Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nagyon össze kell kapnia magát kulturált sörisszának, ha lépést akar tartani a fesztiválokkal. Még egy alvás a nagy budavári kóstolgatásokig, miközben még ki se heverte a hétvégi Főzdefesztet.
A sörfesztiválozó és a sörfesztiválszervező külön rendszertani elemek lennének a nagy Brehm könyvben – csak egy közös a bennük, hogy mindenkit megvetnek, aki rossz szót ejt a sörről, meg arról a tetthelyről, ahol éppen vannak. Ez így nagyon rendben van, a többi részletkérdés. De az már nem mindegy, hogy melyik oldalról. Akár az árakról van szó, akár a "technikai" struktúráról. Sírni azonban, mint tudjuk, csak a győztesnek - ez szinte mindig a sörfesztivál rendezője – lenne szabad, a fogyasztó pedig igyon és örüljön annak, amit kap. A pénzéért persze.
Kérdéses, hogy vajon van-e értelme ízekre szedni, a múlt hétvégi Főzdefesztet. Vajon célravezető-e, ha leragadunk a részleteknél, és azon gondolkozunk, hogy egy sörfesztiválnak mennyire fontos eleme az eszköz. Értsd például pohár, amelybe a sör kerül. S mennyire fontos hogy az érdeklődő egy, két, három vagy akárhány decit is rendelhet-e a sörből, amelyre kíváncsi, vagy megveszi a kötelező egységnyit, aztán széttöltögeti a kóstolótársakkal. Vagy állítsunk pro és kontra érveket, arról hogy egy fesztiválozónak jár-e ingyen WC? Esetleg elmélkedjünk arról, hogy tisztességes-e rákényszeríteni a fogyasztót egy tárgy megvásárlására, mely nélkül nem juthat sörhöz, viszont a négy számjegyű betéti díjat majd leihatja záros határidőn belül konkrét népszerű sörös-bulis helyen? És mi van a metapay rendszerrel, mely a kizárólagos – készpénz kímélő – fizetési eszköz adott fesztiválon, viszont ha bankkártyával fizetünk érte, 200 forint kényelmi díjat is levonnak számlánkról? Probléma-e, ha pultos, semmi lényegest nem tud mondani arról, amit töltöget?
Nem, nem, nem.
Az idei Főzdefeszt kétségtelenül megtalálta a helyét, kitöltötte azt az űrt, amit a klasszik majálisok hiánya hagyott maga után a Városligetben. Most hétvégén kiderült, a liget még mindig az egyszerű, kedves barátságos embereké, akik hálásan itták a feszt söreit, lett légyen az nagyüzemi cseh, erős belga, pernyertesnek (nem az, illetve csak részben) kikiáltott csíki, konyhai fazékban főzött IPA, vagy gyümölcsös ízesítésű láger. Ehhez a virsli és a bográcsgulyás helyett ott voltak "sörkorcsolyának" a Street Food Show finomságai – perec és hot dog helyett a legnívósabb nagyvárosi kínálattal. Gyomor üresen, torok szárazon nem maradhatott.
Aki mégsem talált kedvére valót, tiltakozott a metapay-rendszer ellen, vagy egyszerűen csak nem akart 1000 forintot fizetni egy végtelenül csúnya, csehszlovák időket idéző pohárért - amiből amúgy nem is volt elég -, annak ott maradt vigaszként kőhajításnyira a lizsé népszerű ivoldája a Kertem, a műanyag pohárba, készpénzért csapolt borsodi söreivel.
A többség azonban – köztük persze sok, a dologra őszintén rácsodálkozó külföldi – örömmel állt sorba a sörökért és elégedetten állapíthatta meg, hogy vannak eredeti, jól kitalált, kellően kierjesztett, ízes kézműves sörök e hazában. Voltak persze bolyongók is, akik mindig odaálltak "komlót meg ízsítést" felfedezni, ahol a legrövidebb volt a sor, 600-900 forintot sem sajnáltak egy gyorstalpaló sörismeretbővítő kóstolásért, bár ezt nem mindenütt kapták meg, mondjuk úgy, hogy a csaposokra - tisztelet a kivételnek - információadásban még ráférne a tréningezés. S aztán ott volt az a bennfentes kör, amelyik felkészülten, konkrét listával érkezett házisör - kézműves sör mustrára.
Mindenkinek mindehhez párosult a lehetőség, hogy a Városliget százéves platánjai alatt, alkalmasint kitágítva az Olof Palme sétányt, békésen lehetett a fűben heverészve sörözni. S még attrakcióban sem volt hiány. Hogy mást ne említsünk, a Vári nővérek – Armando és Ogre – nevű sör mellé egy igazi erőművész produkció is dukált, mely bizonyította hogy van jövője a városligeti sörfesztiváloknak, és nem árt időnként még önmagunkat sem komolyan venni. A jó tréfából, még ha kicsit alpári is, úgyis nagy hiány van.
Szóval, az volt a legjobb az egészben, hogy tényleg olyan volt mint egy igazi majális, igazi jó hangulattal. El is játszottunk a gondolattal, hogy fűvet-fát és sörcsarnokot a Felvonulási térre- bocs a retrós megnevezésért, de így mindenki tudja, miről van szó -, ahol elférne az óriáskerék és a vurstli is. Bécsben ez a Práterben működik. És igenis van ez a fesztiválozó emberfaj, aki imád tömegben, másokkal együtt lelkesedni az ügyért, legyen az kolbásztöltés, Omega-oratórium, pálinkabemutató, pacalfőzőverseny, vagy éppen sörfeszt. Szóval sört-street foodot és vásári látványosságot a népnek!
