sem reméltek. A sörforradalom persze eleve főleg Budapesten söpört végig, a vidéki fogyasztó nem jutott-jut egykönnyen sörkülönlegességekhez. S ez így van akkor is, ha a sörfőzdék nagyobb hányada éppenséggel vidéken található.

Az év egyetlen jelentősebb főzdenyitása Zircen esett meg – az apátság mintegy 150 milliós beruházással indított. Az összeg is – bár más léptékben ennél kevesebből is meg lehet úszni – jelzi, hogy sörfőzdét nyitni nem olcsó mulatság. Nyilván ez is az oka, hogy a gerillákat – akik bérben főzetik le receptjeik alapján söreiket – leszámítva nem sokan kezdenek sörfőzésbe. Ugyanakkor az is látszik, hogy a sörkülönlegességek piaca mintha telítődne. Ne feledjük, hogy a hazai főzőknek az igényes magyar sörfogyasztó elnyeréséért meg kell küzdeni a külföldi craft-beerekkel, és az importált belga, cseh, német sörökkel is.

Fülöp Máté

Sajnos annak a revelációnak, amivel a Főzdefeszt berobbant a köztudatba, szintén vége. Persze már nem is felismerésre és felfedezésre, hanem magasabb osztályba lépésre lenne szükség. Amióta a Főzdefeszt elhagyta a Mikszáth teret, nemcsak fizikailag keresi a helyét. Az újabb, alkalmanként változó helyszíneken a street fooddal karöltve inkább a szórakoztató-fesztivál jellege erősödött.

A 2016-os év biztos „választósör” lesz. Eldől, hogy a Sörszövetség igyekezete a sörpiac egy kézben tartására sikeres lesz-e. Őszintén reméljük, hogy az egészséges együttműködés – mindannyiunk javára – megvalósul, gyümölcsöző lesz, miközben a negyven-ötven hazai főzde is megőrzi identitását, és továbbra is fontos szereplője marad a sörporondnak. Fejlődésre bőven van lehetőség, hiszen a hasonló számú lakossal rendelkező Csehországban 47 sörgyár és 300 kisfőzde keresi és találja meg a fogyasztók kegyét.

Utóhang: Gasztronómiai szempontból csupa nagybetűvel is írhatnánk, hogy 2015 – amikor először ünnepeltük idehaza a sör világnapját is – a sör éve volt, köszönhetően a Sör mi több kampánynak.