Gasztro Tóth Sándor 2011. augusztus. 26. 14:40

Kriminális ételek: Agatha Christie kedvencei

Ki az, aki nemcsak bűnügyi történeteket főzött ki, kevert mérgeket ételbe-italba, de maga is szívesen forgatta a fakanalat? Persze, hogy a krimikirálynő, Agatha Christie.

Agatha Christie híres nyári rezidenciáját, a Devon grófságban található, 1792-ben emelt háromszintes épületet tekintélyes kiterjedésű őspark rejti. A György király korabeli stílusú ház kulcsszerepet játszott az életében. Nem véletlenül nevezte a világ legszebb helyének a Dart folyóra néző házat. Nyári pihenőhelye, alkotóközege volt több évtizeden keresztül, 1938-tól 1976-ig. Ma Greenway az írónő családjának ajándékaként állami tulajdon. Az ingatlant gondozó National Trust (műemlékvédelmi szervezet) több mint ötmillió fontért újítatta fel az épületet és restauráltatta berendezését. A megszállott rajongókat immár harmadik éve várják Agatha Christie nyaralójába, ahol nemcsak tárgyai mesélnek róla, hanem esténként felszolgált kedvenc ételei, a vacsora után felolvasott detektívtörténetek és a hozzájuk kapcsolódó szituációs feladványok.

Greenway többféle gasztronómiai élményt kínál. Azok, akik kiránduló-múzeumlátogatóként kíváncsiak a detektívregények halhatatlan szerzőjének a világ elől eddig elzárt nyári házára, a kiadós parki séta és az Agatha Christie-relikviák megtekintése után ebédelhetnek, vagy angol szokás szerint teázhatnak. Az írónő az asztali örömök nagy kedvelője volt, és ha jutott rá ideje, maga is örömmel sütött-főzött. Egyetlen unokája, Mathew Prichard szerint – aki nemcsak milliomos lett a nagyi jogdíjaiból, de hagyatékának leggondosabb ápolója és népszerűsítője – szívesen kísérletezett azzal, melyik tea mellé milyen sütemény illik a legjobban. Mindig sokat adott az ételek-italok szervírozására, erről tanúskodnak japán porcelán teáskészletei, staffordshire-i és Walton-mázas kerámiái. S az unoka számára természetesen emlékezetesek maradtak a greenwayi vakációk idején főzött ételei, lekvárjai.

Sok mindent „kifőzött”. Imádott enni és írni
bookclubs.barnesandnoble.com

A legempirikusabb élményeket azok szerezhetik, akik megszállnak a ház első vagy második emeletén, illetve a kerti lakban kialakított apartmanokban. A hallban felszolgált italok után gong hívja őket vacsoraasztalhoz. A komplett menüsor mindig tartalmaz valami olyan fogást, amely Agatha Christie kedvencei közé tartozott. Például forró homárt, majd utána áfonyafagylaltot. A finoman elkészített ételek elfogyasztása után az írónő könyvtárszobája várja a kiválasztott krimivel – csak mellesleg jegyezzük meg, hogy nem egyet Greenway ihletett –, s megoldási feladványaival a vacsoravendégeket.

A National Trust, miközben a történelmi-irodalmi/művészeti emlékhelyek fenntartását és bemutatását biztosítja, jó gazdaként gondoskodik a látogatók, turisták ellátásáról is (különösen aktuális ez szeptember 11-18. között, amikor az idén is megrendezik az Angol Riviérán a hagyományos Agatha Christie Fesztivált – a szerk.). A stílszerű fogások és vendéglátás mellett a szervezet odafigyel a természetes élelmiszerek, alapanyagok beszerzésére a helyi gazdaságokból, s arra is ad, hogy a menüt kitűnő séfekkel készíttesse el.

Agatha Christie emlékét idéző hely a Londonban „állomásozó” Orient expressz étterme is. A krimikirálynő maga is volt utasa a híres luxusjárműnek, amely a Gyilkosság az Orient expresszen című regényét ihlette. Ma a The Dinner (A vacsora) nevű gasztronómiai programja miatt sokan kedvelik, bár borsos áron, 450 euróért kínálják az itt fogyasztható ételsort, melynek fogásai között a walesi - pirítósra ültetett szarvasgombával kísért - bárányborda a legkedveltebb.

A gasztronómiai gondolattársítás a bűnnel Agatha Christie írói munkássága során is „tetten érhető”. A karácsonyi puding című novelláskötetének írásait előételként, főfogásként és desszertként asszociálta. Hasonlóan jártak el a Crèmes & châtiments (Krémek és bűnök) című kötet szerzői, Anne Martinelli és François Rivière. Szakácskönyvük a francián kívül már olasz és spanyol kiadásban is megjelent. 88 receptet tartalmaz Agatha Christie életének helyszíneihez, műveihez és regényhőseihez kötődve. Ennek megfelelően a következő fejezeteket olvashatjuk: a Reggeli Torquay-ben a krimikirálynő első napi étkezésének szertartását örökíti meg, omlettek, péksütemények, lekvárok receptjeinek kíséretében; a Greenwayi élvezetek a kedvenc főételekről – hús- és vesepástétom – és az írónő falánkságáról szól.

A kedvenc hősök is szerephez jutnak a Krémek és bűnökben: az apró termetű belga detektív bensőséges kapcsolata a csésze csokoládéval nem véletlen, ezért nevéhez fűződik az Hercule Poirot cukrászdája fejezet; míg A tea órája Miss Marple házában az angolos gasztrokultúrát részesíti előnyben Agatha Christie szoknyás nyomozójának napi rituáléját életre keltve az ötórai tea-receptekkel és a hozzájuk illő süteményekkel. A recepttárból nem hiányoznak az írónő ideillő regényrészletei sem. Bizonyára nálunk is szívesen olvasgatná a gasztronómiára és a krimire egyaránt éhes közönség ezt a szakácskönyvet.