Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Lengyel és magyar megkérdezettekkel készült az a felmérés, amely egyebek mellett a sörfogyasztási és -vásárlási szokásokat elemezte. Kiderült többek között, hogy a sör nem feltétlenül a "szegények itala", de minél magasabban képzett valaki, annál ritkábban nyúl a sörös pohár után. Legalábbis Magyarországon.
Lengyelek és magyarok vettek részt az egyetlen hazai biosört, az Alakort kifejlesztő projekt konzorciuma által végzett felmérésekben. A lengyelországi és hazai kiállításokon, fesztiválokon, több helyszínen és alkalommal kitöltött kérdőívek összesített eredménye semmilyen szempontból sem reprezentatív, de az ezernél is több résztvevő válaszainak statisztikája nem minden tanulság nélküli.
"A felmérés elsősorban saját használatra készült, az ősi alakor búzából főzött biosör fogadtatását, kilátásait vizsgálta "– nyilatkozta a projektben résztvevő Biokontroll Hungária Ellenőrző és Tanúsító Nonprofit Kft. szakértője. Kanyó Zsolt hozzátette, tesztelték a résztvevők reakcióját a sört előállító projekt más fejlesztéseire, például a sör alapját adó gabonára is.
Az Alakor bemutatkozó kampányának állomásain többek között kiderült, a lengyelek egy főre jutó jövedelme átlagban alig haladja meg a magyarokét, de lazább összefüggést mutat az iskolázottsággal. A kérdőívet kitöltő lengyelek közül ugyanis több középfokú végzettségű tartozott a két felső jövedelemkategóriába. A kapott válaszok azt a sztereotípiát is cáfolni látszanak, hogy a sör a „szegények” itala / Ugyan miért is lenne az, mondjuk bármely kézműves sör? - a szerk. megjegyzése. / A sörfogyasztás gyakorisága a várakozásokkal ellentétben nem mutat szignifikáns összefüggést a jövedelmi viszonyokkal.
Jól korrelál ellentétben a fogyasztás az iskolai végzettséggel, legalábbis a hazai válaszadóknál. Eszerint minél képzettebb valaki, annál ritkábban iszik sört, ha magyar. Ugyanez az összefüggés Lengyelországban nem igaz, náluk a válaszadók 80 százaléka legalább hetente, de inkább gyakrabban gurít le egy pohárral vagy korsóval akkor is, ha főiskolát vagy egyetemet végzett. Ott a középfokú képzettségűek isznak ritkábban, legalábbis sört, míg a hazai középfokúak közül szinte mindenki iszik sört hetente egyszer. A felsőfokú végzettségű magyar válaszadók körében a havi 1-2 alkalom ugyanúgy a kitöltők 36 százalékát jellemzi, mint a heti, vagy heti többszöri fogyasztás. Alapfokú végzettséggel a fesztiválokon és kiállításokon mindkét nemzetiségből olyan kevesen töltötték ki a kérdőíveket, hogy róluk nem lehetett általános következtetéseket levonni.
Érdekes az összefüggés a vásárlási hely (szupermarket, internet, stb.) és a jövedelem vonatkozásában is. Itt több választ is meg lehetett jelölni és a kérdés kifejezetten biosörre vonatkozott, tehát minden más sörféleségre a következtetés csak korlátozottan igaz. Ez alapján a szupermarketek, mint feltételezett (bio)sörbeszerzési források inkább az alacsony és közepes jövedelműek körében kedveltek, míg minél jobb körülmények között él valaki, annál szívesebben megy bioboltba, például sört venni. A sörözők mindenütt nagyon népszerű beszerzési források, bár biosört nálunk inkább a gazdagabbak, míg a lengyeleknél főleg a középjövedelműek keresnének a csapszékekben. A webes áruházak sehol sem népszerűek biosörbeszerzési forrásként, ugyan a jobb módúak mindkét országban "bátrabbak" e tekintetben.
